Én nagyon szerettem mindenféle szert,de tényleg.Ma mondjuk már nem,de emögött is én vagyok.Túl sok dologhoz segítettek,fogalmazzunk úgy!:)
Emlékszem az első ilyen,vagy első olyan élményre,és ma is azt mondom,hogy ezek sokat tudnak adni,és jó,hogy vannak ezek.Az meg,hogy én nem tudtam kezelni őket,az meg a saját nyomorom,igazából csak segítséget kaptam ahhoz a vágyamhoz,hogy tényleg leépítsem magamat.Erről senki nem tehet,ezt én akartam.Nem tudatosan,de a tetteim,a vágyaim ezt eredményezték.Aztán más kérdés,hogy ha nincsenek körülöttem azok a dolgok,amik ezeknek a belső küzdelmeknek,vágyaknak lehetőséget adnak,lehetőséget,hogy nagyon rosszat csináljak magammal,akkor talán minden másképp alakul.
De számtalan csodálatos dolog kijött már ebből a főzőcskéből,amióta világ a világ.Elég csak a művészekre gondolni,az a hihetetlen kereativitás,amit emberek előhívtak ezeknek a szereknek a segítségével önmagukból.Aztán a legnagyobb cuccos emberek lesznek többnyire a legtisztábbak,és aztán már még nagyobb csodákat alkotnak,de talán ez a rendje,mélyen kell lenni,hogy átélhesük milyen érzés magasan.Aztán meg...ki mondja meg mi az ami tényleg a mélyet és mi ami a magasat jelenti.
Számomra ez azt jelenti,hogy amilyen elképesztő messzire kalandoztam el sokféle dolog segítségével,akkora extázis az,hogy elkezdhetek visszafele lépegetni,egyre közelebb magamhoz.
És ahogyan különféle anyagok segítségével nagyon messzire utazhattam el,annyira csodálatos,hogy találkoztam valami olyasmivel,ami még ezeknél is nagyobb öröm.
És miért?
Mert hazavisz.
Illetve segít hazamenni,és annál fantasztikusabb érzés nincs is.
Semmi nincs ami ezt felülmúlhatja....
