Reggel öt fele felébredtem életem szerelmével az oldalamon, és rájöttünk, hogy nincs itthon csoki, és ez igazán igazságtalan dolog a sorstól!:)

Visszafeküdtünk, és akkor volt egy különös álmom. Nem tudom szerepet játszik-e az álmom milyenségében a beszélgetésem Vele, amikor is mesélt a környezetében valamiről. Arról volt szó, hogy senki se akarja azt, hogy önmaga legyen, azok se akik úgymond szeretik, és hogy mennyire tud ez a "szeretettel" kényszerített szerep fájni.

Valahol a Duna-parton ayahuascáztam, és amikor nagyjából magamhoz tértem, és már tudtam járni, akkor egy üvegbe eldugtam a maradékot, hogy sétálok egyet, míg ezt a nehéz utat tovább mélyítem. Mire visszaértem természetesen sehol nem volt, viszont összeakadtam emberekkel. Nem ilyen mátrixos ügynökök voltak, mert azok szerintem kicsit viccesre sikeredtek, hanem hasonló, de jóval ijesztőbb karakterek hada.

Elfogtak, jól megvertek, elvittek egy helyre, ilyen padlásszerűségre, és oda bezártak. Persze megpróbáltam szökni, amikor is újra bántottak és beadtak egy injekciót amitől elaludtam, de valamiért tudtam, hogy kevesebb ideig aludtam, mint tervezték, és mialatt öntudatlan voltam, egyfajta "ayahuasca álmot" láttam. Erről a jelenségről még írok...

Felébredtem, és akkor rájöttem, hogy fogvatartanak egy helyen, elkezdtem nézelődni, és egy paneltömbbe ágyazott high-tech helyet láttam, nem is igazán labor volt, inkább valami labor plusz élettér félét, kicsit x-meneset. Az ajtó valamiért akkor már nyitva volt, de tudtam, hogy nagyon figyelnek. Érdekes módon nem kamerák voltak hanem emberek. Többször kintebb és kintebb merészkedtem, hogy felmérjem a szökési lehetőségeket. Egyszer meg is próbáltam, és akkor kaptam egy nagy injekciót, olyat ami egy fúró és egy tű keveréke volt, de akkor már kedvesebb személyzet volt, igazából szimpatikus emberek. Egy ötven körüli hölgy adta be, mondta,hogy ne nagyon ugráljak mert "jönni fognak" és az nem lesz olyan jó, de különben is nézzek szét, nem olyan rossz ez, végül is az új otthonomról berszélünk.

Aztán volt még egy szökési kísérletem, amikor megint megvertek, és még nagyobb injekcióval altattak el, de megint csak az "ayahuasca álom" jött, és még riadtabbá tett.

Akkor már kimondottan jó emberek közt voltam, az ápolók is kedvesek votak, és a hely se volt rossz, sőt igazából rájöttem egy ponton, hogy nem az én kis szakadt ruháim vannak rajtam, hanem egyfajta egyenruha, de tetszett. Nem olyan volt, mint a durvábbik személyzeté, de kicsit uniformis jellegű, megint csak némi x-men ízzel (Nagyon szeretem egyébként!) És akkor már habár féltem ezektől a durva őröktől és a fel-feltűnő nagyobb és ijesztőbb vezetőktől, de kezdtem ellenni. Azért néha belázadtam, akkor jobban teletömtek, de megint csak az aya dolgozott a gyógyszer helyett, és éreztem hogy azért valami nem kerek. De azért egyre jobban elvoltam.

Aztán valakinél volt telefon,és nem tudom honnan jött, de jöttek újabb és újabb bentlakók, és az egyiknek, akinek volt ez a telefonja, annak a számaiból válogattak, és azokat kapták el. Nálam maradt az enyém is, de nem működött, pedig akartam a barátnőmet hívni, hogy kicsit gáz van, de megoldom, csak legyen óvatos.

Aztán megláttam a becenevét a telefonban és akkor már nagyon rettegtem újra, pedig kezdtem megszokni a helyet és a helyzetet.

Azt tudtam, hogy a számokat valamiért nem lehet kitörölni, és hogy név alapján keresnek, szóval megpróbáltam átírni a nevet, de nem ment, és a durvább őrök el is kaptak, én meg mivel már ismertem a pályát, elkezdtem menekülni.

Amit elfelejtettem leírni, a kezelések különböző stádiumaiban élők különböző szinteken voltak, és minél régebbi volt valaki, annál magasabb emeleten volt. Szóval elvoltam én már ott, sőt kaptam egy-két kisebb besegíteni valót, és jól elvoltam, de amikor megláttam a nevet a telefonban....

Szóval futottam, és akkor megláttam az én társamat az első emeleten, mert már ő is "meg volt", és túl volt az első kezelésen, és kába volt, de valahogy elkaptam, felnyaláboltam, és elkezdtünk menekülni.

Nem vagyok egy nagy álom-megfejtő, és nem tudom hányan nézik az oldalamat, de azért kíváncsi lennék kinek mi jött le. Addig meg gondolkodok magam is. :)