Egy nagyon izgalmas oldalt találtam néhány hete, amit azóta is gyakran olvasgatok, és szeretnék megosztani veletek is. Két okból is teszem mindezt, ami végül is egy: szeretném erre az oldalra felhívni a figyelmet, megéri! Másrészt pedig biztos vagyok benne, hogy az itteni olvasók egy része ott is otthonra fog találni.
Nos akkor miről is van itt szó?
Először is egy kis információ a Native American Church-ről, a Wikipédia szerint:
A mexikói eredetű egyház először a síkságokon terjed el a Szellemtánc összeomlását követően. Azóta középnyugaton és délkeleten is népszerűvé vált.
Az egyház tagjai azáltal törekednek látomásra, hogy egyházi összejöveteleiken szentségként elfogyasztják a pejotl kaktusz kerek, enyhén hallucinogén részét. A szürkülettől hajnalig tartó és csörgőket, csontfurulyákat, valamint egyéb hagyományos elemeket felvoultató gyűléseket egy tipiben a „peyote-főnök”-nek vagy „utazó”-nak nevezett, a csoportok közt ingázó személy vezeti. Az egyház tanait a kereszténységből és a hagyományos hitből gyúrták össze. Isten egyfajta nagy szellem, Jézus pedig védőszellem. A testvéri szeretet eszménye és a Tízparancsolat némelyike a központi hitelvek közé tartoznak. A tagok nem fogyasztanak alkoholt.
Szigorúan szentségként történő alkalmazása ellenére a pejotl-ot egy ideig törvényen kívül helyezték, ma azonban nagyrészt elismerik a Bennszülött Amerikai Egyház általi használatra, bár sok fehér küzd betiltásáért még ma is.
Ennek az egyháznak a magyar megfelelője a Pannon Inipi (www.inipi.wicca.hu/), akikről a cikkemet szeretném írni.
Egy kis bemutatkozó a Pannon Inipi alapítójától:
Márton Attila vagyok. Magyar. 1968-ban születtem Budapesten. 22 évet éltem az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül 5 évet töltöttem rezervátumokban (CROWN POINT - NAVAJO DINEH New Mexico-ban, WHEATHERFORD - SOUTHERN CHEYENNE Oklahoma-ban, és PINE RIDGE COUNTY ROSEBUD - LAKOTA/YANKTON SIOUX South Dakota-ban), ahol az élet belül varázslatos és gazdag, kívül egyszerű és szegény volt.
Egész életemben a native amerikai indián kultúrával foglalkoztam, de intenzívebben 17 éve, megtanultam a hagyományos rezervátumi élet alapjait, amik a hétköznapjaimmá váltak.
Elsajátítottam a tipi (indián sátor) építését, inipi (izzasztókunyhó) megépítését, inipi szertartás vezetését, hangszerek (vizidob, hagyományos medicine dob, békepipa (Chanupa), szárított tök csörgők (Gourd), kagylócsörgők stb) készítését és használatát, tollak, legyezők elkészítését, a peyote használatát és szertartásának levezetését, különböző indián nyelveken (Sioux, Cheyenne, Navaho Dineh, Kiowa, Ponca, Arapaho) tradicionális énekeket, szertartási dalokat, továbbá képzőművészeti és kézműves hagyományokat (kő- és fafaragás, gyöngyfűzés (pl. peyote stitch), és az ezekhez tartozó szimbólumokat), hagyományos indián ételek elkészítését, és egyéb hétköznapi dolgokat.
Öt évet töltöttem Hawaii-n (Kauai, Maui, Big Island Hawaii, Oahu), ahol segítettem létrehozni az észak-amerikai indiánok és a hawaiian kahuna-k (medicine man, sámán), bennszülöttek közötti spirituális, rituális kapcsolatot a Native American Church nevében. A National Tropical Botanical Garden-ben (Kauai) dolgoztam 1,5 évet, és tanulmányoztam a polinéz trópusi növények, gyógynövények, hallucinogén növények termesztését, hatásait, alkalmazását (pl. Kava Kava, és a dél-amerikából behozott Ayahuasca, San Pedro és egyéb, dmt tartalmú növényeket). Ezen kívül önkéntesként részt vettem az 1992-es Iniki hurrikán által katasztrofálisan sújtott Kauai sziget helyreállításában.
A peyote sacramentet használva a két nép kultúráját sikeresen ötvöztük. Alapító tagja voltam az azóta megváltozott Hawaiian Native American Church-nek (Church of the 4 Directions) is. A hawaiian peyote church azóta is egyre növekvő létszámmal sikeres és virágzik a négy legnagyobb szigeten.
Illetve még egy kis részlet a cikkek között:
Attila többek között részt vehetett a Sundance ünnepen a sziúk oldalán, ahová 2003 óta fehér ember nem teheti be a lábát, illetve csak olyan, aki régi kapcsolatban áll az indiánokkal. Elmesélte például, hogyan készítik elő a területet, választja ki a fát a húsz táncos egy szűz segítségével. A tánc négy napig tart, és a húsz táncos hozzá van kötve a fához , de nem akárhogy. A mellkasuk alá sascsontot szúrnak, erre van rögzítve a bőrszíj. A négy napos tánc közben sem ételt, sem italt nem vesznek magukhoz. Nappal, miközben táncolnak a bőrük folyamatosan nyúlik és az ünnep végén úgy szakítják ki magukból a csontokat, így válnak el a fától. Ezt négy egymás követő évben kell megcsinálniuk, ha már egyszer kiválasztottak lehettek. Szenvedésükért cserébe Wakan Tanke segít a népükön. Mivel a világ minden teremtménye a Nagy Szellemé, ők csak ezt adhatják neki.
(Érdekesség, hogy pont nem régen kerestem egy cikket a naptánccal kapcsolatban, azt hiszem látomás keresésről már írtam is, most meg felbukkan valaki aki mindezeket át is élte!:))
Ezek után felvetődik a kérdés, hogy eddig miért nem hallottam erről az oldaról. És tényleg. Az indián kultúráknak sosem volt túl nagy becsületük, és a történelem során az ellenük elkövetett, gyakorlatilag jóvátehetetlen bűnökért se kértek túl sokan legalább elnézést. Emellett egy még komolyabb ellensége akadt az amerikai őslakos kultúráknak: a modernizáció. Ami nem kerülte el az indiánokat sem, és túl a praktikus dolgokon amiket esetleg átvettek a "fehérektő", kezdtek a szertartások, a kultúra is feledésbe merülni, ezért is alapította meg a Native American Church-öt Quanah Parker (1840-es évek vége - 1911. február 23.), mintegy felrázva az akkoriban még a bennszülöttek körében is halványodó kultúrát.
Ennek a keretében szerveznek több programot, izzasztókunyhót rendszeresen, illetve peyote szertartásokat, a magyar jogszabályok miatt a peyote kihagyásával.
Kis kedvcsináló:
Ilyen és még sok más dal is elhangzott a mai napon, mivel meghívást kaptam egy programra( ezúttal is köszönet érte), énekeltünk sokat, szó esett a Native American Church tevékenységeiről, Attila mesélt egy keveset, és többen beszéltek, ahogyan azt egy törzsi összejövetelen illik! A részt vevőket nem ismertem, de barátságos, nyitott arcoknak tűntek, biztosan fogok még találkozni velük.
Nem mellesleg pedig nekem is inspiráló volt még komolyabban venni a dolgomat ezzel az egésszel. Nyilván van némi hátrányom, én sosem hagytam el az országot, nem éltem át azt a sok dolgot amit az oldal készítői, de vannak azért segítői is ennek a dolognak(Hilario két nap különbséggel most küldött ilyen karácsonyi üdvözletet Mernyaunak és nekem), ezen kívül adva van egy érdeklődő csapat(Ti vagytok azok, igen:), itt van a nyakunkon a következő fórum találkozó, úgyhogy van mit tenni.
A dél amerikai sámán kultúrával komoly rokonságot mutató, de jelentős elérésekkel működő Native American Church magyar meghonosítói pedig nagy segítséget jelentenek a mi munkánkban is.
Én a részemről annyit lényegesnek éreztem, hogy bemutassam röviden az oldalukat, most rajtatok a sor!
Jó olvasást!
