"A hazugság nem csak azt mondani, ami nem igaz, hanem hazugság az is, hogy az ember nem mond semmit. Adrienne Rich amerikai költőnő, aki nagyon sokat írt a hazugságról, nagyon tisztán leírja, hogy főleg nők hazudnak úgy, hogy elhallgatnak mindent. A mi kultúránkban erre vannak nevelve a nők. Hogy semmit ne mondjanak, és ők így hazudnak. Ez éppen olyan hazugság, mint ahogy a férfiak hazudnak, akik a nem igazat mondják. Az ember pedig azért hazudik, mert azt hiszi, hogy az ő igazsága nem elég jó annak, akivel beszél.
Azért hazudunk, mert nem hisszük el, hogy az igazat elfogadja a másik. Miért hazudunk? Miért kezdtem én hazudni, amikor gyerek voltam? Azért, mert az anyám olyan zsarnokként tartott engem, bizonyos korlátok között, hogy csak úgy tudtam szabad lenni, hogy hazudtam neki. Legelőször azért hazudtam, hogy megpróbáljam kitalálni, hogy ő tényleg tudja-e olvasni az én gondolataimat. Mert ő azt hazudta nekem, hogy ő mindig tudja, hogy én mikor hazudok.
Első elemiben levágtam a kislány copfját, aki előttem ült, ez egy kézimunka óra volt. És hát nagy balhé volt az iskolában, de hát ahogy sétáltam haza, gondoltam, hogy legalább otthon nem lesz balhé. Amikor hazaértem, a mamám megkérdezte, hogy na, mi volt az iskolában? Mondom, semmi. Azt mondja, na...? Mutasd az orrodat! Nem tudtam, hogy mi van az orrommal, és akkor úgy megnyomta. És akkor azt mondta, túl puha, túl puha, hazudsz, fiam. Az orrod mindig megmondja nekem, hogy igazat mondasz-e vagy hazudsz. És akkor utáltam az orromat. Persze az igazgató felhívta, és megmondta neki, hogy levágtam a kislány copfját. De ő nem mondta meg nekem az igazat. Aztán később azt mondta, hogy a madarak csiripelték. És akkor utáltam a madarakat. De még tizenöt éves koromban is hazudtam neki, mert tudtam, hogyha megmondom neki az igazat, akkor elvenné a szabadságomat. Aztán, amikor tizenhat-tizenhét éves voltam, azért hazudtam a lányoknak, mert tudtam, hogy azt, amit akartam tőlük, soha nem adnák oda, ha megmondanám az igazat.
Tehát az ember azért hazudik, mert nem hiszi el, hogy a másik elfogadja az ő igazságát. Tehát ha valakivel akarok élni vagy barátot akarok szerezni, valakit, akivel tényleg hosszú időn át együtt akarok lenni, akkor annak nem akarok hazudni. Már így is, ahogy beszélek, abban a pillanatban, amikor rájövök arra, hogy valakinek hazudok, az az ember az ellenségem. Az ember nem hazudik a barátjának. Az lehetne a definíciója a barátnak, hogy a barát az valaki, akinek az ember nem kell, hogy hazudjon. Az igazat megmondani annak, aki az ember ellensége, az hülyeség. Szóval lehet az ellenségnek hazudni. És ha a feleségemnek hazudok, akkor rá kell jönnöm, hogy a feleségem az ellenségem. és akkor meg kell kérdezni magamat, miért élek az ellenségemmel? És szerintem az nagyon érdekes, hogy a nők az elhallgatással hazudnak, a férfiak pedig hamisat mondanak.
Ez egy érdekes különbség."
