Amiért az embereknek meg kellene ismerniük - én nem mondom, hogy az ayahuascát - mert nem tudom elképzelni, hogy ezt tömegekkel meg lehessen ismeretetni. Ez nyugaton mindig is peremen fog maradni. De magukat meg kellene ismerni valahogy. Ha megismerjük magunkat, létezésünk számos problémája megoldódik. Ki az, aki az önismeret rögös útjára lépett és nem érzi, hogy nem lett "jobb" ember, mint egykoron?
Csak az fejlődik, aki ápolja önmagát, a létét, a lelkét, a létezését; folyamatosan górcső ( valaki tudja, ami az? csak viccelek) alá veszi annak okát, célját, elemeit, vele járóit. És aki ezt megteszi óhatatlanul eljut bizonyos kérdésekhez. Ez a test vagyok? Vagy van bennem valami több? Hogyan van az, hogy néha nem érzem a testem ( ha bekap pár bogyót... vagy valami) a tudatom mégis "változatlan"? stb. Ezek a kérdések lassan elvezetnek egy magasabb tudatossághoz. Elkezdjük magunkat látni, mint az egész egy cseppnyi, tudatos, alakító része. És amikor így látjuk önmagunkat rögtön sok más dolog is más színezetet kap.
Például elkezdünk környezettudatosabbak lenni. Nálam ez úgy történt, hogy először elkezdtem magamra figyelni. A testemre. Hogy mi kell neki? Nem ettem meg minden szart. Héj, ez itt valami, aminek szüksége van dolgokra, meghatározott dolgokra, és ezeket nem a reklámok, vagy a boltok polcain szemmagasságban található termékek határozzák meg. Tusfürdő? Valaki azt mondta, fürödjek afrikai lávafölddel, mert tele van értékes ásványokkal, amire szüksége van a szervezetnek. A reklámok azt mondják, hogy le kell mosnod valamit magadról, "gyengéden tisztít" és ezalatt azt értik, hogy leoldja a bőr természetes külső zsírrétegét, amire szükség van. Naná, ipari zsíroldó van a tusfürdőkben is. A sártól (ti. az afriaki lávaföldtől, ami porrá van őrölve és vízzel összekeverve sár lesz - nagyon muris!!!) a bőröm már két nap után csodálatos volt! Egyszerűen gyönyörű. Testtípusomnál fogva hajlamos vagyok bőrproblémákra, rögtön mindent pattanásokkal reagálok le. :P De a láva földtől elmúlt. Föld. Értitek, ugye, hova akarok kilyukadni?
Aztán amikor már ez a testi-lelki tudatosság elég jól ment, elkezdtem eszmélni, mert jobban éreztem, hogy vagyok valaki, nem csak egy irányított droid, szóval elkezdtem gondolkodni arról, hogy amit én teszek, az milyen hatással van a közvetlen és közvetett környezetemre. Hirtelen fontossá vált, hogy újrahasznosítható dolgokat vegyek, és egyáltalán - automatikusan az öntudatosságom egy magasabb szintű, de egyszerűbb kivitelű élet iránti vágyat kezdett táplálni, melynek "mellékes" hozománya volt a tágabb környezettel való törődés igénye.
Mindez erről a videóról jutott eszembe, és onnan, hogy ezt a hosszú folyamatot az ayahuasca bizony jócskán le tudja rövidíteni.
Jelenlegi rendszerünk nagy hibája, hogy társadalmi szintű problémákat társadalmi szinten akar megoldani. Felismerni, hogy egy közösség egyénekből áll, és egyéni szinten alkalmazható megoldásokat kínálni az egyetlen út. Soha semmilyen társadalmi szintű probléma nem fog megoldódni társadalmi szinten. Már csak azért sem, mert a problémát nem lehet azon a szinten megoldani, ahol keletkezett.
A társadalom történelmi részt most kihagyom, amit mondani akarok az az, hogy semmi sem nagyobb szolgálat, mint az egyéneknek vissza találni önmagukhoz, mert ez az egyetlen út, ahogyan kicsit a Jó irányába mozdíthatjuk el a mérleg nyelvét.
És ehhez az ayahuasca valóban az egyik legjobb eszköz.
