Eszemben volt a minap, hogy a Michael Harnerről szóló egyik írásomba beteszem a tőle származó ayahuasca beszámolóját, de rájöttem (ismét:), hogy már megtörtént a dolog, néhány nappal ez előtt olvasható. Most tovább olvastam A sámán útja című könyvét, és találtam még további rövid megjegyzéseket az ayahuascával kapcsolatosan.
Egyébként tényleg nagyon jó a könyv, ezer köszönet érte Dávidnak, de egyébként senki ne adja fel, valami fél év várakozás után BetulaPendula barátom is hozzájutott egy példányhoz valamelyik online antikvárium jóvoltából. Bejelölte azt hiszem minden nagyobb helyen, és várt is nem keveset, de legalább megjött. Tényleg könyvritkaság, szóval megéri vadászni rá. Nem feltétlenül ilyen keményvonalas ayahuasca témájú az egész könyv, de ahol a szerző említést tesz róla, ott érződik a tisztelet, a megbecsülés efelé az indiánok által szentnek tartott út felé, és nem a szokásos lesajnáló antropológusi marhaság. Ebben a szakmában is biztos annak nagy kivételek, senkit sem szeretnék leszólni, de a tököm tele van azzal, amikor valami igazán mély, spirituális dolog le van "drogozva".
Pedig hát ezek a dolgok pont az ellenkezői a drogoknak, mert kinyit, kiszabadít, láttat....míg a drogok beszűkítenek, tompítanak közvetlenül, vagy valamiféle öröm segítségével. És ezekkel sincs gondom! A kultiválóikkal meg főleg! Csak engem nem érdekelnek, ennyi. Azonban gyorsan felmegy bennem a pumpa, amikor fehérek, amikor nem értenek valami, nem a számukra a szokásos felszínes hozzáállással feltárt dologgal találkoznak, akkor egy perc alatt ledegradálják azt a dolgot az ő szintjükre. Na mindegy, jól ki dünnyögtem magamat!:)
A könyv érdekessége számomra az átfogó jellege, mindenféle sámáni út említésre kerül, megbecsült, tisztelt státuszban, és valahogy ezek a kulturális különbözőségekkel teli, egymástól néhol akár földrajzilag alaposan elizolált törzsek módszerei egy csokorba vannak gyűjtve, összegezve.
Te már előjegyeztél az antikvárium oldalakon?:)