Ez a cikk remélhetőleg mindenki számára érdekes lehet, gyakorlati, praktikus dolgokkal valamennyire azokhoz szeretnék hangsúlyosabban szólni, akik már eldöntötték, hogy erre az ösvényre lépnek és még előtte vannak az első, nagy találkozásnak.

Nos, ezekről a mentális körökről amit szakkifejezéssel set-settingnek nevezünk, a saját belső csendünk, és a megfelelő környezet biztosításáról azért nem is nagyon írok mert ezek 100%-ig személyes dolgok, csaknem lehetetlen általánosítani. Annyi legyen elég, hogy ez az időtartomány az, amikor az ember átgondolhatja, hogy mi is van itt valójában, és mit akar. Amíg ez nem világos addig érdemes erre gyúrni, de erre nincsenek mindenki számára optimális technikák.

(Hozzátenném még, hogy ha elmarad valami külső okból az alkalom, vagy olyan valaki vagy, aki egyenlőre nem tervezi ezt a lépést, ez a stádium akkor is hasznos, és nem elfecsérelt idő, mert a belső munka mindig kifizetődő, az mindennek az alapja.)

Mire is van tehát szükségem?

Helyszín:

A legfontosabb a megfelelő helyszín. Ez legrosszabb, és legvégsőbb esetben legyen egy panellakás harmincadik emelete. Én magam is voltam, és lehet, hogy még leszek is, talán nem is kevésszer abban a helyzetben, hogy praktikusab így tudom megoldani, de nagyon fontos törekedni egy jobb megoldásra.

Az ayahuasca korlátlan, akárhol, és akárhogy megjelenhet. Mi vagyunk korlátoltak és nem tudjuk akárhol és akárhogy befogadni.

Ami a legtökéletesebb jó idő esetén az a szabad tér. Amikor olvasunk a természettel való egybeolvadásról, egységélményről, az nem "csak" egy belső élmény, hanem bizony a környezet is rásegít erre. Természetesen érdemes biztosítani eső esetén a fedelet, és bármi van, legyen kéznél lényegesen több ruha, mint amennyit egyébként gondolunk, hogy szükséges. Lesz helye, hidd el!

Ha nem szabad téren rakjuk össze a dolgokat, akkor gondolkodhatunk sátrakban, jurtákban, ezek már aránylag könnyen hozzáférhetőek, fontos, hogy sátor alatt nem egy kétszemélyes túrasátrat értek, amiben csak aludni vagy kufircolni lehet, hanem akkorát, hogy lehetőleg tüzet is tudjunk gyújtani benne.

Ha ez sincs, akkor pedig szintén jó megoldás lehet egy naraló, tanya, vagy bármilyen Isten háta mögötti hely, ahol garantáltan csend van, és senki nem háborgat. (Itt jegyzem meg, hogy amikor a belváros közepén látunk neki a műveletnek, akkor nem is látjuk, hogy az energiakapuk kinyílásával mennyi szar dolog is bemegy, ezért nagyon fontos a jó energiájú, tiszta, csendes, békés, lehetőleg elhagyatott hely. Inkább kevesebb alkalom de jó helyen!)

Csapat, segítő, magány:

Ez után jön az, hogy magunk szeretnénk lenni, vagy ha nem akkor kivel/kikkel, segítőnk lesz-e, és egyebek. (A segítőről hadd jegyezzem meg, hogy sokkal könnyebben kezelhető dolgokban is mindig van valaki aki ott van ha kell, transzlégző csoportok, pszichodráma csoportok, egyéb önismereti tevékenységeket folytató csapatok.) Fontos és már sokszor írtam: ha magunk szeretnénk lenni, és nincs olyan segítő aki pontosan ismeri ezeket a helyzeteket, akkor inkább ne legyen senki. Komolyan. Kívülről nézve olyan abszurd dolgokat művel(het) az ember amit az tud kezelni aki ismeri a pályát, máskülönben beleavatkozhat olyan dolgoba amibe nem csak hogy nem kell, hanem nem is jó.

Tehát az első és legfontosabb, hogy lesz-e segítőnk.

Ha nem egyedül tervezed az egészet akkor biztosan szükség van valakire aki segít, és valakire aki az egészet összefogja, de erről később.

Ha csapatot tervezel, akkor tudni érdemes, hogy nagyon fontos, hogy kicsi, összeszokott csapat legyen, akik ismerik egymást, és más területeken is jól megvannak. Nagy létszámmal nem érdemes kezdeni, mert akkor a felelősség is nagyobb, ha egyszerre több ember billen, az nagyot billent a hajón, és azt valakinek egyenesben is kell tartani aztán. Ez nem anyagi kérdés, hogy mennyi növényt rendeltem, és nem is ügyességi, hogy hány ember számára készítettem medicint és milyen sok embert becsalogattam a helyzetbe. Lehet nagy csapat, annak is van előnye, de csak a gyakorlottaknak. És még ott is lehetnek meglepetések.

Elsőre a többség egyedül kezd, ahogy én is. Szerencsés persze egy körhöz csatlakozni, de a magyar törvények ezeknek nem kedveznek, így nem biztos, hogy találunk hozzá másokat.

(Itt megjegyzem, hogy ebben is  a legegyszerűbb dolgok segítenek, én ha tehetek is valamit érted, azt nem a három soros "tucc adni ayát?" levelekre teszem meg. Nyilván ez most ki van sarkítva, de akik keresnek barátokat, társakat ehhez, azoknak legyen már ugyanolyan fontos, hogy akitől segítséget kérnek azt megismerjék jobban, és ne csak a segítséget adó óvatoskodjon ezekkel a barátkozós körökkel.)

Ha több emberről van szó, akkor fontos hogy legyen valaki aki összefogja a csapatot. Nagyon szerencsétlen helyzeteket hozhat, ha ez az ember nem rendelkezik tapasztalattal, én legalább is így nem merném, szóval a kör összefogója legyen már tapasztalt, jó?:)

Fontos, hogy semmit nem kell eljátszani, mi nem vagyunk sámánok, és nem kell azért "szertartás"-nak nevezni valamit ami nyilvánvalóan nem az, csak mert akkor valahogy legitimebb lehet a hagyományok teljes ignorálása. Ha ez az egész egy igazi, őszinte dolog, akkor be kell vállalni, hogy mozgásban vagyunk, és itt és most hol tartunk.

A kör összefogója segít megtartani a fókuszt, ha van valami, akkor ő az aki megoldja a helyzetet, felelősséggel jár. Nem véletlen hogy azok akik ismerik ezt a hagyományt, azok ezt a "sámánnal csináltatják". Mi nem vagyunk azok, és ez nem is baj, ahogy írtam, de érdemes leülni átgondolni, hogy ez mekkora felelősség, és ahogy jószándékkal segíteni próbálunk (netán tudunk is), ugyanannyira árthatunk is! Ezt érdemes átgondolni! Ezért mondom azt, hogy van az egyedül járt útnak is előnye, ott senkiért nem felelsz csak magadért. Nyilván ha az ember segíteni akar másokon, oda akarja ezt az egészet másoknak is adni, akkor késznek kell lennie helyzeteket orvosolni, és tenni a dolgát, ha tudja tenni.

Kevés egyértelműen jó vagy rossz út van, de annál több jól, netán rosszul járt dolog akad!

Körülmények:

A legfontosabb dolog, hogy milyen módon biztosítja az ember a tér tisztaságát (rendrakás, füstölés, előtte erre való zene, stb, megfelelő lelki állapot, stb), hogyan biztosítja a tüzet, ami nélkül csonka az egész (ha szobában van az ember, akkor a minimum pár gyertya, ha a szabadban akkor meg a tűz, ami egyébként alap. Én a tűzre mondanám azt alapesetben hogy a minimum. De nyilván, ez nem mindig jön össze.)

A medicin mellett határozottan tilos enni (és tiszteletlenség is), és inni se érdemes. Nyilván ha kiszárad az ember torka, vagy a tisztulás után nehéz, akkor igyon egy-két kortyot, de ne többet. Nincs rá szükség. Kell tehát víz is.

Érdemes nagy ágy helyett a földre rakni hálózsákot, plédeket stb, hiszen akkor egy picit már a föld elem is képviselve van. És hát amikor azt mondjuk hogy szertartás, akkor az itt kezdődik. Még nem ez csak itt indul, az elemek. Föld, tűz, víz, levegő....ezeknek valahogy érdemes jelen lenniük.

A másik sarkalatos pont a zene, a hang: nagyon fontos hogy ha magunkhoz vettük az ayahuascát, akkor egy-két óráig semmi szükség hangokra, hunyjuk be a szemünket, koncentráljunk, és várjuk ayahuasca mamát. Kész, nem kell zene. Utána már jól jön. Erről dolog az eszembe jut, sokat vitatkpoztunk is a múltban egymás közt is erről. Én továbbra is azt mondom, hogy gyógyító dalok, élőben. (Vagy "élőben" magnóról.). Keverhetjük a dolgokat, abból nagyon érdekes megoldások jöhetnek ki, és azoktól se kell elzárkózni de azért nagyon fontosak az ayahausca dalok, és az ayahausca hangulatához passzoló dalok. Egy zongorás betét, vagy egy meditációs zene sokat adhat de az nem az ayahuasca.

És itt a lényeg: Nem a zene vezet. A medicin vezet, ha van egy vezetője az alkalomnak akkor ő vezet, és Te vezeted magadat. Nem a zene vezet. A zene kis túlzással a megakadási pontokhoz kell. Ettől függetlenül lehet folyamatos, de én garantálom, hogy abból semmilyen spirituális élmény nem lesz. AKkor az egy nagyon gyönyörű, jó, hasznos belső út lehet, de azt lehet lsd-vel és más dolgokkal, ahhoz minek az ayahuasca?

Szóval nagyon jól jöhet néha a zene. Ha van segítő akkor ezt is ő rendezze. Ahogy írtam, az első 1-2órában semmi szükség nincs rá. AKkor dolgozzon az ember! Dolgozzon, és ne a zenével dolgoztasson. Utána jöhet zene. Ha kedvelünk ilyen gépzenésebb dolgokat, lehetnek azok is, de fontos az arány, és kellenek az icarók, az ayahuasca dalok. Ha meg szertartás van akkor meg főleg. Anélkül nincs szertartás.

És a legjobb a teljesen élő zene, vagy saját kézzel, hanggal, vagy a segítőnk. De itt is lényeges, hogy a kevesebb több lehet, és több i szokott lenni, komolyan.

Ha mindezek megvannak: már csak oda kell az ayahuasca teát készíteni, a vödröt, vagy zacsit a tisztulásra, törölközőket, papírtörlőket, plusz ruhát, takarókat, egy nagyon kevés vizet, netán hangszereket, és indulhatunk a víz alá, az alsóvilágba!