A szerény angol képességeimmel se volt nehéz rábukkanni külföldi oldalakon, videókon, riportokban, hogy milyen nagy hangsúlyt fektetenek az ehhez értők a biztonságos környezetet az ayahausca esetében. És most nem teljesen csak a "set/setting" dologra gondolok, amit személyesen rendez az ember, a saját felkészülésével, a jó körülményekkel.
Ebből a szempontból tökmindegy, hogy valami nagyon tradicionális dologról van szó, vagy valami amit az ember otthon összerak.
Az igazság az, hogy lehetnek nehéz pillanatok, és nem csak a medicin hatása alatt. Nyilván akkor is, de utána jönnek a hétköznapok, és jöhetnek velük nehézségek is.
Összebarátkoztam egy lánnyal, aki egy szervezett szertartáson vett részt. Nagyon nehéz élménye volt, rettegett gyakorlatilag egész éjjel. Ez mondjuk még majdcsak természeres is, láttunk már elég durva felvételeket szertartásokról. Szóval amikor az ember, Eurázsiai kontextussal élve az alsó világ sötét vizein evez, akkor érhetik nagyon komoly dolgok.
A rossz hír, hogy a sámánok szerint többnyire ez az a szféra, ahol a gyógyítás és a gyógyulás lehetséges, és történik. És nem a fény palotájában, a csodák közt sóhajtozva. Az is jó. És kell is! Fontos. De a gyógyítás nem igazán ott szokott megesni.
Na mindegy, visszatérve az ismerősre:
Nagyon nehéz estéje volt, és nem igazán volt lehetősége a kör vezetőjével megosztani ezt, megbeszélni, hogy mi van, aztán hirtelen kellett reggel elmenni és becsukódott a mesekönyv.
Aztán elkezdett rettegni, félt a sötétben, az őrület határáig jutott, néha csak reszketett a sötétben otthon, néha összetörte a fél lakást.
Ez azért nem olyan vidám dolog, nem igaz?
Ki lehetne térni arra, hogy ez hogy történhet meg, ilyenkort hol a védelem és a többi, de erről később. Maradjunk annyiban, hogy az illetőt baszottul egyedül hagyták.
.jpg)
Na itt kezdtünk közösen dolgozni. Már szegről-végről ismertük egymást előtte, de nagyon szerény volt, nem akart így gondot nekem, aztán megnyugtattam, hogy elég sok embernek segítek az életében, többnyire nem olyan egyszerű esetekben. Nem vagyok egy nagy mágus, de hát két ember csak könnyebben ki tud valamit sütni, mint egy, nem?
Szóval gyakran talélkoztunk, néha nappal, néha éjszaka, ha valami nehezebb időszaka volt akkor is, szóval sokat voltunk együtt, beszélgettünk a dolgokról, ilyesmik. Semmi extra. Mondom, nem vagyok Óz a nagy varázsló, csak gondoltam együtt könnyebb félni mint egyedül.
Aztán lehetőség nyílt arra az olasz szertartásra menni, amiről már írtam. Ott ismerősök fogadtak, vittem a barátomat is,és minden nagyon szépen és simán alakult. Utána összebarátkozott a helyiekkel, kontaktcserék stb, illetve nekünk volt egy majd napi szintű élő kapcsolatunk.
És már nem félt, mert tudta, hogy ha valami kurva kemény dolog jön, akkor is tud kihez fordulni. És ilyen lehet. Ez nem hiba, nem rossz, de előfordulhat, és ha van egy kör, és most nem feltétlenül egy staight edge ayahuasca körre gondolok, hanem egyszerűen emberekre akikben megbízik és akik őt is és lehetőleg legalább egy kicsit ezeket a sámáni medicineket is ismerik. És akkor nem lehet baj.
Az, hogy ilyen is van egyáltalán nem meglepő. A hétköznapi élet is olyan nehéz, miből gondolhatná bárki is, hogy "odaát" járva minden könnyebb lesz? Ahogy említettem az alsőbb régiókba, ahol az ember kotorászik agyógyulásáért, nem mindig olyan könnyű az élet.
Nagyon fontos, hogy kikkel éli ezt meg az ember, és kikkel éli meg az utána következő napokat, heteket, életeket.
