Kicsit lemaradtam az írással, pedig már ritkulnak az lfoglaltságok az életemben, mondhatni kezd lecsengeni a nagy szezon, de azért még van mit elrendezni. Általában szeretek sok dologgal foglalkozni. Máskor meg csak ücsörögni a kaktuszaim között. (Ha valaki meg akar lepni valami ajándékkal, ennek mindig örülkök. Imádom a kaktuszokat!:))
Több, ha jól számolom négy alkalommal is magamhoz vettem ayahuascát az utóbbi időszakban, és idén még két alkalommal, amiről már írtam, úgyhogy nem igazán unatkoztam, ez most relatív egy kicsit pörgősebb időszak volt, előtte fél évig pedig "semmi". Na akkor történt a legtöbb dolog velem, sikerült jó mélyre ásni abban az önismereti dologban, amibe belekezdtem. Ez is kicsit lecsengeni látszik, most azért jó ideig nem veszek magamhoz a medicinből, mert olyan sok felismerés (és munka!) adódott, hogy valójában nincs oka "folytatni". Ez nyilván nem fog örökre szólni, egy-két hónap esélyes most. Az igazság az, hogy ennek egy alkalomnak kell lennie, akkor van értelme. Szerencsére nem sokszor láttam azt, hogy borították magukba az emberek ezt a medicint, ha kell ha nem. Annak én sose láttam értelmét. Szó se róla, jót tesz az egészségnek is, és nagyon rákapni se lehet, de ha nincs egy komoly oka, egy komoly miértje ennek, akkor kifolyik az ember kezéből az amit kapott, vagy tanult.
Néha ez a nagyobb munka, megtartani dolgokat. Többek között ezért van az, hogy nem egyszer vesz magához az ember ebből a szakramentumból. Elég lenne. Egyszer egy sámánasszony, Gabriela Peralta is ezt mondta egy barátomnak. Hogy ez egny annyira szent dolog, hogy egy alkalmom után is benne marad az ember életében.
Viszont mi egy kicsit gyorsan felejtünk, szóval kell az emlékeztető, de közben jó nem megfeledkezni a kezdeti intencióról, hogy egyáltanán mi a fenét keres itt az ember.
Szóval most melós hétköznapok vannak, kedves barátok, igyekszem integrálni, és nem eltékozolni a sok szerencsét! Kár lenne...