"Az emberiség nagy része alszik, miközben elfelejtették, hogy felhúzták az órát". Albert Hofmann
Albert Hofmann, Az LSD feltalálója “Az emberiség nagy része alszik, miközben elfelejtették, hogy felhúzták az órát. A mi dolgunk, hogy emlékeztessük őket erre. Mármint, hogy ők állították a vekkert, ők akarnak felébredni, és ők akarnak ébren maradni.”A pszichedelikus mozgalom, mint egy farsangi karnevál vonult be a köztudatba. Meztelen, mosolygó, kipingált arcú, transzparensekkel éneklő hippik gyülekezeteként, ahol “béke, szeretet, közösség”-i szellem uralkodik, amit átleng a marihuána átható és a többi szintetikus/félszintetikus szer vibráló folyama.
Kevesen tudják, hogy ezt a (hippi)megmozdulást mi előzte meg. Timothy Leary nem a kezdete volt a lavinának, Aldous Huxley pedig nem az első volt, aki filozófiai értelmet adott a “kémiai önmegváltásnak”. Az embert, aki nélkül a Sandoz cég Delysid terméke talán begyöpösödött pszichiáterek szekrényében pihenne, de legalábbis lassan esne le “kiválasztott” keveseknek, hogy mi is az az LSD, úgy hívták: Al Hubbard “kapitány”. Kortársai briliánsnak, ugyanakkor ördöginek is tartották azt a “mezítlábas Kentucky-i gyereket”, aki pályafutását egy angyalpárral való találkozással kezdte. Miután elmondták neki, hogyan építsen radioaktív telepet (mindezt 1919(!)-ben), hamar megtanulta, hogyan bízzon a “hangokban”.
Élete kalandosan alakult, résztvett a szeszcsempészet segítésétől kezdve fegyvercsempészeten át hajózási szakértőig szinte mindenben. Állítólag még a Manhattan Projectben is kapott némi szerepet.
“Polgári” karrierje csúcsát a 40-es éveiben érte el. Milliomos lett, saját repülőgép-flottája, yachtja és szigete volt – miközben még mindig saját élete értelmét kereste…
...Amit meg is talált: egyik kirándulása során újra meglátogatta egy angyal és közölte, hogy ha akar, részt vehet egy rettentően fontos küldetésben, amely az emberiség javát fogja szolgálni. Természetesen fogalma sem volt, mi lehet az a dolog. Aztán ráakadt egy cikkre, ami egy bizonyos Albert Hofmann által előállított, LSD-25 elnevezésű anyag patkányokon való kísérleteit tárgyalta.
Rögtön tudta, hogy ez az. Nem teketóriázott, azonnal kiment Svájcba és hozott magának a Szer-ből… az első “utazása” (“tripje”) után már Igazi Hívő lett.
Profi üzletember mentalitásával, zseni feltaláló kitartásával indult neki a “küldetés beteljesítésének”. Befolyásos üzletemberekkel ismertette meg “az emberiség legnagyobb felfedezését”. Úgy gondolta, hogy azoknak mutatja meg az “utat”, akik megfelelő helyen, megfelelő “hatalommal” rendelkeznek. Így kerültek a képbe kanadai üzletemberek, hollywoodi színészek, híres pszichiátriai intézetek, mint pl. az anonim alkoholistákat kúráló kórház, ahol 60-70%-os gyógyulást értek el LSD-s terápiával rendszeresen visszaeső betegeken (aki nem ért a témához, annak leírom, hogy ez toronymagasan jobb teljesítmény a hagyományos technikákhoz képest).
Eközben mindenhol “csak” egy karizmatikus, furcsa emberke benyomását keltette, aki szavaival és tetteivel szimplán a jövőt sugározta magából.
Hogy még nagyobb súlya legyen tervének, ledoktorált pszichiátriából. Módszerei radikálisan mások voltak kortársainál: míg ők matematikai egyenleteket oldattak meg bedrogozott kísérleti alanyokon, addig ő kényelmes fotelekbe ültette a vendégeit, miközben olyan tárgyakat adott nekik, ami épp illett a terápiába. Ha valaki túl feszült volt, akkor tájképeket adott, ha valaki vallási megváltást keresett, Jézus képét helyezte a szobába.
Mindenki el volt ragadtatva az eredményektől… mielőtt azonban kiteljesedhetett volna a “vízió” azzal, hogy a világ 500 legnagyobb cégének vezetőit vezeti be az önmegismerés eme formájába – közbeszólt a 'karma'.
Megjelentek az elvek és korlátok mind Hubbard, mind a “gyanakvók” között.
Al úgy gondolta, hogy a “megváltó” LSD-t anyagi haszonszerzés nélkül kell az emberek részére átadni. Emiatt hagyta ott az egyik klinikát is, ahol 1.000$-os kúrákat adtak a Hollywood-i sztároknak.
A bulvársajtó pedig felkapta CIA-s kapcsolatainak pletykáját, mely szerint Hubbard részt vett az MK-ULTRA projectben, amely az LSD igazságszérumként, ill. biológiai fegyverként való felhasználásával foglalkozott. Akár igaz volt ez, akár nem, Hubbard pályája látszólag lefele ívelt utána.

Egy a sok LSD-s képi alkotás közül
Fő anyagi támogatója meghalt, a Leary-féle hippi-mozgalmat pedig hiába ellenezte és próbálta ellensúlyozni “minőségi terápiáival”. Végül hiába lobbizott az LSD 1966-os kongresszusi betiltása ellen, ami után Hubbard szinte teljes LSD készletét elkobozták.

Nem azért, mert veszélyes kémiai anyag, nem azért, mert páran tragikus halálos baleseteket szenvedtek, miközben tudtukon kívül adagolták nekik.
A valóság volt, ami kezdett megváltozni, és ez nem tetszett azoknak, akik nem értették a változás lényegét. Ők azok, akik lenyomták az ébresztőórát… egy időre…
Mindenesetre Hubbard utolsó 10 évét korábbi életéhez képest szinte szegényen, a világtól elvonultan töltötte.
Sokan ezt a folyamatot bukásnak ítélték, Hubbard azonban tudta, hogy a munkáját (ami a Munka elkezdése volt), befejezte. Nem volt közszereplő, utolsó “hivatalos” felvételén arra a kérésre, hogy üzenjen valamit a jövőnek, azt mondta: “Ti vagytok a jövő”…
Már csak a ritmust kell felvennünk… és újra felhúzni azt a nyamvadt órát. :)
"Az emberi evolúció során sosem volt nagyobb szükségünk az LSD-re mint most. Ez csupán egy eszköz, hogy azzá váljunk amiknek lennünk kéne. (Albert Hofmann a századik születésnapjára rendezett tudományos szimpóziumon 2006. júniusában)"
"Az egyén úgy érzi, tökéletes egységbe olvadt az univerzummal, túllépte a tér és az idő korlátait, lénye legmélyéről fakadó boldogságot, örömet, sugárzó szeretetet és békét érez, vallásos jellegű áhítat vesz rajta erőt, képes intuitív, irracionális szinten látni az univerzum tényeit, megérteni az emberi gondolkodás nagy paradoxonait, és közvetlen tapasztalatot szerez egy mindent összetartó, legfelsőbb isteni lény vagy valóság létezéséről".../Albert Hofmann

Ez a tapasztalat csak keveseknek jut osztályrészül, de akik átélik, azok világnézetében, attitűdjeiben, viselkedésében rendszerint tartós változásokat okoz.
folyt.köv.

Kevesen tudják, hogy ezt a (hippi)megmozdulást mi előzte meg. Timothy Leary nem a kezdete volt a lavinának, Aldous Huxley pedig nem az első volt, aki filozófiai értelmet adott a “kémiai önmegváltásnak”. Az embert, aki nélkül a Sandoz cég Delysid terméke talán begyöpösödött pszichiáterek szekrényében pihenne, de legalábbis lassan esne le “kiválasztott” keveseknek, hogy mi is az az LSD, úgy hívták: Al Hubbard “kapitány”. Kortársai briliánsnak, ugyanakkor ördöginek is tartották azt a “mezítlábas Kentucky-i gyereket”, aki pályafutását egy angyalpárral való találkozással kezdte. Miután elmondták neki, hogyan építsen radioaktív telepet (mindezt 1919(!)-ben), hamar megtanulta, hogyan bízzon a “hangokban”.
Élete kalandosan alakult, résztvett a szeszcsempészet segítésétől kezdve fegyvercsempészeten át hajózási szakértőig szinte mindenben. Állítólag még a Manhattan Projectben is kapott némi szerepet.
“Polgári” karrierje csúcsát a 40-es éveiben érte el. Milliomos lett, saját repülőgép-flottája, yachtja és szigete volt – miközben még mindig saját élete értelmét kereste…
...Amit meg is talált: egyik kirándulása során újra meglátogatta egy angyal és közölte, hogy ha akar, részt vehet egy rettentően fontos küldetésben, amely az emberiség javát fogja szolgálni. Természetesen fogalma sem volt, mi lehet az a dolog. Aztán ráakadt egy cikkre, ami egy bizonyos Albert Hofmann által előállított, LSD-25 elnevezésű anyag patkányokon való kísérleteit tárgyalta.
Rögtön tudta, hogy ez az. Nem teketóriázott, azonnal kiment Svájcba és hozott magának a Szer-ből… az első “utazása” (“tripje”) után már Igazi Hívő lett. Profi üzletember mentalitásával, zseni feltaláló kitartásával indult neki a “küldetés beteljesítésének”. Befolyásos üzletemberekkel ismertette meg “az emberiség legnagyobb felfedezését”. Úgy gondolta, hogy azoknak mutatja meg az “utat”, akik megfelelő helyen, megfelelő “hatalommal” rendelkeznek. Így kerültek a képbe kanadai üzletemberek, hollywoodi színészek, híres pszichiátriai intézetek, mint pl. az anonim alkoholistákat kúráló kórház, ahol 60-70%-os gyógyulást értek el LSD-s terápiával rendszeresen visszaeső betegeken (aki nem ért a témához, annak leírom, hogy ez toronymagasan jobb teljesítmény a hagyományos technikákhoz képest).
Eközben mindenhol “csak” egy karizmatikus, furcsa emberke benyomását keltette, aki szavaival és tetteivel szimplán a jövőt sugározta magából.
Hogy még nagyobb súlya legyen tervének, ledoktorált pszichiátriából. Módszerei radikálisan mások voltak kortársainál: míg ők matematikai egyenleteket oldattak meg bedrogozott kísérleti alanyokon, addig ő kényelmes fotelekbe ültette a vendégeit, miközben olyan tárgyakat adott nekik, ami épp illett a terápiába. Ha valaki túl feszült volt, akkor tájképeket adott, ha valaki vallási megváltást keresett, Jézus képét helyezte a szobába. Mindenki el volt ragadtatva az eredményektől… mielőtt azonban kiteljesedhetett volna a “vízió” azzal, hogy a világ 500 legnagyobb cégének vezetőit vezeti be az önmegismerés eme formájába – közbeszólt a 'karma'.
Megjelentek az elvek és korlátok mind Hubbard, mind a “gyanakvók” között.
Al úgy gondolta, hogy a “megváltó” LSD-t anyagi haszonszerzés nélkül kell az emberek részére átadni. Emiatt hagyta ott az egyik klinikát is, ahol 1.000$-os kúrákat adtak a Hollywood-i sztároknak.
A bulvársajtó pedig felkapta CIA-s kapcsolatainak pletykáját, mely szerint Hubbard részt vett az MK-ULTRA projectben, amely az LSD igazságszérumként, ill. biológiai fegyverként való felhasználásával foglalkozott. Akár igaz volt ez, akár nem, Hubbard pályája látszólag lefele ívelt utána.
Egy a sok LSD-s képi alkotás közül
Fő anyagi támogatója meghalt, a Leary-féle hippi-mozgalmat pedig hiába ellenezte és próbálta ellensúlyozni “minőségi terápiáival”. Végül hiába lobbizott az LSD 1966-os kongresszusi betiltása ellen, ami után Hubbard szinte teljes LSD készletét elkobozták.
Nem azért, mert veszélyes kémiai anyag, nem azért, mert páran tragikus halálos baleseteket szenvedtek, miközben tudtukon kívül adagolták nekik.
A valóság volt, ami kezdett megváltozni, és ez nem tetszett azoknak, akik nem értették a változás lényegét. Ők azok, akik lenyomták az ébresztőórát… egy időre…
Mindenesetre Hubbard utolsó 10 évét korábbi életéhez képest szinte szegényen, a világtól elvonultan töltötte.
Sokan ezt a folyamatot bukásnak ítélték, Hubbard azonban tudta, hogy a munkáját (ami a Munka elkezdése volt), befejezte. Nem volt közszereplő, utolsó “hivatalos” felvételén arra a kérésre, hogy üzenjen valamit a jövőnek, azt mondta: “Ti vagytok a jövő”…
Már csak a ritmust kell felvennünk… és újra felhúzni azt a nyamvadt órát. :)
"Az emberi evolúció során sosem volt nagyobb szükségünk az LSD-re mint most. Ez csupán egy eszköz, hogy azzá váljunk amiknek lennünk kéne. (Albert Hofmann a századik születésnapjára rendezett tudományos szimpóziumon 2006. júniusában)"
"Az egyén úgy érzi, tökéletes egységbe olvadt az univerzummal, túllépte a tér és az idő korlátait, lénye legmélyéről fakadó boldogságot, örömet, sugárzó szeretetet és békét érez, vallásos jellegű áhítat vesz rajta erőt, képes intuitív, irracionális szinten látni az univerzum tényeit, megérteni az emberi gondolkodás nagy paradoxonait, és közvetlen tapasztalatot szerez egy mindent összetartó, legfelsőbb isteni lény vagy valóság létezéséről".../Albert Hofmann

folyt.köv.