Érdekes dolog ez. Onnan jutott az eszembe, hogy anyagokat kerestem a halállal kapcsolatban. Már csak azért is mert a halál témája gyakran előkerül az ayahuascával kapcsolatban is. Valahol azt olvastam róla például, hogy elvisz a halálig. Amivel egyet is értek meg nem is. De ez nem annyira fontos, végül én honnan tudhatnám, hogy másnak milyen élményei vannak, és miképpen él meg dolgokat.
Tény, vannak erős halál vonatkozásai az ayahuascának, de ezek tapasztalataim alapján nem kellemetlenek. Illetve kellemetlenek, de nem rombolóak.
Általában a halálról vagy baromi megfoghatatlanul, ezoterikusan írnak, vagy nagyon negatív módon.
Egy csomó kultúra ír a halál természetességéről, ott van például a hinduk reinkarnáció tana. Gőzöm nincs mi az igazság, de amit én az írásaikban olvastam erről, azokat el tudom hinni. Ami pedig kiemelten tetszik ezekben, mint ahogy azt fentebb írtam: nem valami félelmetes, kegyetlen, igazságtalan borzalomként írnak erről.
Ebbe a kategóriába tartozik, illetve tartozhat a dél-amerikai indiánok sámánkultúrája is, amiben valami magasabb rendű dologról beszélnek, mint a test, és nem is csak beszélnek róla, tapasztalataik vannak, lásd ayahuasca. Tehát nem egy tegnap jött valami, és nekem nagyon tetszik Feri Atya mellékelt írása, ugyanebből az okból....
Én akár szép halálnak is elnevezném az ayahuasca élményét. Nem feltétlenül olyan formájú halálközeli élményekre gondolok, amire általában a kifejezés alapján aposztrofálni szoktunk, hanem arra, hogy valamit mindig megöl az emberben, valami mohát mindig lekapar a kőröl, ami elsőre erősnek tűnhet, és végül is a moha is, akár csak a mi kis illúzióink önmagunkkal és a világgal kapcsolatban, elsőre szépnek hat, és végül is az...
Nem a szépségével van a baj.
