Mostanában relatív több időm van olvasni, úgyhogy bepótoltam néhány kötelező olvasmányt, sámán témakörben is. Az egyik szembetűnő dolog az volt számomra, hogy három világ sámánjai mennyire hasonlóan írják le a saját "belső utaikat", anélkül hogy valaha találkoztak volna egymással. És ez a hármas felosztás máshol is jelen van, amennyire én megfigyeltem. A sámán egy gyógyító aki módosult tudatállapotban egy összekötőt jelent a fizikai világ és az amögött húzódó transzcendens birtodalom között. Három csoportba osztottam a magam kis winchesterében azokat a technikákat, aminek a segítségével a sámán módosult tudatállapotba kerülve ellátja a feladatait. (Ami természetesen nem kizárólag "szellemi" gyógyításban merül ki, akár társadalmi kérdések megoldását is jelentheti, és még sok egyebet.)

-Aszkézissel

-Extázissal

-Tudatmódosító szent növényekkel

-Esetenként: álmokkal

Amit eddig én valaha is olvastam a témában, az mind belefér ebbe a kategorizálásba. Azt nem vettem észre, hogy egyes népcsoportok különös módon preferálnák csak az egyik vagy csak a másik módszert, többnyire összekeveredve láttam ezeket az olvasásaim során. Persze vannak jellegzetességek. Például a számomra igen érdekes, de mégse a fő érdeklődési területemet jelentő szibériai sámánok többnyire aszkézissel érnek el módosult tudatállapotot, előfordulóan extázissal és csak ritkán tanító entitások segítségével. (Természetesen erre is van ellenpélda, lásd a légyölő galóca alkalmazását a rituálé során. De nem ez a fő csapásvonal, amennyire én megértettem.)

Közép- és Dél-Amerikában szinte kivétel nélkül jelen vannak a növényi tanítómesterek, Dél-Amerikában különösen hangsúlyos szerepben.

Afrikában, Ausztráliában jellemzőbb az extázis, a révülés, az eszkimók pedig az egyetlen tanító növényekkel nem rendelkező népként kizárólag az aszkézisre illetve az extázisra támaszkodnak.

Álmokon keresztül kapott dolgok mindenhol előfordulnak. Ilyenem még nekem is volt!:)

Szóval adódnak ilyenféle lokális hangsúlyok a különféle módszerekben, de általánosságban ezek keverednek, attól függően milyen eszközök állnak a rendelkezésre.

Az aszkézist szokták a legsúlyosabbnak (az elpuhult instant fehéreknek ez a legelrettentőbb... ) említeni, ez majd mindenhol jelen van, a japán sámántól elkezdve, aki a látomások érdekében órákat tölt majdnem meztelenül jeges vízesések alján, a szibériai sámánok irdatlan durva böjtjein keresztül az észak-amerikai indián naptáncig, vagy látomáskeresésig, ami - ahogy a múltkor egy beszélgetéskor Devalontól kiderült - néhol 10(!) napos is lehet. Ezt fehér ember sosem bírná ki, vagy csak igen ritka esetekben. Ebben az általam felállított kategóriában a fakéregevéstől a legdurvább beavatásokig sok dolog benne van. Ilyenkor gondolkodom el, itt a meleg panel lakásban az első emeleten, hogy mennyire el vaygunk izolálva a valóságtól, és hogy ez mennyi sérüléssel jár. Mert elsősorban az a gond (szerintem), hogy nagyon sérülékenyek vagyunk. A sámánt, aki évente akár több száz(!) ayahuasca szertartást végigvezet, amikor is ugye ő is iszik a főzetből, szóval őt pszichikailag kikészíteni, vagy pedig stresszelni elég nehéz, mert azok után, amit a szellemek birodalmában átél, minden "itteni" dolog egy vicc. Vagy fájdalom.... Amikor a fehérek Észak- és Közép-Amerikát egy vágóhíddá változtatták a keresztény istenük nevében, akkor igen csak furcsállották, hogy miért olyan nehéz az indiánokat megtörni. Most nem a már teljesen a "nyugati" modell hatása alatt álló alkoholista meszticeket értem, hanem azokat, akik átestek azokon a dolgokon, amiken mi pölö sose fogunk. Kínozhatták, bánthatták őket, nehezen tudták jobb belátásra téríteni őket, pedig rendívüli leleményességről és kreativitásról tettek tanúbizonyságot, amikor a Jézusuk nevében igyekeztek az áldozati bárány vérével "tisztára" mosni a "szennyes" törzsi kultúrát követő "ördögöket". Ilyenkor szoktam röhögni azon, amikor az emberek például a náci haláltáborokra hivatkozva ijesztgetnek (amiknek például a tényleges "kapacitása" máig sem tisztázott, és nem is olyan kifizetődő, mint az uszítás ezzel a dologgal pro és kontra), vagy Sztálin papa munkája. Mondjuk ő praktikusabb volt a Bhagavad-Gita rajongó elmebajos német festőnél, mert a sajátjai között intézte el ugyanezt (Sokkal inkább dokumentált módon, így tényszerűbben, már ami a számokat és a valódi körülményeket illeti), de elég ritkán beszélünk mondjuk Angliáról, akik Indiát rabolták ki, vagy Cortesről és a többi jó keresztényről, akik aztán a legáttörőbb népnevelési módszereket vezették be az indiánok körében. (hát, én hiszek a lélekvándorlásban, szóval sok szerencsét fiúk, vár az istenetek a katlan mellett:). A rezervátumok, a rabszolgaságba döntés, a föld egész egyszerű ellopása, és egy olyan szintű barbár, állatias bánásmód, amihez képest George Bush, Hitler, Sztálin, vagy Ariel Sharon kutyafasza volt.

És az indiánok álltál a sarat.

Miért is? Csak hogy visszakanyarodjak a társadalmi háttértől a spiritualitáshoz: Mert egy olyan fizikai és pszichés beavatásban részesültek, amik hatására nem csak hogy úgy látták a világot, ahogy az volt (És ehhez az adott pillanatban se növényekre, se dobra se semmire nem volt szükség, mert EBBE születtek bele), hanem rendkívül ellenállóakká lettek. Az más kérdés hogy a fehér kultúra napjainkra a bennszülött társadalmak, törzsek jó részét is beszennyezte (Lásd a legnonszenszebb példák egyike: ayahuasca turizmus pénzért(!) annak a növénynek a segítségével amit amúgy meg ingyé' és gyógyításra kaptak a természettől, és a többi, és a többi).

De amíg ragaszkodtak a saját kultúrájukhoz, addig bizony nagyon is ellenállóak voltak, minden téren.

És a felnőtté avatás, a harcossá avatás még mindig kismiska volt a sámán beavatásához képest. A többségünkben meglévő nárcisztikus, idealista, szentimentális én kedvéért fogok anyagokat keresni, hogy ez mit is jelentett. (Ilyenkor fogom a fejemet a sok önjelölt new age gyógyítótól. Hol volt ezeknek a beavatásuk? Álmukban kaptak egy puszit Jézus Kriszustól?:) Mindenki elhiheti, hogy ez világos határt húzott a gyógyító/sámán és a többiek között. Noha a sámán mindenkoron egy közösségért munkálkodik, van különbség közötte és a törzs többi tagja között. Többek között az is, hogy túlélte a beavatását..:)

Ezek nagyon kemény dolgok voltak, amiket aztán a fehérek filmeken és egyebeken keresztül úgy mutattak be, mint az indián törzsek kegytlenségét, lásd a lejárató filmek, ahol mindig az indiánok a hülyék, és a társaik.

Itt hozzá kell tennem, hogy ahol nem volt jelen fizikai értelemben ez a fajta ultra-radikális beavatás, ott jelen volt egy más síkon. Lásd ayahuasca sámánok. Itt nem a sámáni erő átadásának rituáléjára gondolok, amiről betettem egy cikket Betula oldaláról, a Mágikus tüskéset, hanem magát a folyamatot ahogyan képessé vált a jelölt a gyógyításra.

Több beszámoló van többféle törzs, többféle tradíciójáról, de amikor azt írják, hogy ego halál az mi, nyugodtan elhiheti mindenki, el se tudjuk képzelni. Én egyszer jártam egy jeges veremben, egy olyan dimenzióban, ahol minden atom félelemből "készült". Minden. A szavak, a gondolatok, a fák, a házak, a remény, a jövő, minden. Hát, egy kis halál volt. Erről ritkán beszélek, tényleg nagyon kemény volt. Talán a fórumon szóba került egyszer. Azt hittem ennél egyszerűen nem létezik súlyosabb dolog. Beleroppantam. És felledtem. És azt hittem most. Na most! Aztán elolvastam pár beszámolót, hogy milyen az amikor tényleg kemény dolgokon mennek át emberek, és...hát talán nem is volt olyan nagy dolog az az utam...:P

Fogok erről is idézeteket betenni, de képzeljétek el a fűrész sorozat filmjeit megszorozva egymillióval és nem a képernyőn, hanem átélve. Dehogy is képzeljétek el, ezt nem lehet! Én nem is tudom, hogy olvashatok-e erről annyit, hogy tényleg értsem valaha. Nem hiszem. Semmit nem értek, semmit.

Amikor azt olvassátok, hogy szellemek jönnek a sámán irányába, és széttépik, feldarabolják a testét mondjuk az ayahuasca hatása alatt, akkor az nem egy pszichedelikus mozi, ott ezen a sámán TÉNYLEG KERESZTÜLMEGY. Lehet Dél-Amerikában nincsenek túlsúlyban azok a hihetetlen durva aszkétikus módszerek, amik máshol, de ezen tanító entitások segítségével ÁTÉLIK ezeket a dolgokat. Nem egy cuki hallucináció az, amikor a halálból visszatért sámán arról számol be, hogy késekkel lekaparták a húst a csonjairól, miután darabokra tépték, és egy fazékba dolbáltá az egészet. Ezen a sámán KERESZTÜL MEGY. Már ha valóban az, és nem egy a manapság olyan divatos megélhetési bűnözők közül.

Nos, akar valaki sámán lenni? ;)