Sámándob barátom(www.samandobkeszites.hu/) küldte ma az alább olvasható beszámolót. Nagyon szeretem Őt, egy igazán különleges ember. Néha, amikor olvasok egy-egy beszámolót, elsőre azt gondolom: ki ez az őrült????

Szerencsére van egy kapcsolatunk, és tudom, hogy Sámándob nagyon is komolyan veszi a spirituális életét, és az ayahuascát is, de mivel ő maga egy egyfojtában poénkodó, vidám fickó, így a tanulását az ayahuascától szintén a maga stílusában írja. Imádom!!!

Tehát:

Reggel felkeltem, és éreztem hogy na ma kell egy Ayahuascat innom. Megcsináltam (Harmala-Mimosa), aztán valami este 7-8-ra lettem csak kész.
Mondom gyorsan még alszok egyet, nehogy majd közbe elaludjak. Persze mondanom sem kell, alvás nem jött össze. Oké, akkor úgyis már 22:15 ideje betolni.
4 dl-re volt a főzet, abból 1.5 dl bement nagy nehezen 2-3 perc alatt :-) Ja sajnos lusta voltam az erdőbe kimenni, így szobámban voltam.

Ivás után mondanom sem kell, egyből kiakart jönni, nem ízlelgettem én semmit, hanem a szokásos 1-2 kiskanál lekvár + 1-1 gerezd csoki pafff be. :-)
Könyörögtem a jó istennek hogy legalább 20 percig maradjon mán bent. Annyira jóra sikerült a könyörgésem, hogy 45 perc után meg mán az újjam sem bírta kicsalogatni odabentrül az Ayahuascát. Áááá ekkor Hanaura írta skype hogy NYOMÁÁÁS HÁNYIII ! UJJJ LEEE ! NYOMÁÁÁS.
Hallgattam rá, ujjam le, ujjam le, ujjam és még mindig semmi. Aztán 15 perc szenvedés után nagy nehezen kijött minden.
Elkezdtem várni várni, mikor jönnek a szellemek. De semmi. Vártam vártam, már több mint 1.5 órát....és mindig semmi. Na ekkor mondom akkor erről ennyit. Elqrtam a főzetet (megint). Egész nap koplaltam, voltam mán olyan éhes mint egy vaddisznó. No mondom azé ennyire csaknem baszok ki magammal, hogy koplakok egész nap, kihányom azt a 1.5 dl ayahuascát és neki állok aludni. Fogtam magam neki álltam sütni-főzni. Összütöttem egy hatalmas vacsit, és hülyére zabáltam magam. Na mondom mosmá irány az ágy.
Éccaka 00:15 volt, mikor uhhh az anyját neki mondom mi ez itt a szobámba ?
Ekkor mejelent egy full fekete  sík, halál fejek mindenfele meg olyan ed hardy stílusú figurák. Na mondom kibaszok én vele, becsukom a szemem, oszt akkor majd nem látom. De ugyan úgy láttam becsukott szemmel is. No ekkor talán betojtam egy kicsit, mondom itt lesz a vég, nekem kampesz dolóresz, mai napom lehúzom a rolót, pedig anyámnak még nem is mondtam hun a zsebpízem :-) No de komolyra fordítva a szót, ennek a fekete síknak a közepén volt egy kb 1-1.5 méteres kard / tőr szerű valami és közeledett felém és a Solar Plexus csakrámon keresztül belém akarta tolni ezt a tőrt. Magyarul kiakartak nyírni, és semmi de semmi jó szándékot nem éreztem ebben az erőben aki ott volt a szobámban. Természetesen az akaratommal tudtam neki ellenállni és nem engedni meg neki, hogy bántson. De ez mindössze 2-3 perc "küzdelem" után rájött hogy neki nem jó itt és pikk-pakk eltűnt. Persze hozzá teszem, hogy ivás előtt angyalokkal levédtem a szobát fullra, meg saját magamat külön megint. Szóval megértem mostmár szegény miért nem akart hadakozni olyan sokat :-)

Na és ekkor jött az igazi Ayahuascás élmény, és kezdődött a tanítás:
Élővé vált minden a szobában. Szószerint értsd: MINDEN ÉLT. Elősször még úgy éreztem hogy én külön vagyok, de aztán eggyé váltam én is mindennel. És éreztem azt hogy vagyok, és része vagyok a mindenségnek ami körül vesz minket. Élővé vált a paplanom, láttam hogy él, benne is élet van, és van benne tudatosság. Kommunikálnak a tárgyak. Persze akkor már rájöttem hogy nem tárgyak ezek, hanem előlények, csak mi emberek nem érzékeljük őket. Érzékszerveink nem érzékelik, és a világ is elvonja a figyelmünket ezekről a dolgokról. Mintha direkt bódítanánk el saját magunkat a sok butasággal (TV, Bulvár sajtó...stb), és nem vesszük észre a körülöttünk lévő világot, csodálatos és fantasztikus életet. Másokat sem veszünk tudatosan észre, elsiklunk minden felett. Olvasva ezeket hazudhatsz magadnak, hogy 'Á én tudatos vagyok ám mindenre' Hát megsúgom neked, hogy a nagy lópikulát vagyunk tudatosak. A napod végén fusd végig a napodat, és garantálom neked, hogy néhány mondatban összefoglalod aznap mi történt. Pedig ha jól sejtem legalább 12 órát azért ébren voltál, és cselekedtél. Akkor tudatos voltál a napodra ?

Na miután ráébresztettek hogy minden él körülöttünk, megmutatták, hogy ha nincs testem akkor is élek tovább. Elfogyott a lábam, a felső testem fele is hiányzott, aztán felkarom is hiányzott. De közbe megvakartam az orrom, és érdekes a levegőbe mozgott magától az alkarom, mert vállamtól a könyökömig nem volt karom :-)
Eltűnt az egész testem, mégis éltem tovább, és léteztem. Közben már valami csodálatos szép "zene" szólt. Hallani lehetett az asztrál világból jövő  "zenét".  Annyira gyönyörű zene szólt. Angyalok zenéltek.
Végig vittek jónéhány "evolúciós" folyamaton, átváltoztam sok sok mindenné. Voltam egy csomó féle ember, több évezredre visszamenőleg is. Kicsi, öreg, fiatal minden és minden. Közben tárgyakká is átváltoztam és megérezhettem milyen tárgynak lenni. Csak néhány amire emléxem: Voltam sárkány egy japán vidámparkban, Lenin szobor, és kalazsnyikov is :-)))) Most kurva jót nevetek, és elképzelem a fejeket mikor ezt olvassátok :-)

Minden egyes emberré amikor átváltoztam másodpercek alatt végig éltem az egész életét. Miből állt az egész élet ? Rohanás, rohanás, rohanás és végül rohanás.
1-1 ezredmásodpercre volt megállás, rácsodálkoztam valamire, és megint mentem tovább rohantam és rohantam és rohantam. Végig éltem legalább 20-30 életet és ugyan olyan semmi voltam, semmi értéket nem gyűjtöttem össze. Ekkor összezsugordtam egy égő mécsessé, körülöttem volt egy pici burok, azon 1-2 apró lyuk. Mécses voltam, de volt kezem ami ezeken a lyukakon kinyúlt és amit itt a földi világban gyűjtöttem bevihettem volna az égő mécsesbe a fénybe. Mondta a szellemvillág, hogy amit a földön gyűjtöttem vigyem be a fénybe. Hát persze hogy képtelen voltam rá. Mert csak anyagi javakat tudtam a kezembe fogni. És semmi anyagi nem fért át azon a pici lyukon. Viszont ha nem anyagi dolgokat gyűjtöttem volna állandóan, hanem érzelmeket, megtapasztalásokat, szeretet...stb...akkor azok automatikusan velem vannak, és bejönnek velem együtt az égő mécses fényébe, amikor fénnyé válok.

Na aztán jött egy olyan is, hogy tudta ám a szellemvillág, hogy "normál hétköznapokban" néha bizonytalan vagyok létezésükben. Pedig, többször beszélnek hozzám, fénypontok, fénycsíkok formájában naponta soxor látom őket, de akkor is, ugye jön a hülye elmém, és kételkedik ! No erre azt mondták a szellemek:
"Ültess el egy magot a földbe" Senki nem mutatja meg neked előre, hogy ebből fa lesz, hogy néz ki, milyen alakja van...stb, és Te mégis hiszel benne. Pedig csak egy apró semmit látsz, és mégis hiszel ugye ? Hááá mondom igen hiszek. Persze nem lehet ám őket becsapni, hiába mondtam hogy hiszek a másik világ létezésében, tudták hogy csak bizonytalan vagyok még, és tovább érveltek.
"Nézd ezt az űrhajót" Soha nem láttad még repülni, soha nem láttad még, hogy az űrbe eljut, és te mégis elhiszed, akkor a mi létezésünket miért nem hiszeel ?
Hát akkor már nem nagyon tudtam mit mondani és békén hagytak ezzel a dologgal :-)

No ezután jött, hogy az űrbe találtam magam. Csillagok között voltam, hozzám képest 1-1 bolygó egy mákszem nagyságú volt. És volt kb 8-10 bolygó amik tartottak engem fent az űrben, a 'semmiben', ezeken feküdtem, ekkor mondta a szellem, hogy 1-1 bolygó milyen parányi hozzám képest, és mindegyikük 1-1 ember. Rajtuk támaszkodok, milyen fontosak most ezeket a bolygók, vagyis emberek. Ha ők nem lennének, kire támaszkodnék? Milyen nagy értékűek ezek az emberek, még akkor is ha én mákszem nagyságúnak látom érzem őket.

Utánna a kezem odatettem a föld bolygóhoz, és láttam forog szépen lassan, na mondom majd zsiványkodok belekontárkodok a forgásába. Megkérdezték a szellemek, hogy miért akárnám befolyásolni a földet. A föld az teljesen egyenértékű az emberrel. Teljes mértékben tudja a föld, hogy neki épp mi a jó. Élő bolygó, intelligens mint mi emberek. Mindig azt csinálja ami jó neki, nem szereti ő sem ha beleavatkoznék a forgásába. Háát mondom oké, de én csak zsivány vótam, mondom csak megkéne fogni :-)

No a szellemvillág megint túljárt az eszemen, mert azt mondta, hogy megmutatják, hogy milyen amikor beleavatkozok más embernek a szabad akaratába, vagy az én gondolatom ráerőszakolom másra. Ééés hopp az űrből eltűntem és valami fáraónak, vagy valami uralkodónak a porcelán vázájába tettek bele. De bakker a váza olyan pici volt, hogy egy macska sem férne el benne, és engem beleszorítottak. Ekkor éreztem teljesen, hogy ez nem az én akaratom, ezt nem én akartam, korlátok között vagyok, nem tehetem azt amit szeretnék. Kérdezték a szellemek, hogy ugye nem jóó ? Háá mondom nem ám. De még azé kicsit benne hagytak, hadd "élvezzem" más akaratát :-)
No de végül utánna gyorsan kiengedtek és megmutatták az ellenpólust is, a szabadságot. Fantasztikus volt !

Volt egy olyan rész is, hogy megvizsgálta a szellem a gyomromat, és mondta hogy a fő hiba az agyamban van. Ha eltűnik az agyamból a gond, akkor a gyomrom is rendbe jön :-)

Ekkor már éreztem az utazások végénél járok. Nem akartam már inni több teát, mert hajnal fél 5 volt. A szellem megkérdezte, hogy emléxek milyen rosszul kezdődött az egész ?(fekete sík meg tőrrel leakartak szúrni....) Mondom persze hogy emléxem, és ugye milyen gyönyörű utazás és tanítás volt utánna, mondom igen. Akkor látom e, hogy minden rossz után jön egy még gyönyörűbb szakasz az életben. Mondom látom ám....és még nagyon sokszor elmondta ezt....majd már nagyon alább hagyott az ayahuasca hatása és éreztem belealszok...álmomban folytatódott még az utazás....itt a vége fuss el véle.....

Remélem kapunk még hasonló beszámolókat!