Nos mi is történt? Pont 2 hete, hogy teáztam, előtte meg 3 hete, szóval kegyes a sors mostanság hozzám. A minap pedig egy nagylelkű barátomtól kapott minőségi Hawaii törpét próbáltam ki. Ezt azért írom le, mert köze volt a történethez. Elég szellemi síkon indult az egész. A közel 5 napja fogyasztott hawaii elég kemény volt, de magamat rúgtam seggbe, mert mondták, hogy nem olyan, mint a többi. Sokkal, sokkal erősebb volt. erről tényleg el tudom képzelni, hogy 10 db hazavágja az embert egy életre. Nem parás volt, inkább vártam a végét. Nem erre számoltam. Nem gondoltam, hogy ilyen szinten felpörget. ráadásul dolgoznom kellett volna, így kissé dühös is voltam magamra.
Nos az Ayázásnál a megszokott kísérletező jellemmel fordultam a föld anyához. Elkészítésnél 100g került megfőzésre, de több dolgot is másként csináltam, és egy valami nagyon durva de gyönyörű dolog keveredett ki belőle végül. Nos a kérget szélsőségesen apróra daráltam. Közel fél órám ment el rá, hogy kv darálóval gyakorlatilag porrá őröljem. a szobát édeskés illat lengte körül. Egy belga barátom mondta, hogy a főzethez elején hozzáadott ecet a főzés végére gyakorlatilag totálisan eltűnik. Pont ezért, és mert magamról volt szó, meglódítottam az ecetet. Mivel egy szőlőről lenne szó, úgy döntöttem, borecetet használok. Csak rokonok, vagy mi.:) Az ecetből közel 4 deci csúszott az edénybe.(!)Majd elkezdtem a főzést. A lakást olyan ecet-szag töltötte be, hogy csaknem csípte a szememet. Nagyon erős volt, de ez azt jelentette, hogy tényleg totálisan elpárolog a citromsavval ellentétben. A főzést is szélsőségesen sokáig végeztem. Közel 8 órán át, mindig fel-fel öntve, lassú tűzön zajlott a dolog.
A végeredményt megkostóltam, és kb annyira lett savanyú, mint egy gyenge limonádé, szóval mindenkinek ajánlom. 3X 1 decire koncentráltam a dolgokat, tanulva pár régebbi esetből, amikor sok volt a tea. Az ecet végett megjegyzem, hogy a föl-képződés sokkal sokkal intenzívebb volt. Gyakorlatilag percenként fölöztem, és gyűjtöttem egy külön pohárba az eszenciát. Ezt a poharat felöntve terveztem az első pohárnak. A megfelelő szellemi felkészülés után neki is láttam. Megjegyzem, hogy az Electro Wordben direkt erre a célra vásárolt kv-darálóm valami brutál finomra őrölte a rutát is. Gyakorlatilag mint a cement. Olyan finom por lett a cuccból.
Szóval ennyi.
A bevételtől számítva kicsit másként alakultak a dolgok, mint múltkor. A ruta és a tea között hagytam 10 percet, ahogy Hanaurától tanultam. A tea megivása után szokott jönni egy ilyen vérnyomás-emelkedés, amikor pár percig igencsak felgyorsul a szívverésem. No ez most a teától számítva 15 perc után jelentkezett, ami annyira gyors volt, hogy hirtelen nem is tudtam mire vélni. Megjegyzem, a ruta kb 25 perce csúszott le, így oly erős volt az egész sztory, hogy rendesen elkezdtem gyanakodni, hogy valamit elcsesztem.
Mire ez átfutott az agyamon, már rá is terelt a szellemi síkra az Aya. De nem mondanám, hogy jól éreztem magam. Egy totális szellemi világba csöppentem. Megjelent egy háromszögfejű, szarvas „dög”, akit a pár napja fogyasztott Hawaii törpe valamiféle követének véltem. Messze nem volt jóindulatú, de nem féltem, valahogy nyugodt voltam. Vízióim ugyanakkor eltértek a megszokottól, mert ilyen lángoló kerekek, és láng-fraktálok vewttek körül. Stílusukat tekintve gyakorlatilag tökéletesen az „Ed Hardy” cuccok rajzaira hasonlított mind.:)
Na ekkor jött a hányás, és éreztem, hogy az aya valahogy kipucolja ezt a dolgot belőlem. A gyomrom megnyugodott, és én is picit. Itt ettem meg azt a banánt, ami talán a legjobb kajának bizonyult eddig aya mellé. Elveszi a rossz szájízt, a hányingert csökkenti, a székletet megfogja, és bio. Tökjó volt az adott helyzetben. Mindenkinek ajánlom.
Az első bevételtől itt még csak kb 50 perc telt el, és már fényárban úszott a szoba. Apró sprite-ok (piciny tündérek, fényesek, mint a Peter Pan-ban) lebegtek, és töltötték meg a szobát kékes fényükkel. Nagyon szép látvány volt. Rendesen elvesztem benne. Maga a tudat rángatott vissza ebből a csodából, és az emlékek. na nem az egész életemből, csak az utolsó Ayázás óta, ami történt. Sok dolgot mutatott, hogy nem jól csináltam. Sok dologban pedig a rám jellemző arroganciát vette górcső alá. Úgy éreztem, kezemben egy eszköz, de ha nem megfelelően használom, mindig veszít az erejéből. Jó volt a dolog, mert nem az egész életemből szemezgetett, mint először, hanem csak az utsó két hétből, ami lényegesen kevesebb. Ebből az állapotból egy különös éteri hang csapott át a következő helyszínre. Egy éppen születő galaxis peremén voltam. Csodás fényekben pompázott. Ahogy néztem a sötét és színes, felhőszerű örvénylést, rájöttem, hogy egyik sincs a másik nélkül. a sötét nélkül nem látnám a szép dolgok körvonalát, és talán ez az életben is így lehet. Ahogy bámultam a csodás látványt, egyre bonyolultabb struktúrák kezdtek kialakulni az egészből. Előbb csillagok, majd bolygók, majd még több bolygó, majd kémiai elemek, hullámzó víz, amin meg-meg csillan a lenyugvó nap és a vörös égbolt. Aztán az anyag tovább bonyolódott, és apró mozgó izék, spirálszerű színes alakzatok kezdtek úszkálni.Az ezt követő szakasz olyan volt, mint a Fat Boy Slim Right Here című száma. J Amikor az ember következett, szabályosan láttam az apró kristályokat, amikből felépült, és a bolygót, ami szintén abból épült fel. Itt tudatosult, hogy mi vagyunk az anyag létező legbonyolultabb formája. Mi is a „Föld Anyától” vagyunk. Itt kinyitottam a szemem és csodás látvány fogadott. Láttam a karom, ahogy az ereimben megannyi apró kristályként áramlik az élet. Ahogy az izmaim mozgásra bírják a lábamat. Ahogy a szívem ver. Az egész olyan látvánnyal, amilyet még nem láttam. Valami csoda. A karomat magasba tartva valamiféle teremtő erő csapott ki belőle, ami leginkább a villámokhoz hasonlított, csak nem monokróm volt.:)
Itt kezdtem kicsit körülnézni, és láttam, hogy egy gyönyörű tájon vagyok. Egy réten, bazinagy fűvel. Én lebegtem kb 50 méterre a rét felett, amit egy erdő is körülvett. Az egész látvány a gyűrűk urát idézte bennem. Ahogy ott lebegek lótuszülésben, mellém repült egy sas fehér fejjel, és rám nézett. Repültünk egy darabig, majd miután mindenki meggyőződött, hogy a másikal minden ok, elrepült, és én is mentem a „dolgomra”. A rét alattam eltűnt, helyette egy oly sűrű dzsungelben száltam le, hogy az orromig se láttam a sok növénytől. Liánok, zöld és kék virágok, állatokat nem láttam.
Lassan kezdtem visszatérni. A látottak lassan zsugorodni kezdtek egy a falon lévő pont felé. A nyíláson 5-10 ezerlábúhoz hasonló, de kígyó méretű valami mászott át. Ezek is színesek voltak. Nem volt félelmetes, inkább elragadó. Aztán szépen lassan bezárult a nyílás. Az órámra néztem, 01.00 körül lehetett. Kinyitottam az ablakot, hogy friss levegő jöjjön be.
A winmédia player különös, nő képében táncolt. Hasonló ahhoz, ami a portál háttere is volt pár napig. Egy gyönyörű lény volt. Nemtom, ki, mi, de nőnek nézett ki. Akartam még nézni, de a hatás lassan a vége felé tartott. Én annyit mondtam: -Köszönöm. Ő pedig elköszönt.
Azzal gyakorlatilag 10 perc alatt el is múlt az egész élmény. Az egész kb 5-6 órán át tartott. Előbb azt hittem, egy teljes pohárral megittam, de reggel szembesültem vele, hogy kb fél decit ihattam. Azt hiszem, ma megtanított főzni. Részemről a borecetet tartom a csöppnyi mennyiség ekkora HATÁSÁÉRT A FELELŐSNEK.
Mindenkinek ajánlom a használatát. Az élmény tegnap éjjel történt. Most egy játszóházban vagyok a gyerkőccel. Gyakorlatilag tök "józanul", rendezett gondolatokkal. Csöppet se "másnaposan". Reggel lementem edzésre, és ott is minden ok volt. Hát ennyi volt az élmény. Most egy darabig a beosztásom végett nem fogok tudni ayázni, de ez jó időre feltöltött.
