Írtam a jóelőbb egy cikket, aminek mernyau nem értette a végét. Legalább is a kommentje alapján.
Sajnos vagy szerencsére, de van egy rám jellemző fogalmazási stílusom, ami nem mindig logikus és kerek, ennek estek már áldozatul.
Az idézet önmagamtól:
Nem hiszek ebben a "szar a világ" dologban, ha kinyitom a szemem egyetlen ellenséget se látok.
Mernyau kommentje:
Majd ezt az utolsó mondatot kifejtenéd bővebben, hogy ez most hogy is jön ide?
Szóval:
Ahogyan azt észrevettem, általában belül folynak nagyobb háborúk az emberek többségében, nálam is. Olyan viharok, amiket néha talán jobb is ha nem látunk egymáson, egymásban. Ha őszintén körülnéz az ember, kívül-belül, akkor elgondolkodhat, hogy az igazi csodáktól hányszor fosztotta meg valaki más, és hányszor akadálya Ő maga a fontos, szép dolgok eljövetelének. Nehéz kérdések, sokszor válasz nélkül.
Talán megijednénk, ha valaki választ adna.
Így is, a legkisebb kockázat esetén olyan gyorsan dobbant az ember, hogy őrület. Igen, elmegy, mert fél ottmaradni. Félünk ottmaradni. Amikor valami problémásabb helyzet alkalmával "kitör" valaki mellettünk, mintegy vészkiáltásként, hogy mennyire nagy szüksége lenne segítségre, akkor olyan könnyen elmegyünk. Már csak azért is mert a magunk kis szellemeit ugyanúgy dugdossuk önmagunk és mások elől. Aztán néha hátra nézünk és az árnyékunk mellett több millió másik is jelen van...nyilván nem akarja látni 
az ember, hogy gond van, már csak azon oknál fogva sem, mert esetleg megzavarja az önmagáról kialakított és önmaga előtt is fenntartott kép megőrzésének az esélyét....
Ismerősen hangzik?
Nekem sajnos annak.
Nagyon sok dolog volt amivel segített az ayahuasca szembenézni. Továbbra is én szépítek, javítgatok az életemen, rossz hír vagy sem ezt senki és semmi nem fogja helyettem megcsinálni, de mozognak a dolgok a mélyben, történnek. És ha erre én képes vagyok, akkor garantáltan más is képes lesz, ezért fontos megfelelően átadni ezt a komplex témát. Nem feltételezem, hogy én olyan kurvára tökéletes lennék, sajnos nagyon nem vagyok az, csak szerencsém volt, amit másokkal is szeretnék megosztani, ezért is kezdtem el ezt a blogot.
