A következő írás a saját véleményemet tartalmazza, azaz inkább amolyan "elmélkedős" írás, ha valakinek gondolata akad, hozzáfűznivalója, kijavítás, akkor bátran, továbbra is nyitott az oldal mindenféle konstruktív dologra.
Az egyik gyakran felmerülő kérdés az ayahuascával kapcsolatban, hogy egyáltalán szükség van-e rá itt, hiszen a világ egy másik pontján jelent meg, azokra a népekre és természetrajzi viszonyokra épülve amiktől bennünket egy óceánnál is nagyobb távolság választ el.
A legegyszerűbb válasz az lehetne, hogy a spiritualitás nem egy helyhez, néphez vagy bármihez köthető dolog, ami igaz is. Ékes bizonyíték rá az egyes vallások keveredése a világon, lehetsz keresztény Mexikóban, és idehaza is buddhista. Úgyhogy működik. Pont a tételes vallásokat tanulmányozva lettem figyelmes viszont arra, hogy sem a "kezdet" nem volt zökkenőmentes ahogy az utazási lehetőségek megkönnyebbülésével ezek a különböző kultúrák vallásai megjelentek más területeken, sem a fenntartás. Erre nem térnék ki bővebben, bárki körülnézhet és tapasztalhatja azt saját maga.
Én magam a napokban azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy az ayahuasca hagyományőrzés vagy pedig gyógyítás/spiritualitás? Nyilván ez a két általam különböző nevekkel megilletett kategória szorosan összefonódik, nem igazán vonható éles határ. És mégis van jelentősége a kérdésnek.
Ugyanis, ha gyógyításról beszélünk, akkor rávágható, hogy ez bárhol működik. Azaz az ayahuasca-t nem fogja semmi korlátozni, a panel lakás tizedik emeletén fényes nappal, mondjuk templomi énekeket hallgatva is működik.
És ez igaz is.
Mi nem működünk olyankor. Itt van a gond, és vallásgyakorlat és a kulturális rész, a hagyomány őrzésének összefonódási pontja. Azoknál a népeknél, ahol nem éltek annyira kiszolgáltatottan együtt a természettel, lehetőségük volt inadaptív szokások felvételére, akár a vallásgyakorlataik során is, míg a természeti viszonyokból adódó veszélyek miatt máshol, mint például Amazóniában, nem tehették meg a törzsek, hogy ilyen szokásokat fenntartsanak, aminek a következménye az lett, hogy még a leginkább "elvont" tevékenységeik is praktikusak voltak, a rituális elemeknek pedig praktikus, kézzelfogható hasznuk volt. Jó példa rá az eszméletlen babonás afrikai sámánok munkája, ahol tele vannak babonákkal, agyon van kontrollálva a vallásuk. Mert megtehették. Az amazonasi indián pucér seggel ezt nem engedhette meg magának az erdő közepén.
Gyakran említésre kerül az ayahuasca-val kapcsolatban a jaguár, ami egyfajta manifesztálódása az ayahuasca-nak az ottani indiánok számára. Kicsit elferdítve mondhatjuk hogy a jaguár az ayahuasca erőállata. (Azért elferdítés ez egy kicsit, mert a jaguár szellem maga az ayahuasca, helyesebben annak az egyik megjelenési formája). Na most az életben nem sok olyan élménybeszámolót olvastam ahol a jaguár jelenléte kimaradt volna. Ami nekem két okból is necces. A vallási része az, hogy számomra ez 100%ig az elme projekciója, amire módosult tudatállapotban is lehetőség van némi gyakorlással. Hétköznapi kifejezéssel élve az ember félrevezeti magát azzal, hogy a kapott élmény a saját rendszerén átfutva (mondjuk úgy az elméjén), megkapja azokat a kiszínezéseket, amik nem az ayahuasca-ból jönnek, hanem belőle. Ez nem feltétlenül rossz, sőt. De nem ugyanaz, mint amikor az indiánok beszélnek a jaguárról. A másik, a praktikus része: "odaát" valóban egy teljesen reális veszélyforrás az, hogy a malokában (kicsi amazonasi bungaló) ücsörgő spirituális élményekkel birkózó embereket tényleg megtámadja egy jaguár. És erre akad is példa. Természetesen jelentőséget tulajdonítanak mind az esetleg bekövetkezett gondoknak, és azok megúszásának is. Ezt a jaguár jelenléte nélkül nem olyan könnyű, ugye...
Namost, visszatérve az eredeti gondolatra, ha a cél a hagyományőrzés, akkor az ember ragaszkodni fog nem csak a tartalomhoz, hanem amennyire lehetséges a formához is. Egyrészt azért mert ez bevált, hiszen olyanok élnek vele, akiknek az őseik is ezzel foglalkoztak pár ezer éve...másrészt viszont ezek a szokások az ottani körülmények között alakultak ki, amik nem azonosak a mi körülményeinkkel, semmilyen értelemben.
Számos példa akad arra szerte a világon, ahol az ayahuasca szertartást a helyi szakrális kultúrába próbálják beleintegrálni, nekem egy szempontból ez tetszik a legjobban, mert megmarad a dolog magva, a cél, de lehetőséget ad a helyi kultúra, tradíciók megélésére is, azon kívül személyre szabottabb. Nyilván nem önkényes kísérletezgetésre gondolok, mert azzal tele a padlás, de a mi kultúránk tetszik vagy nem, különbözik az amazonasi indiánokétól. Ha pedig nem akarunk amazonasi indiánná átváltozni, ami eddig senkinek nem sikerült:), akkor nem árt ezt figyelembe venni. Nem véletlen, hogy "ottani" sámánok is javasolják fehéreknek, hogy ha érdeklik őket a szövetséges növények, akkor kutassák fel a helyi kínálatot, legalább az ayahuasca mellett. Ez egy izgalmas feladat, és a saját gyökereinkhez is visszavezethet bennünket.
Konklúzió gyanánt: ha kultúrát őrzünk, akkor elég leutánozni az ottani modellt, amennyire lehetséges. Ha kóklerkedni akarunk, akkor veszünk pár növényt, elnevezzük ayahuascának, kidobjuk a kultúrát alóla, és nekiállunk "sámánkodni". Mindenre van példa a világon, garantáltan erre is, sajnos, ahogy az előzőre is, ami egy igazi ártalmatlan, súlytalan helyzetet teremt a tartalom helyett.
A harmadik lehetséges alternatíva pedig amikor egyszerre próbál hagyományőrző lenni az ember, ugyanakkor megkapni teljes egészében az ayahuasca-t, vagy annyira amennyire lehetséges, a helyi körülmények bevonásával. Ezekből csodák jönnek ki. Magam is hallottam magyar nyelven énekelni embereket, "hazai" sámándobbal ayahuasca stílusban....gyönyörű volt, arra gondoltam, na ez az! Egyszer egy barátommal összejöttünk egy kis ceremóniát tartani, és vittem kopált füstölögtetni. Ez egy dél-amerikai füstölésre használt gyanta, kicsit olyasmi mint a tömjén. Ő pedig hozott hazai zsályát, és borókát, ezutóbbit ráadásul olyan helyről, ahol bizonyíthatóan vagy ezer éve nő..és használték is a helyi rituálékhoz. Gyönyörű volt, akkor is arra gondoltam, na ez az, amikor testvérekké válik a világ, összerakják amilyünk van, és úgy, hogy az eredeti szellem nemhogy nem veszik el, hanem élővé, közelibbé, még megtapasztalhatóbbá válik.
Én ezért tudom mindenkinek ajánlani, hogy keresgéljen a hazai források után, szerezzen egy sámándobot, próbálja ki, hogy idehaza hogy csinálják a hazai tradíciókra épülő izzasztókunyhót (ami szintén bizonyíthatóan nem észak-Amerikából került ide, hanem őseinknek is megvolt a maguk eszköztárában), menjen el parázson járásra, és ha azt érzi, hogy ez "kevesebb", vagy "nem ugyanaz", akkor gyanakodjon nyugodtan önmagára.....a zen mondja ilyenkor azt hogy ragaszkodsz a formához.
Olyan csodálatos dolgokat lehet megismerni itt is....a tűz itt is tűz, nem? Az egyik, ha nem a legfontosabb szertartásos elem az ayahuasca rituálé esetén is....menj ki, rakj tüzet, figyeld...ezekből annyit, de annyit lehet tanulni, felmenni a Pilisbe kirándulni...beszippantani az erdő illatát....ezek ugyanannak a világnak a megtapasztalásai! Nem egy szentimentális dolog, hanem tényleg maga a szépség. És ha tudsz gyönyörködni, elveszni, feloldódni abba a tűzbe amit magad raktál, akkor hidd el az ayahuasca-val is könnyebb dolgod lesz. Nálam sokkal tapasztaltabbaknál is ezt láttam, és működik....
