Meneruwa írt egy nagyon érdekes kommentet, azt hiszem ismét olyan szálat pendített meg, ami sokakat érdekelhet.
Kommentelni is lehet!:)
Annyian olvassátok az oldalt, viszont mostanában nincsenek hozzászólások. Hogy van ez?:) Senkinek nem harapom le a fejét!:) Valószínűleg érdekel sokakat ez az egész, ha ennyien idekattintanak, de azért szeretném ha interaktívabb lenne itt az összkép!
Nos, a komment:
Lehet kicsit szkeptikusan kezdem, de először is kiemelem, még nem fogyasztottam aya-t szóval így kérdezem akkor, ha van benne valami amit írtál akkor egy idő után teljesen megtisztítaná a tested a lelked az aya és az utána következő aya fogyasztások teljesen hányás és rosszullétmentsek kellenének hogy legyenek? Persze ez inkább logikus kérdés mint szőrszálhasogatás, remélem nem veszitek rossz néven.
Nos, én személy szerint nagyon örülök a felvetésnek! Jó téma! Természetesen nem tudom a választ. Ami azonban tény, hogy a sámánok a leírások alapján ritkán, vagy egyáltalán nem hánynak, és mérsékelt a rosszullét. Ez tény. Aztán könnyen jut el oda az ember, hogy ha legutóbb ő se rogyott meg, akkor ez már a következő lépcsőfok a sámánná válás útján a tizedik emeleten, de sajna nem ilyen egyszerű!:)
Kicsit más a háttér...:)
Itt inkább megúszni próbálja az ember, és akkor persze mindent megtesz, hogy ne fájjon, hogy ne hányjon....de mi a csík innenső felén vagyunk szóval inkább tisztulni kéne akarni, nem? És nem elkerülni, hanem imádkozni a hányásért is akár. És a fájdalomért. NEM az értelmetlen gyötrődésért, hanem azért a fajtáért ami a jegy abba a világba, ahol a sámánok élnek fél lábbal. S amíg az ember nem jár ott, és ott akar lenni, addig igen is küzdjön! Ha meditációval, akkor azzal, ha dobolással, akkor azzal. Ha transzlégzéssel, akkor azzal. Ha ayahuascával, vagy annak közelebbi, netán távolabbi rokonaival, akkor azokkal, de ha már eldöntötte, hogy gyúr magán, akkor az, hogy ezt sámándobbal, egy jó könyvvel, kirándulással, vagy növényekkel teszi meg, tök mindegy. És akkor megy.
Aztán, és ez az ami már csak a saját feltételezésem, gondolatom, ha ott van, és nem akar szabadulni attól ami odaviszi, akkor már talán a járgány se kell.
Hja, és még annyit, hogy nem vagyok se mazochista, se vallási fanatikus. Legalább is azt hiszem!:)
Szóval a nagyfokú aszkézis nem az én utam. Én nem keresem a fájdalmat a fájdalomért, és egyáltalán nem keresem a fájdalmat, de próbálok KÉSZ LENNI a fájdalomra, ha valami szép dolog ezzel jár.
És sok ilyen dolog van....
