Szerveződik a kis csapatunk közös ayahuasca hétvégéje, erről jutott eszembe néhány szösszenet.
Először is döbbenetes, hogy ez összejönni látszik. Nem tudok róla, hogy valaha is lett volna hasonló létszámú ayahuasca csapat kis hazánkban. Ez megint csak valami nagyon különleges, friss, új dolog. Természetesen lesz képes ismertető, riportok stb a jeles alkalomból kifolyólag, szóval bárki nyomon követheti az eseményt.
A másik, talán elsőre nem tűnik túl fontosnak, a helyszín. Még nem döntöttünk, de egyikünk feldobott egy csodálatos, teljesen falusias lehetőséget, amitől én szárnyaltam. Egyből tudtam, hogy ez nem olyan, ez AZ. Pontosan ami illik az alkalomhoz. Nekünk nincsenek liánjaink, meg őserdőnk, de van ehhez a kultúrához köthető hagyatékunk, a sámánizmus. Ez teljességgel a sajátunk. Olvashattok erről többet a kiváló www.saman.org.hu oldalon.
Ez a sajátunk, a mi kultúránk, és most teljesen mellőzve minden ehhez tapaszott politikai műmájerkedést: ez a mi magyarságunk része. Mondom: politika mentesen, mert ennek mind az elfojtása, mind a hirtelen jött hangsúlyozása csak politika, és mint olyanból szeretnék kimaradni pro és kontra. A magyarságot azonban nem a megélhetési bűnöző politikai salakanyag szféra találta ki. Ez a mienk, ez jut az eszembe amikor egy parasztházat látok, egy gémes kutat. Vagy amikor ősi sámánizmusunk az eszembe jut.
Megláttam ezeket a képeket, vályogból készített parasztházak, én valami olyan eufóriát éreztem...tudtam, hogy valami ilyesmi passzol ehhez a tényleg páratlan, azt hiszem nem túlzás azt mondani ayahuasca expedícióhoz.
(A képet egy barátomtól kaptam, a forrása pedig: www.panoramio.com/photo/15952119 )
Amihez hasonlóban még sosem volt részem. Úgy érzem valami nagyon jelentőségteljes dolog bontogatja nyugodt mozdulatokkal a szárnyait. És persze, Hanaura még mindig egy idealista arc, az is marad, és nem is akar más lenni, mégis: akinek van szeme, maga is láthatja. Eufóriát érzek amikor a kis közösségre, csapatra vagy mindegy minek nevezzem mire gondolok, és az alkalomra. Magára az életre.
Istenem, de szerencsésnek érzem magam ma is!