Ez valahol már a bizalom témáját is érinti. Most nem erről szeretnék elsősorban írni, de fogok arról is, mert egy nagyon fontos dolog szerintem. Sokat beszélgettünk erről tegnap is a többiekkel, gyakorlatilag köteteket lehetne a témával megtölteni. Ami miatt eszembe jutott ez a nyúlfarknyi bevezető, az maga a téma. Mert ahhoz, hogy esélyt adjon az ember valaminek, amit még nem ismer, vagy csak alig, vagy nincs vele tapasztalata, nos ahhoz bizalom kell. És ahhoz, hogy eljusson az ember addig a kérdésig, hogy "Honnan tudod, hogy gyógyít az ayahuasca?", addig kell egy kis bizalom. Vagy csak én vagyok paranoiás? :)
Szóval most Tarantinos-ra veszem a figurát, szétvagdalom a mondandómat, és még véletlenül se az elején kezdem. Mert az a bizalom. Ha pedig van belőle egy kicsi, akkor felmerülhet a címben feltett kérdés is.
Tegnap mondta ezt a hasonlatot egy barátom, nevezzük Robinak. Nem az ayahuasca, illetve nem csak az ayahuasca volt a téma. Akkor éppen a hatásai, mélysége alapján rokonítható dolgokról beszélgettünk, jóga, és "társai".
Szóval felmerült, hogy az ember világokat lát születni, elpusztulni, óriási dolgokon viszi át az embert az őserdő szelleme, miközben gyógyít.
De vajon tényleg gyógyít-e?
Szerintem az igazi kérdés nem is az, hogy gyógyít-e, hanem hogy miután ő odatette a maga részét, Te is odateszed-e a magadét?
Mert hogy szerintem ez a lényeg.
És nem csak ayahuascával kapcsolatban, hanem bármi olyan dologgal, amiben érkezik valamiféle, fogalmazzunk úgy "külső" segítség.
Szóval odatetted-e Te is a magadét? Te is mindent megtettél-e azért, hogy jobb legyen? Mert ha csak beszélünk valamiről... Azt szoktam érezni, és erről többször is írtam, hogy az ayahuasca szinte már kényszerít néha a helyes irányba, nem hagy elveszni, nem csak beszél, hanem tényleg támogat. De olyat soha nem fogunk találni, aki helyettünk dolgozik és úgy, hogy annak hosszútávon igazi eredménye van. Szerintem azok az apukák akik bebasszák a gyereket a mélyvízbe, a legintelligensebb tanítók. Egyrészt ott a tanulás, amiben a gyerek már nem tud mindent kívülről várni. És ebből a szempontból gyakran elfelejtjük azt a 10-20-30 vagy akárhány évet, ami elválaszt a gyerekkortól, csak mert valaki nem kiabál be a hátsó sorból, hogy hé, ez még 10 évesen belefért, de most? Valahol erről szól az egyik új téma a három közül a fórumon, a vándorbot. Hogy fel kell mindenkinek nőni, és nem feltétlenül (csak) biológiailag. A másik, ami miatt ez egy nagy tanítás az apukától, hogy végig ott van. A gyerek biztonságban van. Elsüllyed, ha nem tempózik, de ha tényleg nem megy elsőre, ott az apa, és segít. De nem helyette csinálja. Van egy gyerekkori barátom. Illetve már nem a barátom, bezárta magát mindenki elől. Bud volt a beceneve. Az apja és anyja gyakorlatilag a szolgái voltak. Mindent hagytak. Azt is, hogy ne járjon suliba mindenféle hülye indokokkal, azt is, hogy ne dolgozzon, azt is, hogy otthon se kelljen SEMMIT csinálnia. A végeredmény egy tökéletesen életképtelen parazita, aki a szobájában él, a hülye családja beviszi az ennivalót, néha kimegy tévézni, meg még ritkábban fürdeni, és ennyi az élet.
Jót tettek vele?
Szerintem ennyire emberrel nem lehet kiszúrni, hagyták neki, hogy (esélyesen) egy életre elbassza minden lehetőségét.
Ha valaki kicsit kényszerít, de szeretettel, és biztonsággal....illetve nem is kényszerít, mert az valahol erőszak, hanem inkább: nem segít valamihez, ami számunkra rossz, akkor lehet, hogy az a legnagyobb segítség, amit adni lehet.
Ilyen trükkös dolog az ayahusca is, néha megmutat dolgokat, néha nem, néha nagyon tol, néha csak figyel, hogy mit kezdesz a lehetőséggel, amit kaptál.
És gyakran ennél a pontnál, mint életünk egyik nagy lehetőségénél, ami az őszintébb folytatást illeti, képesek vagyunk hazudni. Erősnek kell lenni, de meg lehet csinálni. Azt alatt a sok óra alatt, ameddig a gyógyszer hat, addig nem, na de mi van utána? Honnan tudjam, hogy tényleg történik valami, nem csak dobálódzom a szavakkal? Olyanokkal, mint az igazi dolgok, a valóság, a valódi út, megszületni, és a többi.
Namármost a barátom, nevezzük Robinak elmesélte a kérdését, amit a jóga-tanítójának tett fel.
A jóga-tanító válasza:
Ha őszinte és sikeres vagy a jógában, azt nem akkor fogod észrevenni a hatását, amikor csinálod, hanem a maradék 23 órában. Jobb lett tőle az életed? Ha igen, akkor jól csináltad. :)
No comment.
(Szeretném megköszönni a tegnapot mindenkinek! Péter, megint sokat tanultam Tőled!)
