A BUJDOSÓ MACSKA
Egyszer volt, hol nem volt, nem tudom,
hogy merre volt, de valahol mégis
volt, volt egyszer egy macska.
Ezzel a macskával nagyon mostohán bánt az asszonya,
elkeseredett erősen, s nagy bújában,
bánatában fogta magát,
otthagyta a gazdasszonyát,
s elment világgá.
De hogy szavamat össze ne keverjem,
mielőtt útnak indult volna, az
udvaron talált egy nagy vörösrépát,
szekeret csinált belőle, nagy hirtelen
fogott két egeret, azokat a szekér elé fogta,
s úgy indult bujdosóba.
Mennek, mendegélnek, hegyeken-völgyeken által,
de bizony az egerek elfáradtak,
egyre lassabban lépegettek.
Gondolja magában a macska:
így nem messzire haladunk.
Fogott az úton még két egeret, a másik
kettőnek elejébe fogta, s úgy hajtott tovább.
Amint mennek, mendegélnek, találkoznak egy rákkal.
Kérdi a rák:
- Hova mégy, te macska?
- Megyek vándorolni.
- Vígy el engem is, mert a halak kikergettek a
vízből.
- Hát miért kergettek ki?
- Azért mert mindig csipkedtem őket az ollómmal.
- No, hát gyere, ülj fel.
Tovább mennek, mendegélnek,
s hát az út közepén két tojás van.
Megszólal az egyik tojás,
s kérdi a macskától:
- Hová mégy, te macska?
- Megyek vándorolni.
- Vígy el minket is.
Nem volt maradásunk az asszonyunknál,
mert azt kívánta, hogy
három csirke keljen ki belőlünk,
pedig csak egy van bennünk.
Felültek hát a tojások a vörösrépa szekérre,
s a macska hajtott tovább.
Egyszerre csak rászállott a szekérre
tíz fecske s tíz pacsirta.
Nem is kérdezték a macskától, szabad-e, nem-e,
szépen letelepedtek, s mentek ők is.
Még egy jó hajításnyira sem mennek,
egy csomó gombostűt találnak az úton.
Kérdi a macska:
- Hát ti hogy kerültetek ide?
- Mi bizony úgy, hogy egy társunk
megszúrta az asszonyunkat, s az
asszonyunk haragjában mind kidobott az útra.
- Hát akkor csak ti is üljetek fel a szekérre,
gyertek velünk.
Tovább mennek, mendegélnek,
s estefelé egy kicsi házikóhoz érnek.
Abban a kicsi házikóban egy öregasszony lakott,
a macska bement hozzá, köszönt illendőképpen,
s szállást kért éjszakára. Mondja az öregasszony:
- Adnék én jó szívvel, de ide minden éjjel
zsiványok jönnek, itt ugyan
nem lesz nyugodalmatok.
De a macska addig beszélt, hogy így meg úgy,
nem félnek a zsiványoktól,
hogy az öregasszony szállást adott nekik.
A négy egeret bekötötték az istállóba.
A két tojás beleült a tüzes hamuba,
a rák a vizesdézsába, a gombostűk a törülközőbe,
a macska meghúzódott az ajtó sarkában,
a fecskék mentek az eresz alá,
a pacsirták pedig a ház tetejére.
Hát csakugyan éjjel jönnek a zsiványok,
bemennek a házba, letelepednek a
kemence mellett, tüzet akarnak gyújtani.
De amint megpiszkálják a hamut, a
két forró tojás szétpattant,
s szemük, szájuk tele lett tojáshéjával meg
sárgájával. Hej, uram, teremtőm,
megijedtek a zsiványok, égette a tojás az
arcukat erősen, szaladtak a vizesdézsához,
hogy megmosdjanak. De ahogy
belenyúltak a dézsába, a rák jól megcsípte
az ujjukat.
Lekapják az alsó szegről a törülközőt,
hogy megtörülközzenek, de a gombostűk jól
összeszurkálták őket. Még jobban megijednek,
szaladnak kifelé, s ott meg nekik ugrik a macska,
s istenigazában összevissza karmolta az arcukat.
Ki az udvarra, mintha szemüket vették volna,
de ott meg a fecskék és a
pacsirták elkezdtek csiripolni:
- Zsiványok, zsiványok! Fogjátok meg!
Ahányan voltak, annyifelé szaladtak,
többet az öregasszony házához vissza
se jöttek.
Reggel a macska megköszönte a szállást
az öregasszonynak,
a négy egeret befogta a vörösrépa szekérbe,
aztán mind felkerekedtek, mentek tovább.
Hanem amint egy hídra értek, halljátok csak,
mi történt.
Az egerek mitől, mitől nem, megijedtek,
a szekeret belerántották a vízbe.
Hej, istenem, lett nagy ijedelem.
A pacsirták és a fecskék, huss
felrebbentek és elrepültek.
A macska is nagy üggyel-bajjal kiúszott,
de a
szegény rák az ott maradott a vízben,
no meg a gombostűk is.
Hogyha ezek a vízben nem maradtak volna,
az én mesém is tovább tartott volna.
