Takasuri küldte nekem ezt a beszámolót, én meg mondtam neki amikor elolvastam, hogy ezt tegyük ide be, mert másoknak is tetszeni fog, így is lett!;)
Jó olvasást!
"A lent olvasható élmény Ayahuasca fogyasztást követően körülbelül 1 hónappal később, álmomban éltem meg.
2010 03 12 hajnali 2 óra előtt jegyeztetett le, közvetlen ébredésem után
Ki tudja? Talán tíz év is eltelt, mióta nem álmodok „rosszat”. Észrevétlenül tűntek el mellém szegődött társaim, a gettósítás, a barna ingesek - némi fekete bőrkabát esetleg – táboroztatásának lidérces álmai… vagy mikor a gyermekem füstölt ki a kéményen például…. (jajj, nagyon „szép” álmok voltak. Félreértés ne essék, nem azért álmodtam ilyesmit, mert olyan filmet néztem volna, vagy bármi hasonló akkoriban lett volna/
Azóta semmi, semmi…. Semmi „rossz” álom.
Hát, most újra elő tűntek.
De ezek próbára tevőbbek, mert nem testi fenyegetettségből és külső veszélyből erednek a megélt félelmek. Hanem lényem legmélyéről.
Most, álmomból riadva nem emlékszem, nem akarom felidézni a többit, most a mairól szeretnék írni, ezzel tán megnyitva a többi előtt is az emlékezés kapuját.
Jézusom, még mindig zsibbad a karom és még… mindig itt motoz a fejemben a hang: Ki vagy theeeeeeee?
Legelemibb, legbensőbb legfixebbnek tűnő pontom ragadta meg. Mikor már nem látod: mi illúzió, mi valóság, hol a határ, …… mert ugye nagyon nem mindegy, jól ítélsz-e????
Mert ennek felismerése kell ahhoz, hogy helyesen cselekedj: a hamist, az ellened törőt, ha kell, öld meg, vagy legalább ne engedd magadba, magad közelébe.
Az igazat, öleld magadhoz!
Az igazi, néha tűnhet ellenségnek – mert őszinte
De! Tűnhet barátnak az is, aki épp – érzed is! Húsod rágná le.
És: hol a határ? Mi alapján döntsek????
Melyik hangra hallgassak?
Mindkét fenti helyzetre akad példa, ismerjük jól.
És igen, most értek meg egy dolgot: a lexikális tudáson alapuló analízis, logikus gondolkodás, a „mentát” féle gondolkodás (lásd.: Dűne) csapdája: van, mikor az analitika nem segít ki J
az alapján juthatunk mindkét eredményre – olykor, tűnhet mindkét oldal helyesnek, akár egyszerre is
és ha itt nem térünk észhez: az ellentétek örvényébe gárgyulhatunk bele: Az egyszerre igaz – igaznak tűnő, egymásnak ellenmondó, vagy ellentmondónak tűnő állításba
Természetesen az egész „történet” miről eddig írtam: sztoriba ágyazva érkezett
Homályba vész most a múlt, az álom múltja.
Emlékeim: hírt kaptam, régi rokon keres: telefonon visszahívom
/A Mátrixot idézi nekem e kellék J /
A rokon, nem az „élők” közül való. Egyértelműen kiderült, más dimenzióból lép elő
Szóval, a rokon, aki keres, akivel beszélek, benső, titkos adatokkal igazolja valódiságát.
Közel engedem, találkozunk, szeme se áll jól, karom markolja… és fut benn, benn a fejben a program: barát-e vagy ellenség? Kerülendő-e? Életenergiámon feltámadni akaró pár éve elholt nagybácsi… vagy annak valakije… vagy az ő szerepét felvevő idegen besurranó?
Vagy csak épp engem próbára tevő?... engedjem-e közel?.... Vagy inkább üssem?.... Ütni kéne, hogy tűnjön el rólam, örökre?
Emelem álmomban a telefonkagylót, az ütést választom, hogy kezeit magamról valahogy leverjem, de néha elbizonytalanodok.. jól döntök-e???...
(ekkor, emiatt meg hol ütöm hol nem…
elég hülye egy helyzet :DDD
ha nem támad, mit püföli az ember a barátot???
ha meg ellenség? ha muszáj, hát életvédelemből néha ölni kell! :D nem csak ott állni, mint lóf*sz a hidegvízben :DD és nézni bután rá :D/
Hallom a szót: előbb én mondom: KI VAGY TE??????? – ezt még tőle kérdem
De végül, felhangzik a HANG, az ismert, belülről: és suttogva, kígyóként elém, mögém, fölém kúszva súgja újra meg újra: Khhi vaagy THHHEEEEEEEEEE? – és ő már engem szólít meg
Egyre erősödik a hang, egyre hangsúlyosabb, míg végre megértem KI szól, KI az, aki szólít?
Ez lassan öntudatomra ébreszt, még benn az álmomban, hogy az egész kép, amit megéltem… közben lassan ébredek, alvás és ébrenlét határán, lassan, lassan bukkan fel elmém az álom mély vizéből… bennem a kétség: most amit átéltem: valóság? Vagy illúzió? A hang valóság? Vagy illúzió? Figyeljek rá, vagy kerüljem?
Khhi vaagy THEEEE? –Hangzik fel távolodva újra: és én ébredek, és már én mondom, ismétlem Őutána magamnak: „KI VAGY TE?”
Mi a valóság? S mi árnyéka annak?
Ébredek, s felfogom: karomat a semmi, a levegő markolja, mit eddig görcsös szorításnak éreztem, a semmi.
S kezem is levegővel teli, azt markolom épp szorítva – ujjaim sincsenek ököllé csukva
Ébredek.
Gondolatok születnek: férjemnek nem tetszik: „mióta teát ittál, azóta vannak rossz álmaid, ez nekem nem tetszik” - mondogatja
Én erre azt mondtam: „A „rossz” álmok, nem feltétlen jelentenek rosszat… kapott e mondat mellé egy mosolyt is (nem nyugtatta meg :D )
Gondolkodok tovább: egyik gondolatba fűződik a másik.
(nem volt megélt tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogy mi ez a „félős” dolog az Ayahuascával. A szembesítés, tükörtartás nem vált ki ilyen érzést belőlem, meg egy rakás más dolog se, jó néhány ok miatt)
És mosolyra húzódnak ajkaim: hm-hm… rossz álmok? Akartad tudni mi ez az érzés?
Hát most féltél /hajjaj!!!!! J teli lett rendesen a pendelyem :)
És most hogy leírtam, ki írtam magamból, mindent, most engedem magamnak, hogy az álom vizéből teljesen felmerüljek
Szívem megnyugszik,
légzésem lassul, mélyül.
Múlik a transz, végül….
Mély lélegzet, kifúj,
elengedtem J
A félelem nincsen J
Ez „mini” ayahuasca út volt J
még majd emésszük,
jó, volt J
Oh, hogy hiányzott már!!! J
És emlékszem is: annyi minden volt akkor, azon az éjjel, mikor teát ittam
Annyira… hihetetlenül intenzív és sűrű volt nekem,
hogy volt pár dolog, amiket eltettem, később megélni,
eltettem, mint nyár gyümölcseit,
melyek a nap sugarait testükben számunkra megőrzik,
tehát eltettem, „befőttként”,
elmém polcára,
hogy majd később,
a tél szűkösségében őket sorra kibontsam
S most, mikor volt kis „hely”, kapacitás az újabb leckének,
Az egyiket felnyitottam
ez volt benne, ezt tettem el magamnak
/Harry Potter cukorkái jutnak eszembe, amit a vonaton esznek rendszerint: nem tudhatod melyik milyen ízű: csoki, pizza, krémes, vagy hányás ízű cukorka… :D
De a gyerekek mégis imádták az egészet, bármit rejtett a csomag, mert így volt jó az egész. Mert a kellemetlen íz is hozzátartozik a történethez J és emléxem, mikor néztem a filmet, ez tetszett olyan nagyon ebben az ötletben, hogy benne van ez a gondolat/."
