Maxwell Maltz nagyszerű könyvét, a Pszichokibernetikát szeretném Veletek megismertetni elsőnek.
Habár ez a könyv is egyik kedvenc kiadóm, a Bagolyvár könyvkiadó gondozásában jelent meg, a Kulcs könyvek sorozatban ( ez is nagy kedvencem, úgy hogy erről még sokat fogtok hallani :) ) nagyon sokára emeltem le a boltban a polcról, és megvallom, akkor is inkább a furcsa cím keltette kíváncsiság vezetett, és enyhe előítéleteim, miszerint eddig csak remek könyveket olvastam ebben a sorozatban, de lehet most egy kicsit elvetették a sulykot kicsit ilyen "varázslós" irányba. De a kíváncsiságom mindig nagyobb, mint az előítéleteim (a női lét tagadhatatlan "előnye"...) így aztán megnéztem magamnak közelebbről.
Nos, bizonyára vannak köztetek, akik kapásból tudják, mit tesz a kibernetika szó, én azonban nem tudtam. A Wikipédia egy nagyon részletes, terjedelmes szócikkben vezet be minket ennek a tudománynak az alapjaiba, nekünk azonban az ott található első mondat tökéletesen elég magáhpz a szó megértéséhez.
"A Kibernetika egy komplex tudományos irányzat, amely a szabályozás, vezérlés, információfeldolgozás, továbbítás, általános törvényeit kutatja. A kibernetika szót (kübernétész, gör., kormányos) 1946-ban Norbert Wiener alkotta." (Forrás: Wikipédia)
A "psziho" - tulajdonképpen a "psziché" - szóval összekapcsolva már könnyen kitalálható, hogy a könyv az elménk irányításának tudományával foglalkozik. A könyvben ezt sikermechanizmusnak emlegetik, amely elsőre talán valami harsány kapitalista kifejezésnek tűnhet - de nem az.
Habár kétségtelen, hogy az elveket, módszereket, melyeket a szerző feltár a könyvben, az üzleti életben is lehet kamatoztatni, de Maltz úr egyáltalán nem ilyen oldalról közelíti meg a témát, hanem az egyén, a személy oldaláról, annak személyes, egyéni boldogságát tűzve ki célul.
Ami nekem nagyon meghatározó volt - csak hogy egyet megemlítsek - az, ahogyan például a célunk eléréséről beszél. A célkövető rakétákat hozza fel példának: a célkövető rakéta felméri a jelenlegi helyzetét, a cél helyzetét, és ehhez mérten korrigál - mindezt addig teszi, míg el nem éri a célt.
Maltz szerint az embereknek is ezt kellene tenniük, de sokunkba azt nevelték - az iskolában belém is, és ezzel garantáltan nem vagyok egyedül - hogy hibázni rossz, és bah! ha hibáztál, az sokszor már egyenlő azzal, hogy rossz is vagy! Erről Feldmár is sokat beszél.
(Csak egy rövid kis szösszenet, barátnőm kislányától - mintegy hét évesen - : "Nem vagyok hülye, csak hülyeséget csináltam!" Bárcsak engem is így neveltek volna!)
Ellenben Maltz - és mások is - azt mondják, hogy a hibáinkból tanulunk, a hibánk az útmutatók a cél felé, amik mentén fel tudjuk mérni, hogy merre kell mennünk.
De nekünk valószínűleg gyerekkorunkban mondták utoljára, hogy "Nem baj, hogy elestél, kelj csak fel és próbálkozz tovább!" - mert nem akarták, hogy örökre négykézláb másszunk...
Mert utána én, személy szerint nem sokat hallottam, hogy a hibáim hasznomra lehetnek, mert általuk tanulok, csak megszégyenítést, és fenyítést kaptam értük.
A könyvajánlóban felsorolt témák talán üzleti szelleműnek hathatnak, de biztosítalak róla Titeket, hogy teljesen személyesek, és ez a csodálatos ember, aki plasztikai sebészként rájött, hogy a betegei egy része csak csúnyának látja magát ( és nem műtötte meg őket, bezsebelve a pénzt, hanem segített nekik helyreállítani az önbecsülésüket) - és e gondolat mentén született e könyv - nagyon sok érdekes és hasznos dolgot tár fel az emberi psziché működéséről, feltárva sok öntudatlanul működő mechanizmusunk mozgatórugóját.
