Ezt a kifejezést legjobb tudomásom szerint jómagam találtam fel, ma egy Mernyauval folytatott beszélgetés alatt.
A jóga kifejezésnek elég sok értelmezése ismeretes, Wiki anya ezt állítja:
A jóga szó a szanszkrit judzs szótőből származik, melynek jelentése: összeköt, egyesít, igába fog. Az egyéni lélek (átma) és az univerzális lélek (paramátma) egyesítésére utal, de vonatkoztatható a test, a tudat és a lélek egyesítésére történő utalásként is.
A jóga (régen: yoga), szanszkritul: योग, a keleti bölcselet egy formája, ami Indiában fejlődött ki a hinduizmus és a buddhizmus kulturális közegében.
A jógának több változata ismert, amelyeket a különböző személyiségtípusokhoz fejlesztettek ki. Indián kívül először a hatha jóga vált népszerűvé a 20. századi nyugati világban, ma már azonban Európában is szinte minden ága elérhető jógaközpontok által.
Amit én ismertem, az valahogy úgy hangzik, hogy a jóga összekapcsolódást jelent egy magasabb erővel, amit néhányan Istennek, mások energiáknak titulálnak, ebbe most nem megyek bele.
Ami bizonyos, tapasztalatból mondhatnók, hogy az ayahuasca kapcsolatot létesít. Ami a jóga célja. Kapcsolat valami magasabb szintű dologgal, spirituális síkon.
Bárki aki fogyasztott ayahuascát, kivétel nélkül arról számol be, hogy olyan dolgokkal találkozott, létesített kapcsolatot, amikkel másként esélye sem lett volna. A dolog szomorú apropója, hogy ezek általában önmagunk vagyunk, és ilyen értelemben véve elég elkeserítő, hogy nem tudunk egyedül, segítség nélkül kapcsolatot létesíteni önmagunkkal. Legbelsőbb félelmek, hibák, hiányosságok, más szóval rengeteg megoldani- és helyrerakni való dolog.
Na most kérdem én, ha valakit jól ismerünk, mondjuk egy barátot, akkor előbb utóbb csak észrevesszük ha valaminek örül, egy másik dolog meg bántja, ezt nagyon szereti, attól meg nem tudni miért, de bizonyosan fél.....nem?
Nem ismerjük magunkat, ez a gond. Nem is annyira gond, mint fejleszteni való, hogy optimistábban fogalmazzak.
Nem tudjuk honnan jönnek az örömeink, a bánataink, mitől félünk, és egyáltalán: hogyan tudunk közelebb kerülni önmagunkhoz.
Nem ez az egyetlen lehetőség, de azért nem rossz, amikor valaki ad egy mobiltelefont, és néhány órán keresztül, igaz, nem kevés nehézség árán, tudunk kicsit beszélgetni, KAPCSOLATBAN lenni önmagunkkal, várva, hogy elinduljon a mindennapokban a lavina, mind több és több időt töltve azzal a személlyel akitől egész életünkben sikerült távol tartani magunkat...
