Hát én valamit nem értek, lehet, hogy bennem van a hiba. Ma beszélgettünk erről Citrom barátommal, szóba kerültek Amazónia orvosságai is, mint amilyen az ayahuasca is, és sok más gyógynövény.
Az, hogy a törvény ezeket a gyógymódokat még szakrális keretek között se vdi meg, ellenben egy jófej háziorvossal olyan vényt lehet íratni, hogy az hihetetlen, arról nem is mondok semmit. Mindenki tudja, hogy ez nem jó, de hát a kesergés nem igazán segít.
Régóta tervezek írni a kokacserjéről(Erythroxylum coca), illetve annak terméséről, a kokalevélről, de eleddig mindig meggondoltam magamat, nem tudtam, hogy ehhez elég érett-e mindenki aki olvashatja ezt az oldalt. Nem azokra gondolok itt, akik rendszeresen, vagy alkalmanként benéznek, hanem aki elsőnek.
Amikor én szóba hozom, hogy kokalevél, akkor két reakciót kapok:
-Kurva anyádat, köcsög drogos!!!!
-Úúú, van ilyen cuccod neked is?
Egyikkel se tudok mit kezdeni, főleg mert akarva-akaratlanul az sugárzik mind a kettőből, hogy itt biza valami tiltott gyümiről van szó, most az egy részletkérdés, hogy van aki vonzónak és van aki taszítónak tartja ezt a gyümölcsöt.
Sajnos nem fogom megváltani a világot, ebben csaknem biztos vagyok, de azért a magam eszközeivel igyekszem egy a lehetőségeimhez mérten hiteles, valódi képet adni ezekről a dolgokról.
Egyébként, csak halkan jegyzem meg, hogy az Andok közeli országokban az ayahuascába is előszeretettel főznek kokát, de ami az érdekes az az, hogy ez végsősoron mégis "csak" egy kellemes, "lájtos", ugyanakkor nagyon is szentnek tartott növény, szóval nem egy falhoznyomó, ultrabrutál sámánszakramentum, amivel 1,5óra alatt beáll az egóvesztés. Nem.
Találtam egy cikket magyarul is, ha valaki rábukkan még más írásokra a neten a témáról, akkor szívesen veszem. Én átnéztem, amit hasznosnak találtam elsőre is, az az alábbi írás volt:
"Rágd, táplálkozz vele, oltsd a szomjad, kend magadra, mosakodj vele, öblítsd vele a hajad, lélegezd be, nézd, fogd, fürödj benne, kérj tőle tanácsot, vigyázz rá minden napodon, és éveid száma megszaporodik" – hangzik a dél-amerikai Andok népeinek ősi tanítása a szent kokáról.
A perui inkák és az előttük élt nagy civilizációk a kokacserjét, mint az „istenek palántáját” nemcsak megbecsülték és használták, hanem tisztelték is.Számukra az erőt, az életet jelentette, és azt a szellemi eledelt, amivel az ősökkel, az „Apukkal”, Napatyával (Tata Inti) és Holdanyával (Quilla Mama) összekapcsolódhattak.
A kemény munkához koka kell...?
Az andoki élethez, a vallási rituálékhoz annyira hozzátartozott a koka, hogy a spanyol hódítók és jezsuita hittérők rájöttek, elég, ha „ördögi bűbájnak” kiáltják ki a kokával történő gyógyítást, betiltják a fogyasztását, és az andoki ősi életforma összeomlik. Ám a nehéz fizikai munkára kényszerített őslakosok nem tudtak koka nélkül elég keményen dolgozni sem a sok ezer méteres magaslatokon, sem az aranybányákban, így a konkvisztátodorok, hogy hozzájuthassank a töméntelen kincshez, a koka napi 3-4 alkalommal történő rágását megengedték nekik. Ma, az újjászülető andoki tradíciók korában, ismét az egyik legfontosabb gyógyszerré vált, és a perui sámánok „olvasásaiban” – jövendöléseiben - elengedhetetlen.
Dél-Amerikában a kokalevél mindenhol fillérekért, legális árucikként megvehető. Brazíliában felmerült, hogy bevezetik az iskolai menzákon a kokafogyasztást. Ugyanis a koka hatalmas mennyiségben tartalmaz létfontosságú vitaminokat, vasat, kálciumot, proteint. Nehéz fizikai munka végzésekor pótolja az ételt, energizál, megszünteti a magaslati levegő okozta szaggató fejfájást. Kitűnő hasmenésre, gyomorhurutra, torokgyulladásra, sebfertőtlenítésre, érzéstelenítésre.
A koka „lelke”
Az ősi hit szerint az igazi beavatottaknak, ha a kokát vallási rituálékban használni akarják, meg kell ismerniük a koka „lelkét” és össze kell vele kapcsolódniuk. Egy 21 napos kemény böjtben (egy kis kukorica és víz mellett kizárólag kokát rághatnak), elképesztő érzékenységre tesznek szert. Úgy mondják, egy „fluid kommunikáció” alakul ki köztük és a koka vitális energiája között, mely egyfajta látó képességgel ruházza fel őket. Ezt követően a páciensek aurájából kiolvashatják a betegséget és a gyógymódot is. Az embereket „kozmikus szent magnak” hívják, akik össze vannak kötve Földanya minden lelkével, így a kokával is.
A legtöbb perui sámán nem csak a kalandregényekből ismert esőerdei epekeserű ayahuascat, hanem kokát használ méregtelenítéshez és a szertartásokhoz. A jóslásoknál a kérdezőnek (páciensnek) a kokaleveleket a két tenyere közé kell zárnia, nevének ötszöri elismétlése után ötször ráfújni. Az ily módon felvett levélalakzatból a sámán azonnal megtudja, tudja-e orvosolni a kérdező baját. Ha a kokalevelek nem bíztatóan rendeződnek, a szertartás itt véget is ér, a sámán nem kapott felhatalmazást, és ellenszolgáltatásra sem tart igényt. Ezt persze csak a valódi beavatott gyógyító emberek tartják be. Komolyabb baj esetén a megfújt kokát legalább egy óráig rágja. Ha a lé megkeseredik, az igen rossz ómen a kérdezőre, és a sámán nem biztos, hogy vállalja az ügyét.
Természetes igazságszérum
A sámánok ugyanis nemcsak betegségben kérdezhetők. Egy kizárólag erre a célra készített terítőn (haguayo) izzással elégetett kokalevél leleplezi a tolvajt. Hűtlenség gyanúja esetén a sámán mágikus szertartással „felébresztett” kokaleveleket ad a kétkedőnek, amiknek valahogy érintkezniük kell a társsal, majd visszajuttatni a sámánhoz, aki egy ismételt ceremóniát követően a leveleket a földhöz vágja, és a levelek alakzatából kiolvassa a helyzetet. Ha az alakzat további kérdezést igényel, elrágja a kokát, a levét a két tenyerére köpi, és ebből a formából tájékozódik tovább. Távollévő személy állapotáról úgy érdeklődhetünk, ha egy sokat hordott, mosatlan ruhadarabját a sámánhoz visszük, amit a kokával együtt lassú parázson eléget.
Elhunytak ruhájának kokával történő elégetésekor megjelenik a halott képe. Mindkét esetben a ruhadarabok által őrzött lenyomatok rezgései lépnek reakcióba a koka rezgésével, melyet a sámán mint víziót lát és értelmez.
A kokaolvasás számunkra kétségesnek tűnhet, de működik, mert az eredmény nélküli sámánokat nem tűri a közösség.
Namost a dologhoz tartozik, hogy tegnap beszélgettem egy ismerősömmel. Egy pillanatnyilag Limában (Peru) élő lánnyal. Neki meséltem nagy lelkesen mennyire szeretem a kultúrájukat, és szóba is kerültek ezek a dolgok, a mate, a teák...és ő szóba hozta a kokát.
Én vastagon lapítottam, mert azon túl hogy egy aranyfalat lányról van szó, tudni kell, hogy egy ultrakonzervatív családban nevelkedett, szóval számára mondjuk az ayahuasca szertrtások magát a boszorkányságot testesítik meg(ami részben igaz is csak másként:), amolyan sötét, ijesztő dolgot.
Szóval nagyban lapítok, mert ahogy szóba hozom, hogy imádom a matét, megemlíti, hogy ja, igen, ezek a koka és rokonai teák.
És erre mondja, hogy az egyébként fehérek által kitalált kokain, ami a mermészet kigúnyolása, nos, az egy nagyon népszerűtlen dolog náluk. Utálják, mert tudják hogy egy szar dolog, ami sehova se vezet.
Én ezzel úgy vagyok, hogy osztályozok ilyen szigorúan, egyszerűen csak nem érdekel egy kicsit se. Na mindegy.
De, azt mondja, a koka az teljesen rendben van, ő is szereti, a családja is kedveli, és egy pont olyan természetes dolog, mint máshol a dohány, a tea vagy a kávé, semmivel se elitélendőbb. Azt mondja, erre ugyanúgy néznek mint a mate teára. Ősi, tradícionális, szakrális növény, amit legrosszabb esetben nem tisztelnek ma már, vagy nem feltétlenül szeretik az erőszakkal kereszténnyé tett ottlakók se a rituálékat, de magát a kokát egy jó dolognak tartják, egy igazi ajándéknak a szentséges Andokból.
Na itt nyílt ki a bicska a kezemben. Én szerettem volna beszerezni koka cserjét. Nem enni a levelét, hanem egy kapcsolatot teremteni vele. Levélrágcsálásra ott vannak megoldásnak a web-shopok. És ennek néhol hangot adtam, akár csak annak, hogy alkalmanként szeretek kokát rágcsálni, és nagyon boldog vagyok, hogy nem redbullt iszom mondjuk helyette. AMivel szintén nincs nagy bajom, simán csak nem szeretem, és szerencsés vagyok, mert egy, a természethez sokkal-sokkal közelebbi növénnyel áldott meg a sorsom, amit alkalmanként ha fáradt vagyok, vagy erőtlen akkor tudok rágcsálni.
Sajnos azt kell mondjam, hogy ez a fajta igen csak éretlen megítélési módszer a természetközelségből, akarom mondai, atermészettávolságból adódik. Ahogy említettem, egy háziorvos olyan durva orvosságot felírhat, büntetés nélkül, hogy az eszem megáll, de egy növény, aminek az a bűne, hogy a fehér ember megtalálta a kizsákmányolásának, kiszipolyozásának rá igen csak jellemző módját, és kikiálltotta valami rossznak.
Értitek ezt?
Mert én nem. Illetve talán értem, de akkor meg nem akarom érteni. Az indiánok tudták mit csinálnak. És az Európai érdekeltségű indián-holokauszt hatására igen csak degradálódott indián kultúra nyomai még mindig ott vannak, még mindig szívesebben szednek le pár levelet, mint hogy orvosságot szedjenek, ami hosszútávon úgyis megöli őket, így vagy úgy, és alegkonzervatívabb emberek is tudják, hogy ez egy jó dolog, de itt....itt, itt felírnak állami támogatáson xanaxot meg ilyeneket. És rendben, Amazóniában sincs kolbászból a kerítés, az ayahuascát ott is sokan nem szeretik, mivel félnek tőle, de mégis van egyfajta természetközeli mentalitásuk. Sorolhatnám még. Ha nemző gondjaik vannak, akkor nem viagrát szednek, hanem catuaba( Erythroxylum catuaba) teát isznak, és a többi, és a többi. És ha komoly dologról van szó, akkor ott az ayahausca, ott vannak a san pedro szertartások, a dohány szertartások, ami önmagában is egy nagyon erős szakrális nöövény, noha többnyire, a spirituális helyzetéből adódóan minden komolyabb szertartáson jelen van, és ott van sok más növény, amitől nem félnek, amin nem nevetnek, amit nem akarnak kihasználni...
Nincs mese, legalább a felfogásukat jó lenne ellesni!
