Nagyon várom már a mai blogtalálkozót, ez mindig egy esemény. És mindig más. Valahogy tényleg kicsit élővé, élőbbé teszi az oldalt az, hogy havonta egyszer lehetőség van összejönni bandázni, beszélgetni egy jót. Nyilván sajnos nem mindeki lehet itt, a távolság, az idő, vagy bármi miatt. Az utólagos beszámolók nekik szólnak, hogy azok akik nem voltak jelen, azok is kicsit jelen lehessenek.
Aztán ki tudja. Idén kicsit elcsúsztunk a nyárral...illetve nem is nagyon volt nyár, de talán jövőre össze lehet hozni egy olyan találkozót, ahol tényleg mindenki, vagy legalább majd mindenki jelen tud lenni. Remélem összejön ez a dolog!
Sajnos a héten elég kevés időm volt írni, többnyire nagyon fáradt voltam, megint annyi dolgot csináltam, hogy nem is csináltam semmit. Hát igen, fókuszálni kell azokat az erőket, mert csak látszólag kifogyhatatlanok. A mostani időszakom több okból nem nevezhető habostortának, és így erre is kevesebb erőm jut. Mindegy, ez sem tart örökké. Ha valamire, akkor erre megtanítja az embert az ayahuasca: elengedni, bármi is jön. Ha ez nem lenne...vagyis ennek a morzsája a zsebemben, már egyszerűen beleőrültem volna az életembe. Egy alapvetően érzékeny ember vagyok, és nem a könnyebbik felére tettek anno. Ami nem baj, mert biztos oka volt, nekem se rosszabb mint másnak, jobb se. Néha könnyebben tűröm a dolgokat, néha nyűgösebben. (Mernyau tudna erről mesélni Nektek, anno mellettem kijárt neki is a jóból..:)
A lényeg, hogy bármi jön, az ember valahogy elfogadja azt. AMikor meg makacskodik (többnyire ez szokott lenni), akkoör az élet jobb belátásra kényszeríti, és elveszi a legdrágábbat, felszámolja a legbiztonságosabbat, széttépi a legszebbet......sztán lsddsn eljön az is, hogy nem teszünk előjeleket a dolgok elé....csak elfogadjuk azt ami van, sőt, jó kedvvel fogadjuk.
Na, ennek a gyakorlására szerencsére elég sok jó dolgot kitaláltak a nálunk okosabbak...:)
Szóval blogtalálkozó.
Jó lesz, várom.
