Tegnap beszéltünk a caapiról ami mind a "szokásos" két komponensű, és leginkább elterjedt teafőzetnek képezi az alapját, és az önmagában fogyasztott "változat" ebből adódóan egyetlen résztvevőjét..(na ezt jól megmondtam:)
A Banisteriopsis caapi legszélesebb körben elterjedt neve az ayahuasca. Maga az Ayahuasca kifejezés quetchua nyelven van, jelentése „holtak bora” vagy „lelkek bora” (“aya” jelentése szellem, halott, ős vagy lélek; “huasca” jelentése kötél vagy lián, mely a Banisteriopsis Caapi-ra utal).
Ezt a növényt már évszázadok, feltehetőleg évezredek óta gyógyító főzetek előállítására használják. Az első botanikai gyűjtés ebből a liánból Richard Spruce botanikus (1817-1893) nevéhez fűződik, melyre 1851 és 1854 között került sor. Az eredeti példányokból alkaloid vizsgálat is készült (Schultes et al., 1969). Spruce maga úgy vélte, hogy a Banisteriopsis caapi előfordulásának határai a következőképpen festenek: Kelet - Brazíliában a Rio Negro területe, nyugaton az Andok hegyvonulatai, míg északon az Orinoco - medence egészen Venezueláig. 135 évvel Spruce első beszámolói után világossá vált, hogy a terület melyen az Banisteriopsis caapi-t ismerik és használják, lényegesen nagyobb. Nyugaton Columbia és Ecuador partjaiig, ahol Pildé és Dapaként ismerik az indiánok. Északabbra, Panama környékén is helyenként találkozni vele (Reichel-Dolmatoff, 1960). A déli határ is eltolódott, számtalan beszámoló létezik, mely az amazonasi Peruban, és Bolíviában írja le a használatát (Luna, 1984/a, 1984/b) (3. ábra). Richard Evans Schultes botanikus számtalan cikke és könyve részletes képet fest e növény botanikájáról és farmakológiájáról. Egy német etnográfus Theodor Koch - Grünberg (1872 - 1924) volt az első, aki jelen volt a Banisteriopsis caapi - ból előállított főzet készítésekor és ezt részletesen fel is jegyezte (Koch-Grünberg, 1923). A növény farmakológiája csak a 20. század közepén lett tisztázva.
A Banisteriopsis caapi botanikai megismerését lényegesen nehezítette, hogy az irodalomban több Banisteriopsis fajnak is többször megváltoztatták a nevét. Míg a legtöbb beszámoló Spruce által megnevezett Banisteriopsis caapi - ra alapszik, megnevezésre kerülnek a következő fajok: B. argentoa, B. inebrians, B. langialata, B. lutea, B. martiniana, B. metallicolor, B. muricata, B. quitensis és B. rusbyana (Schultes 1957, 1986/b).
Bronwen Gates taxonómiai munkájának köszönhetően világosabbá vált a kép. A gyakori előfordulású B. inebrians és B. quitensis – ről kiderült, hogy a B. caapi szinonímáinak kell tekinteni (Gates, 1982). A B. caapi pótlékaként használják a következő növényeket: Banisteriopsis muricata (szinonímái a B. argentea és B. metallicolor - t) és B. martiniana var. subenervia (melyről valószínűsíthető hogy B. martiniana var. laevis) (Davis és Yost, 1983; Gates, 1982, 1986). Schultes a további Banisteriopsis fajokról feltételezi, hogy B. caapi helyettesítésére használják: B. longialata, B. lutea (Schultes, 1986/b).
Összefoglalva elmondható, hogy a következő Banisteriopsis fajokat használják a népgyógyászatban:
Banisteriopsis caapi [= B. inebrians, B. quitensis]
Banisteriopsis muricata [= B. argentea, B. metallicolor stb.]
Banisteriopsis martiniana var. subenervia [= B. martiniana var. laevis]
A Banisteriopsis caapi emellett nagyon hasonlít a Banisteriopsis membranifolia –ra a és Banisteriopsis mitricata –ra, melyekkel gyakran össze is keverik (Gates, 1982). Ráadásul a Diplopterys cabrerana - val is több hasonlóságot mutat (Rätsch, 1998).
A Banisteriopsis caapi drogjai és hatóanyagai
Drogja:
§ szár: frissen vagy szárítva (Banisteriae lignum),
§ kéreg: a friss vagy szárított szár kérge (Banisteriae cortex),
§ levelek: megszárítva (Banisteriae folium).
Az egész növény β-karbolin típusú alkaloidokat tartalmaz. A növényben található fő alkaloidok: harmin, harmalin és a d-leptaflorin (THH, tetrahydroharman) - későbbiekben ezekre fogok részletesebben kitérni. Ezek mellett még találhatóak rokon alkaloidok: harmin- N- oxid, metil 7-metoxi-β-karbolin-1-karboxilát, 7-metoxi-3,4-dihidro-β-karbolin 1-karboxilsav, harmanamid, ketotetrahydronorharmin, shihunin és dihidroshihunin (Hashinioto és Kawanishi, 1975; Callaway et al., 1999).
A vizsgált mintákban az alkaloidok 40-96% -át a harmin tette ki. A vegyület több próbában egyáltalán nem volt megtalálható, de ahol jelen volt ott is maximum 15% -át tette ki az összes alkaloid-tartalomnak (Brenneisen, 1992).
A Banisteriopsis caapi szárának, hatóanyag-vizsgálata során a kutatók megállapították, hogy a totál alkaloid koncentráció a szárazanyagban 0,05% és 1,36% között mozog (1. táblázat). Elsősorban harmin, majd d -leptaflorin, és végül legkisebb koncentrációban harmalint mutattak ki (Rätsch 1998; Shulgin és Shulgin, 1997; Callaway et al., 1999). Hasonló alkaloid-koncentrációt mutattak ki a hajtásban és a magokban; illetve magasabb koncentrációt a gyökérben (0,61-1,95%) és a levelekben (0,25-1,90%) (Shulgin és Shulgin, 1997; Callaway et al., 1999).
