Majd három hétig nem volt számítógépem, úgyhogy nem nagyon tudtam jelentkezni itt sem, illetve a szokásos blogtalálkozó is elmaradt emiatt. A gép megérkezett, vele én is, és hamarosan néhány szükségszerű változás is.
Az egyik lényeges dolog, hogy az eddig nagyon sikeres blogtalálkozókat bizonytalan ideig pihenőre küldöm. Ennek több oka is van, a lényeg, hogy minden rendben van, de most ezt látom jónak.
A másik, hogy maga az oldal tartalma is kisebb átalakításon fog átesni, ami szintén az elmúlt időszak történései, a látottak, hallottak, tapasztaltak eredménye. Ahogy eddig is igyekeztem a teljes kultúrájával együtt bemutatni az ayahuascát, a szerény ismereteim alapján, körültekintően, hitelesen, ezután is ez marad az irány, de nagyobb hangsúly tevődik ezekre a "háttér" dolgokra. A sok szép dolog mellett, amiket láttam, hallottam, és sokszor a részese is voltam, néhány kevésbé kellemessel párosult, és felnagyította bennem annak az értékét, hogy mennyire fontosak is ezek a sokszor kiegészítésnek nevezett dolgok, mint a dohány, a tűzrakás, az "ottani" kultúra, szimbólumok, népdalok, és még sorolhatnám. Ayahuasca főzésről szóló cikkről egyenlőre hallani se akarok, volt időm ez alatt a pár hét alatt kicsit átgondolni az eddigieket, és sokkal fontosabbnak tartom azokat az "egyebeket".
Ahogy sokszor írtam, az ayahuasca nem egy mechanikus dolog. Iksz matéria ipszilon módon való elkészítése utáni bedöntése. Persze, ez így leegyszerűsített kép, de ahogy minden másnak is, ennek a témának is megvannak az oldalhajtásai, és az árnyékos oldala. A kezdeti lelkesedésemben nyilván ezeket rendre figyelmen kívül hagytam, az utóbbi időben inkább kedvemet szegte az a tény, hogy egy alapvetően gyógyító dolog milyen sokféle más módon is meg tud jelenni, szándéktól függően. Nem véletlen, hogy akár a bennszülött kultúrákban, akár "keleten" ezt az alapvető belső szándékot kondicionálják, alakítgatják, mert EZ AZ ami különböző helyekre viszi az embert, és nem az ayahuasca. Az "csak" egy különleges segítség, hogy az ember világossá tehesse, hogy ki is valójában, hogy azok a bizonyos motivációk kikukucskáljanak a szenes zsákból, és akkor is integessenek amikor nem olyan szép dolog az amit mellé súgnak...bizony, ilyenek is vannak.
Számomra a belső dolgokon túl, aminek nyilvánvaló prioritása van a témában, a másik láb amin állhat ez a történet, a hagyományok tisztelete, és lehetőségekhez mérten történő ápolása. Hiszen ha az ember tegyük fel, nem érti a tüzet, mert nem dolgozik vele, akkor hogy értené meg az ayahuascát? vagy a dohányt. Vagy a vizet. Vagy becsülni azt a földet amire leülhet és magával törődhet egy kicsit. Ezért ezeket a körülményeket sokkal fontosabbnak érzem, amik szintén a szándék egyfajta kifejeződései.
Szerencsére sokat tanulhattam másoktól, és még így is gyerek vagyok a témában, lehet, hogy az is maradok, ki tudja. Ami biztos, hogy a gyerekségre jellemző idealizmust elsirattam, annak szép lassan vége, és kis idő távlatában meg tudom nézni, hogy az amit ápolni próbáltam magamban, vagy akár a külvilágban az hol is jár most, hol tartok benne jómagam, és akiket segíteni próbáltam, azok hol tartanak.
