Drogosok életéért küzd a titokzatos és félelmetes növény, az ayahuasca segítségével egy orvos terapeutákból és sámánokból álló csapatával Peruban, a világ egyik legnagyobb kokaintermelő országában, az amazonasi őserdőben.
Jacques Mabit doktor, az Orvosok Határok Nélkül (MSF) immár Nobel-békedíjas szervezet egykori alapító tagja, 1992-ben nyitotta meg a Limától 800 kilométerre észak-keletre fekvő Tarapotóban a Takiwasi (Éneklő Ház) központot, amelyben évente 40 drogfüggőt kezelnek. Csak emlékeztetőül: az MSF megálmodója az egykori 68-as radikális diák, a jelenlegi francia külügyminiszter, Bernard Kouchner volt.
A francia orvos, aki az amazóniai sámánoktól és gyógyítóktól vett ihletet, állítja, hogy a növények szellemének tanítását követi, amelyekkel elmondása szerint képes kommunikálni.
Betegei, főleg szegény peruiak, de európaiak is akadnak közöttük, elsősorban olyanok, akik már többször megpróbáltak leszokni a kábítószerről. Az orvos elismeri, hogy a Takiwasiban előírt kilenc hónapos kúra rövid annak, aki 15 évig kábítószerezett, ennek ellenére pácienseinek 70 százaléka gyógyultan távozik.
A kezelés átlagosan 750 dollár havonta, de előfordul az is, hogy ha az orvos látja: betege valóban meg akar szabadulni függőségétől, ingyen is vállalja.
A drogosokat nagyon szigorú program várja: hajthatatlan diéta, rendszeres tisztítókúra, szauna és masszázs. Az elvonási tüneteket különböző gyógynövényekkel szüntetik meg, és a betegek csodálkoznak is, hogy egy idő után nem is hiányzik nekik a kábítószer. Azután, egy só nélküli diétát követően, találkoznak az ayahuascával, "az uralkodó növénnyel", amelytől, ha óvatlanul bánnak vele, akár meg is lehet őrülni. Éjjel, egy erdő közepén, a páciens 
megissza a szent italt, miközben elringatja őt egy sámán szívbemarkoló éneke. A kilenc hónap alatt a drogfüggő 25-ször kap az "igazságszérumból", amely a gyógyítók szerint az erdő szellemeinek megnyilvánulása. Az ayahuasca hallucinogén hatása révén vizualizálni tudják egész életüket, és minden fájdalmas emléket kiirthatnak magukból. Itt is érvényes a gyógyulás egyik legrégibb törvénye: "Ismerd meg önmagad!" Testünkről van szó, amely nem más, mint az univerzum szomatikus írásképe, a beavatás eszköze, de nemcsak fizikai, hanem energetikai testünk is van, amely nemcsak térben, hanem időben is létezik, és utat mutat a generációk közötti emlékezethez.
Mabit spirituálisan erősen épít az amazonasi-andoki hagyományokra, amelyek szerint az elmúlt években megkezdődött a Pachacuti-korszak, amikor az utolsó inka uralkodó visszakapja egykor levágott fejét, és az energia és a tudás dimenziójában testesül meg. Mivel a világ energia-egyensúlya a végső határig kibillent, elérkezett az idő e folyamat megfordítására: eljönnek a Csakraunák, a "híd-emberek", akik az ősi tudást, köztük az örökösök nélkül maradt gyógyítók tudását közvetítik a modern világ felé. "A beavatás nehéz, mert szükségszerűen módosult tudatállapoton keresztül történik. Differenciálás, a valóság 
defókuszálása más valóságok, egy sokféle valóság felé. A beavatást elutasító nyugati ember képtelen differenciálni, nem tudja megkülönböztetni azt, ami ő maga, ami benne van attól, ami rajta kívül áll" - hívta fel a figyelmet Mabit egy 2003-as genfi konferencián, rámutatva arra is, hogy a "civilizált embertől" sem idegen a spontán módosult tudatállapot, amelyet egy orgazmus vagy egy hosszan tartó tánc vált ki, csak éppen nem használják ki a benne rejlő lehetőségeket. Vannak szövetségesei, például Yves Hardel atya, aki korábban a dunquerque-i tengerészek lelki pásztora volt: ő a sámánizmust és a kereszténységet nem állítja egymással szembe, hanem úgy tekint rájuk, mint a "gonosz elleni harc" különböző útjaira.
Michel Sauvain gyógynövény-szakértő "mesternövénynek" tartja az ayahuascát, amely harmalinnak nevezett alkaloidákat tartalmaz. A sámánok, akik azt tartják, hogy általa kerülnek felszínre a többi növény gyógyító erényei, csakraunával keverik, hogy meghosszabbítsák hallucinogén hatását.
A növények orvosa szerint az ayahuasca nem okoz függőséget, és meggyőződése, hogy ha jól alkalmazzák, rendkívüli dolgok hozhatók ki belőle. A növény termesztése legális Peruban és a latin-amerikai országok többségében.
Míg az Andokban súlyos betegek gyógyulnak, a külvilágban tovább folyik az áldatlan harc a természetes drogok körül. Brit kutatók például azt bizonygatják, hogy a marihuána használata 40 százalékkal növeli az elmebetegségek kialakulásának veszélyét. A The Lancet című orvosi szaklapban megjelent tanulmányban azonban csak mintegy "lábjegyzetként" említették meg, hogy véleményük egyik támpontja az a feltételezés, hogy az említett betegek más drogokat is használnak, ha már a marihuánához nyúltak, és ez felszínre hozhatja a "rejtett hajlamokat".
Rövid, a részemről tett megjegyzés az íráshoz: Mivel nagyon izgalmasnak találtam, ezen kívül nem láttam értelmét egy ezt a cikket alapuló másik, újabb dolognak, ezért változtatás nélkül közlöm. Mernyau hívta fel a figyelmemet, hogy az nagyon cuki, hogy mindig megemlítem, hogy ez és ez a cikk nem az én írásom, de ildomos lenne ilyenkor a forrást megjelölni. Mivel hosszas kutatás eredményi szoktak ezek a cikkek lenni, többnyire nem emlékszem a leközléskor, hogy honnan bányásztam elő. Most sincs másképp, de felmutatva a rehabilitálódási szándékomat, leteszem a nagyesküt: megkísérelem a jövőben nem elfelejteni ezt az egyébként tényleg alapvető dolgot. A másik dolog az írással kapcsolatban, hogy a hangvételén látszik, hogy az írója abszolú kedvezően viszonyul az ayahuasca témájához, de rám nem igazán tett pozitív benyomást ez a "drogosok" duma. Ez simán egy kívülálló, ítélkező, paraszt dolog. Nem feltétlen rossz szándékból, de akkor is. Jómagam semmilyen "drog"-nak nevezhető dolgot nem fogyasztok, beleértve az alkoholt is, de eszembe nem jutna ilyen színpadias módon negatív érzéseket zsarolni ki azokból, akikhez szólhatok. Nekem kicsit lesajnálós hangulata van ennek a "drogos" titulusnak, márpedig senki sem lesz se jobb, se szebb, de roszabb vagy csúnyább se attól, hogy a szabad akaratával mit kezd. Az a maga dolga, és véleményem szerint még csak éreztetni sincs joga senkinek a saját negatív véleményét másokkal, főleg ha nem kérik. Ezzel együtt egy értékes írás ez, amit ettől a kis hangulati öngóltól eltekintve nagyon izgalmas témát feszeget!
