Egy klasszikus jelenségen gondolkodtam valamelyik nap ahogy sétáltam hazafelé. Valamiért, ha nem is gondolatok szintjén, vagy tudatosan, de ahogy hall a többség az ayahuascáról vagy arról, hogy milyen komoly útjelzőül szolgált rengeteg embernek akik kóboroltak erre-arra, akkor akaratlanul felmerül legbelül, hogy ilyenfajta áttörő dolgot én is szeretnék. Arról halvány lila gőzöm sincs hogy én ezt a kört hol vesztettem el, de jó ideje nincs velem- szerencsére. Az, hogy ez a gyógyítási kultúra mit jelent nekem, azt hiszem nem kell ecseteljem, itt vannak a nyomai az oldalon. Mégis, úgy érzem, hogy valami olyanféle csoda van belepaszírozva gyakran az ayahuascába ami nincs ott.
Emlékszem tavaly két barátomnak sokat segítettem, hogy szertartásokon vegyenek részt, amik maguk tanultak és raktak össze. Elég hardcore életfázisban voltak. És minden alkalommal várták azt a bizonyos áttörést. Természetesen sose jött el, és ameddig várakoztak, elment mellettük több életnyi csoda.
És urambocsá, nem akarom hogy mások is így járjanak. Elképzelhetőek nagyon erős kulminációs pontok, ilyenről magam is hallottam, és át is éltem ezt-azt, mégis valahogy a jellemzőbb egy lassú víz partot mos című történet.
Így ha legközelebb elutazom egy szertartásra, a következő lépésnyi földre utazom. Biztosan lehet és adott esetben érdemes is nagyot álmodni, de egy csapásra kevés dolog változik. Sőt. Én főleg azt figyeltem meg és tapasztaltam, hogy minél mélyebben megismeri az ember ezt a világot, annál melósabbak lesznek a hétköznapok. Mert jobban észrevenni a lehetőségeket arra hogy valami épüljön. De azt senki nem fogja más helyett felhúzni, még az ayahuasca szelleme se. Akkor se ha elköltök egy millió forintot repjegyre meg szertartásokra és Peruban töltök egy két hetes kúrát, mert a legtöbb amit remélhetek, hogy elegendő "házi feladatot" kapok, de a változás nem attól fog beállni, hogy én csengettem ezt a nagy összeget, hanem hogy ama bizonyos nagy összeg kicsengetése után alkalmam volt megismerni kicsit ezt a kultúrát, némiképp máshonnan megnézni egy másik pontról az életemet, esetleg észrevéve az addig ignorált lehetőségeket, és akkor valamit el lehet kezdeni építeni.
A csoda bennünk van, nem az ayahuascában. Illetve de, az ayahuascában, mert egy csodálatos lehetőség megismerni önmagunk lehetőségeit a változásokra, és leszokni arról hogy máshonnan várjuk, vagy ingyen akarjuk. Ingyen semmi nem megy. Az a bizonyos áttörés főleg...
