Ma egy nagyon különös élményem volt. Nem különösebben kellemes, de ezt megszoktam ott, ahol az ayahausca jelen van. Nem ittam ayahuascát, de ahogy írtam is korábban a kapcsolatot nem a tea bedöntögetése jelenti feltétlenül. Ez egy nagyon komoly dolog, ami jóval ama különleges Amazonas-béli tea begurítása előtt "elkezdődik" és jóval utána is jelen van.
Nekem minden alkalom elég fájdalmas, amolyan "igazság-szérum" jellegű, csak sokkal több annál. A múltkori alkalomról már írtam, mennyire megviselt a legutóbbi alkalom. Csaknem tragikusan nehézre sikerült. Szerencsére sikerült kellően felkészülni, illetve sokat számított, hogy előtte azért elég sok tapasztalatot és ismeretet szereztem erről a különleges indián gyógymódról. De még így is nagyon kemény dió volt. Nagyon-nagyon.
Ma kerestem valamit és nem találtam meg, és kurvára felbosszantottam magamat, de úgy, hogy már szó szerint alig láttam a dühtől. Régen ez eléggé jellemző volt rám, manapság nem igazán. Oké, nyűgös szoktam lenni, de az nem egészen ez a kategória ugye...:)))
Aztán elmentem itthonról, és beugrott az apám. Annyit kell tudni a dologról, hogy az apám volt az aki a legtöbbet bántott az életemben. Őt meg az anyja, de ez most nem tartozik ide. Jó kis családi karma, maradjunk ennyiben. Ő az a fajta, aki elkezdett valamit csinálni, amihez kért segítséget, aztán amikor nem tudta megcsinálni, akkor rettenetesen felhúzta magát, kiabált, és mindenkit hibáztatott. Annyira szánalmas volt, ahogy az őrületbe kergette a családját, és mindenkit hibáztatott csak mert tehetetlen volt valamiben, amiben amúgy senki se várta hogy ő tegyen valamit.
Igen, jó blogot olvasol. Őszinte embernek ismernek. Én szeretnék azzá válni, és ez az egész hozzá tartozik a múlt csütörtöki dologhoz, amikor ayahuascát vettem magamhoz.
Namár most valahogy elindultam a suliba reggel, kiléptem a hidegre és elkezdett vibrálni a levegő, még kinézetre is olyan volt egy-egy villanás erejéig, mint amikor elvadult a helyzet az ayahuascával. De még mindig nagyon szarul éreztem magamat, haragos voltam, és mindenkit gyűlöltem, nagyon pocsék érzés volt.
És akkor beugrott az apám, és beugrott az ayahuasca, és az a tehetetlen dühhel kevert félelem.
És már mindent értettem. Pontosan TUDTAM, hogy mi az amin a fater keresztülment amikor ezek történtek, hogy ez a félelemmel kevert tehetetlen düh mennyire megőrjítette, és hogy emiatt vált annyira rombolóvá. Miközben ebben benne voltam éreztem a múlt csütörtöki ayahuasca utóhatásait, és a látásom is olyasmi volt, mint akkor, kis időkre, és már nem volt kérdés.
Olyan volt mint egy nagy katarzis, kicsit még munkált bennem az indulat, de egyre messzebb ment, egyre távolabbról éreztem, és átvette valamiféle eufória a helyét. Szerettem volna mindig is érteni az embereket. Az apámat főleg, mivel ahogy írtam, nagyon sok bajt okozott, ami nagyon mélyen hihetetlenül égeti a lelkemet. Ennek a bűzös pocsolyának a felkavarása vágott annyira haza a legutóbbi ayahausca élményem során.
Természetesen ahogy akkor is, a csoda most se úgy történt, hogy álltam a nagy úgynevezett tudással a hegytetőn sebezhetetlenül. Rettenetesen fáj a múltam. Semmi extra, semmi olyan ami más vagy rosszabb lett volna mint akárki másnak, talán csak én vagyok érzékeny, nem tudom. Nem történt velem semmi, de azóta is ott eszi a lelkemet az a vörösen izzó valami. Most kaptam egy kis bepillantást, hogy egyáltalán hogy működik. Biztosan nagyon sok idő el fog telni amíg meg tudok bocsájtani az öregemnek, de most legalább anniyt tudok, hogy ugyanolyan áldozat volt, ahogyan én is a mai reggelen vagy a múlt csütörtöki kis házi ceremóniánkon.
Ez nem az út vége. Ez az a pont ahol nagyot lehet csúszni. Láttam ilyet is az elmúlt évben, amikor is nagyon sok embernek próbáltam segíteni a maga kis ayahuasca történetében. EZ AZ ami miatt nagyon hangsúlyos lett itt az utóbbi időben a tisztulás, a tisztaság, az előkészületek, és nem nagyon írok a főzésről. Senki se gondolja, hogy egy vaddisznó ayahuascát vedelve hirtelen szalon-macska lesz, mert nem lesz. Azzal a szándékkal amivel belemegy az ember ebbe a szívműtétbe, azzal is jön ki, és lehet, hogy nagy igazságok történtek odabenn, az operáció alatt, de aztán az átfut a gyógyuló "rendszerén" és már be is szennyeződött, el is kanyarodott.
Hogy lehet elkerülni? Röviden válaszoljak? Tököm tudja, de tényleg...:))) Részemről az állandó önvizsgálat az ami működik, és ami remélem jó helyre visz. Az egész rituálé, a törzs, és a többi nyugaton többnyire nem kivitelezhető(netán szándékosan mellőzött) elem mind ezt a célt szolgálja. Írogatok itt teszem azt az izzasztókunyhóról, aminek ugye mi köze van az ayahuascához...
Nos annyi, hogy az indiánok SEMMIT nem csináltak, ameddig nem mentek el egy inipibe(izzasztókunyhó), senkinek nem fordult meg a fejében rituálékat csinálni előzetes tisztító rituálé nélkül. Hiheti magát állati nagyokosnak az ember, de azonnal hülye lesz, amikor okosabbnak hiszi magát több ezer éves tradícióknál. Nyilván itt élünk, ez nem véletlen, de legalább azt tegye meg az ember amit tud az ügye érdekében. Ez egy spirituális dolgokban is segítő szent medicin, de a kérdés hogy mi hogy állunk ennek neki. Meggyőződésem, hogy szinte bárhol lehet nagy dolgokat tenni. természetesen van ahol könnyebb. Mondjuk egy négy napos látomáskeresést, aminek a keretében nem iszik és nem eszik az ember, azt nem a Blaha aluljáróban fogja megtenni, mert kicsit könnyebb, ha egy gyógyító "keze alatt" felmegy teszem azt a Bakonyba. Ugyanígy a lakótelep tizedik emeletén is lehet gyógyulni, de nyilván könnyebb egy kissé szakrálisabb mezőben, nem?:)))
Így hát a hepiend most is elmarad a lovag nem vágtat el a naplementébe. A naplemente messze van, de egyel több okot ismer ami miatt eddig mindig másfelé indult el. Ez is valami, nem?:))))
