Annyira belelendültem ennek a begépelt Castaneda részletnek a bevezetőzésébe, hogy abból önálló cikk lett!:) Amit akartam erről mondani, az nagyjából ott van, amit pedig a témáról Mernyauka begépelt az itt!:)
Ím:
Amikor az ember tanulni kezd, még nem lát tisztán, célja hibás, szándéka homályos. Jutalmakat remél, melyeket soha meg nem kap, mert a tanulás nehézségeiről semmit sem tud. Lassan tanulni kezdi a dolgokat – először apránként, aztán nagy tömbökben. Aztán a gondolatai hamarosan összezavarodnak. Amit tanul, az soha nem egyezik azzal, amit lát vagy elképzel, ezért félni kezd. A tanulás soha nem olyan, mint amire az ember számít. Minden lépés új feladat, és a félelem, amit az ember megtapasztal, könyörtelenül és makacsul halmozódik. Az élete csatamezővé válik. És így szembetalálja magát első természetes ellenségével: a félelemmel! Borzalmas ellenség – csalóka és nehezen legyőzhető. Az út minden kanyarulatánál elrejtőzik és lesben áll. És ha az ember a jelenlététől megretten és megfutamodik, az ellenség véget vet a tudás keresésének.
– Mi történik azzal, aki félelmében megzavarodik?
– Semmi nem történik vele, kivéve, hogy nem fog újra tanulni. Soha nem lesz belőle a tudás embere. Lehet, hogy zsarnokká válik, vagy ártalmatlan, ijedt emberré, de minden esetben legyőzött ember lesz. Első ellensége véget vet sóvárgásainak.
– És mit tehet azért, hogy félelmét legyőzze?
– A válasz nagyon egyszerű. Nem szabad megfutamodnia. Félelmével dacolnia kell, és a tanulásban újabb és újabb lépéseket kell tennie. Annak ellenére, hogy teljes rettegésben él, nem szabad megállnia. Ez az szabály! És eljön a pillanat, amikor az első ellenség meghátrál. Az ember bízni kezd saját magában. Szándéka megerősödik. A tanulás már nem olyan ijesztő feladat. Amikor ez az örömteli pillanat elérkezik, az ember bizton kijelentheti, hogy első természetes ellenségét legyőzte.
– Mondd, Don Huan, egyszerre történik mindez, vagy apró lépésekben?
– Apró lépésekkel, de a félelem hirtelen és gyorsan tűnik el.
– És nem fog az ember újra félni, ha valami új dolog történik vele?
– Nem. Ha az ember a félelmét egyszer már legyőzte, akkor élete hátralevő részében megszabadul tőle, mert a félelem helyett tisztánlátásra tesz szert – a szellem világosságára, mely a félelmet eltörli. Ettől kezdve az ember ismeri a vágyait, s tudja azt is, hogyan csillapítsa ezeket a vágyakat. Előre látja a tanuláshoz vezető új lépéseket és mindent tiszta, éles fény vesz körül. Úgy érzi, hogy semmi sincs rejtve. S ekkor találkozik a második ellenségével, a világossággal! A szellemnek ez a világossága, melyet oly’ nehéz megszerezni elűzi a félelmet, de ugyanakkor vakít is. Arra készteti az embert, hogy soha ne kételkedjék önmagában. Azzal a bizonyossággal ruházza fel, hogy mindent megtehet, amit csak kíván, hiszen mindenbe belelát. És bátor lesz, mert tisztán lát, és semmi sem korlátozza őt, mert a szelleme tiszta. Csak hogy ez tévedés; olyan, mint amikor valaki befejezetlen. Ha az ember átadja magát ennek az álságos hatalomnak, akkor meghódol a második ellensége előtt, és nyugodt lesz akkor is, amikor serénykednie kellene. És a tanulással addig ügyetlenkedik, amíg végül képtelen lesz bármi újat elsajátítani.
– Mi lesz azzal az emberrel, aki ilyen módon szenved vereséget, Don Huan? Meg fog halni?
– Nem, nem hal meg. A második ellenség csak abban akadályozza meg őt, hogy a tudás emberévé válhasson; ehelyett az ilyen ember kiváló harcossá vagy bohóccá válhat. És a világosság, melyért oly’ drága árat fizetett, soha nem válik újra sötétséggé és félelemmé. Az ilyen ember élete végéig tisztán látó lesz, de nem tanul többé, és ettől kezdve nem sóvárog semmi után.
– De mit kell tennie azért, hogy a vereséget elkerülje?
– Ugyanazt kell tennie, amit a félelem ellen cselekedett: le kell győznie a világosságot, és csak arra szabad használnia, hogy lásson; türelmesen kell várakoznia és óvatosan mérlegelni, mielőtt új lépésre szánná el magát; arra kell gondolnia, hogy tisztán látása csak nem téves. És eljön a pillanat, amikor meg fogja érteni, hogy csupán egy részt lát tisztán maga előtt. És ilyen módon legyőzi második ellenségét, és olyan helyzetbe kerül, hogy többé már semmi sem árthat neki. Ez nem lesz tévedés. Ekkor már nem csupán nem egyetlen részletet lát maga előtt. Ez lesz az igazi hatalom. Ekkor rá fog jönni, hogy a hatalom, melyért oly’ sokat dolgozott, végül az övé lett. Azt tehet vele, amit csak akar. Minden rendelkezésére áll; kívánsága parancs. Mindent szemmel tart maga körül. De ez egyben azt is jelenti, hogy szembe találkozik a harmadik ellenséggel: a hatalommal! A hatalom az összes ellenség közül a legerősebb. És természetesen ennek a legkönnyebb engedni; mindazonáltal az ember valóban legyőzhetetlen. Parancsol; előre kiszámított kockázatokat vállal, és végül maga is szabályokat alkot, hiszen uralkodik. Ezen a szinten az ember alig veszi észre, hogy a harmadik ellenség belé költözött. És hirtelen, anélkül, hogy tudná, a csatát bizonyosan elveszíti. Ellensége kegyetlen, szeszélyes emberré teszi őt.
– El fogja veszíteni a hatalmát?
– Nem, a tisztánlátását, vagy a hatalmát soha nem veszíti el.
– Hát akkor mi különbözteti meg őt a tudás emberétől?
– Az ilyen ember, akit a hatalom legyőzött, úgy hal meg, hogy nem tudja, miként kell kezelni a hatalmat. A hatalom csak tehertétel a sorsa fölött. Az ilyen ember nem tud uralkodni magán és nem ismeri föl mikor és hogyan használja a hatalmát.
– A vereség, amelyet az ember bármely ellenségtől elszenved, végső vereségnek számít?
– Természetesen végső vereség. Ha a három ellenség közül bármelyik legyőzi az embert, akkor már nincs mit tenni.
– Nem lehetséges például, hogy az, aki a hatalomtól vereséget szenvedett, felismeri hibáját és megjavul?
– Nem. Ha egyszer beadta a derekát, akkor vége.
– De mi van akkor, ha átmenetileg vakítja meg a hatalom, és utána visszautasítja azt?
– Ilyenkor a küzdelem folytatódik. Ez azt jelenti, hogy az ilyen ember továbbra is megpróbál a tudás emberévé válni. Az ember csak akkor szenved vereséget, ha nem próbálkozik többé, és feladja önmagát.
– De mondd csak Don Huan, lehetséges, hogy éveken át keresztül meghódol a félelemnek, majd végül mégis győz?
– Nem, ez így nem lehetséges. Ha megadja magát a félelemnek, akkor soha nem fog győzni, mert ilyen esetben elretten a tanulástól, és nem próbálkozik újra. De ha a félelem közepette is éveken át megpróbál tanulni, akkor végül győzni fog, mert igazából a félelemnek soha nem adta meg magát.
– Hogyan tudja az ember legyőzni a harmadik ellenségét, Don Huan?
Okosan kell legyőznie. Föl kell ismernie, hogy az a hatalom, amelyet látszólag megszerzett, valójában soha nem volt az övé. Folyamatosan kordában kell tartania magát, megfontoltan és a tanultakhoz hűen kell cselekednie. Ha rájön arra, hogy a tisztánlátás és a hatalom az önkontroll nélkül több mint hiba, akkor eléri azt a pontot, amikor mindent ellenőrzése alatt tud tartani. És akkor tudni fogja, mikor és hogyan használja a hatalmát. És ilyen módon a harmadik ellenségét le fogja győzni. És végül az ember elérkezik a tanulás útjának a végére. És szinte anélkül, hogy bármi is figyelmeztetné őt erre, szembe találja magát az utolsó ellenséggel: az öregkorral! Az összes közül ez az ellenség a legkegyetlenebb. Ez teljességgel nem lehet legyőzni, csak távol tartani. Ekkor az emberben már nincs többé félelem, nincs többé a tisztánlátás türelmetlensége – olyan időszak ez, amikor minden hatalom az ellenőrzése alatt áll, ugyanakkor ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy pihenjen. Ha teljesen átadja magát ennek a vágyának, hogy lefeküdjön és felejtsen, ha csak a fáradtságát csillapítja, akkor az utolsó kört elveszíti, és az ellensége gyenge vénemberré aprítja őt. A vágy, hogy visszavonuljon, minden tisztánlátását, hatalmát, és tudását le fogja győzni. De ha az ember a fáradtságát legyűri, és a sorsát megéli, akkor érdemessé válik „ a tudás embere” címre, még ha csak egy rövid pillanatra is, amíg sikerül neki felülkerekedni az utolsó, legyőzhetetlen ellenséggel vívott harcban. A világosságnak, a hatalomnak
