ayahuascareality

Az oldal az Amazonas medence sámánvilágával foglalkozik, az ottani spirituális világot, törzsi rituálékat, szokásokat próbálom egy befogadható, olvasható formában bemutatni itt. Ebbe a világba tartozik a természet, az elemek tisztelete, a dohány és a többi szent növény, orvosság, köztük az ayahuasca. Az "ayahuasca" az Amazonasi kecsua kifejezés, aminek számos fordítása létezik, mint a "lélek liánja", a "halottak indája", a "kis halál", a halál kötele", stb. Ez egyike a számos névnek amivel illetik. Mondhatni a legelterjedtebb. Maga az ayahausca egy, az Amazonasi törzsek által kultivált szakrális orvosság, amit vallásos céllal, szertartásos jelleggel vesznek magukhoz a bennszülöttek, egy ehhez tartozó, családonként változó rituálé keretében. Számtalan eltérő részletű szertartás ismeretes, családi titkok, különlegességek, amit a sámánok többnyire bizalmasan kezelnek, mivel ez a munka komoly felelősséget igényel. Dél-Amerikában több úgynevezett szinkretikus egyház is felbukkant, akik (többnyire keresztény)vallási gyakorlataik alapjának tekintik az alkalmankénti teafogyasztást, rituális jelleggel, közösen énekelve. Utóbb nyugati orvosok is elkezdték alkalmazni, például olyan szenvedélybetegségek kezelésére, mint például függőségek, traumák. Az ember a szertartás ideje alatt rituálisan elfogyasztott gyógytea hatására gyakran fizikai rosszullétet tapasztal, gyakori, hogy ki is hányja az elmondások alapján kellemetlen ízű teát. Erről több törzs, jellegzetesen a shipibo azt tartja, hogy az ember gyakran a félelmeit, a hazugságait hányja ki. Emiatt aztán nagy becsben tartják ezt a fajta tisztulást, noha nem feltétele a megtisztulásnak. Ezután mintegy látomás formájában egy szellemi utazáson vesz részt, amit érzelmek, felismerések, képek kísérnek. Különbözőségét abban tartják az első pillanatra hasonlónak tűnő hallucinogén szerekkel szemben, hogy nem egy mesterséges világba kalauzolja a gyógyulni vágyót, hanem önnön belső világába, ahol szembesül örömével, bánatával, boldogságával, és legbelsőbb félelmeivel is. Emiatt azt tartják, az utazás gyakran megviseli az embert pszichikailag. Nem ritka az újjászületés élménye, ami után a szertartáson részt vevő képes valóban megszabadulni a korábbi terheitől, nehézségeitől. Az Amazonas-beli indiánok azt tartják róla, hogy egy csodálatos gyógyszer, aminek a segítségével az ember kapcsolatot teremthet nem csak saját belső létével, hanem a szellemvilággal is, és szembenézve minden terhével, félelmével, megszabadulhat azoktól. Eddig sem pszichikai, sem fizikai függőség nem ismert, továbbá semmilyen mellékhatás nem került dokumentálásra.

Friss topikok

  • Janos78: Üdv mindenkinek!A nevem János.1 éve voltam Iquitosba.2 hetet sikerült a dzsungel mélyén eltöltenem... (2020.04.19. 21:00) 5000 indok
  • Endre Juhász: Sziasztok! Egy megjegyzésem lenne a fenti írással kapcsolatban. Az ayahuasca italt egyértelműen te... (2019.03.09. 22:00) Különböző ayahuasca főzetek
  • : Hol szerezzek sámámt? Egy fuvescigi beszerzesere sem vagyok felkeszulve mert nincsenek ilyen kapcs... (2018.07.09. 17:03) Nem kell a sámán !
  • Péter Kobza: Szia! Ahogy látom már 7 éve ennek a postnak, de azért remélem még jelzi hogy írtak hozzá! Én egy k... (2017.08.21. 15:02) Ayahuasca főzés
  • Zoltán Morta: A videókon a Tensegrity gyakorlatai láthatóak. Mostantól Budapesten a Jurányiban keddenként részt ... (2016.09.08. 03:26) Castaneda fimjei

Légyölő galóca, "ürmös", mák és egyéb ősi "trükkök"

2009.09.07. 22:32 - hanaura

Címkék: írás

Kábítószerről hallván manapság mindenki óhatatlanul a hasisra, a heroinra, a kokainra, netán az LSD-re gondol, és még véletlenül sem jut eszébe, hogy eleink egykoron más szerekkel, akár a felsorolt drogok nyújtotta "élvezetekkel" vetekedő hatást is elértek.

"A folyton-folyvást (önmagán is) kísérletező ember hamar rálelt azokra az élőlényekre- főképp növényekre -, amelyek sajátságos, mágikus, a tudatot megváltoztató, serkentő és mámorító tulajdonságokkal rendelkeztek" - írja Christian Rätsch svájci etnofarmakológus, aki kutatásai során mindig a különböző kultúrák által főleg kultikus célokra használt szereket vizsgálta. Ezeket tartották számon, mondja Rätsch, az ősi kultúrákban, mint az "istenek növényeit", melyek révén "kapcsolat jött létre az emberek, illetve a szellemek és az ősök világa, az istenek és démonok szférája vagy más, egyébként láthatatlan természeti erők között".

Nem volt ez másként az ősmagyarok és elsősorban szellemi vezetőik, papjaik, a sámánok esetében sem. Az általuk használt, Eurázsiában, azaz eleink valószínűsíthető őshazájában is honos, de az emberiség önkábításának történetében is főszerepet játszó légyölő galóca például vagy rokona, a párduc galóca a kultúrantropológusok szerint valószínűleg nem csupán feltűnő formája miatt keltette fel elődeink figyelmét. Ám a számtalan mítosz, monda és mese, amelyekbe e gombafélét az istenekkel - a kereszténység elterjedésével pedig az ördöggel - hozták összefüggésbe, már bizonyosan nemcsak a piros alapon fehér pöttyös kalapnak köszönhető. A magyar sámánok által bizonyítottan fogyasztott légyölő galóca ugyanis gomba-atropint tartalmaz - magyarázza Marcall Gabriella, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógynövény és Drogismereti Intézetének tudományos tanácsadója. Ez az anyag az élet egyik elengedhetetlen feltételét, a fehérje-anyagcserét gátolja, magas dózisa pedig gyakorlatilag elpusztítja a sejteket. Épp ezért - vagy emellett -, hasonlóan más drogok hatóanyagaihoz, a központi idegrendszert is megtámadja. E támadás következménye azután az a ritka állapot, amit akár az "istenekkel való találkozás"-nak is nevezhetnénk. Különös, hogy bár az anyag természetét és fogyasztásának következményeit jól ismerik, hatásmechanizmusa máig felderítetlen. A tudomány, így a drogkutatók csak annyit feltételeznek, hogy valószínűleg az agysejtek közötti ingerületátvitelt, azaz az információcserét befolyásoló kémiai mechanizmusokban előidézett zavarról lehet szó. A miért és a hogyan megválaszolása azonban még várat magára.

"Amit a galócával fogyasztott galóca-atropin hatásáról tudunk, annyi, -mondja a kutató asszony, - hogy pár órával a fogyasztás után úgynevezett centrális izgalmi állapot jön létre, zavar támad a mozgáskoordinációban, a gombaevő akusztikus és vizuális hallucinációkat él át, azaz nem létező hangokat hall, képeket lát, rendkívüli zavartság uralkodik el rajta. Ez az állapot akár az őrjöngésig is fokozódhat, ami aztán utóhatás nélkül elmúlik." Hogy eleink igen nagy valószínűséggel éltek a légyölő galóca bódító hatásának megvilágosító erejével, arra bizonyíték lehet Knoll István, a gyógyszerhatástan professzorának kétkötetes alapmunkájában is közölt megfigyelése. A "galócamérgezés" tünetei között felsorol egy minden esetben tapasztalható jellemző mozdulatsort, amely teljes egészében azonos a néprajzkutatók által a sámánok extázisáról írottakkal.

De a magyar történelemben nem kell ilyen messzire visszanyúlni ahhoz, hogy utalásokat találjunk kábító hatású anyagok használatára. Györei Péter kultúrtörténész, a 13.-tól a 17. századig tartó magyarországi boszorkányperek jegyzőkönyveit tanulmányozva bizonyította, hogy a középkori Magyarországon igenis létezett egyfajta hallucinogén kultusz. A Kárpát-medencében őshonos és szintén magas arányban atropint, illetve más rokon alkaloidokat (növényi hatóanyagokat) tartalmazó, "tudósfű", másképpen "ördögszőlő", a "füvek királynéja", vagy szerelmi étvágygerjesztő mivoltára utalva "csábítófű" néven is emlegetett nadragulyát és a beléndeket nem véletlenül tartják sokfelé még ma is vajákosok és boszorkányok növényének. Az igen gyakran orgiákba fulladó "ünnepi események" csodaszere az úgynevezett boszorkányzsír volt, amelynek hatóanyagai alkalmasak voltak arra, hogy víziók során fogyasztója úgy érezze, farkassá vagy más állattá változott, netán repülő ártányon - herélt sertésen - lovagol. E kevercs nemcsak a boszorkányszombatok, de - az alkohollal együtt! - különböző falusi beavatási szertartások, mulatságok, lakodalmak kedvelt bódítószere is volt. A kenőcsbe - a természetesen kötelező misztikus körítésen, így például a kereszteletlenül elhalt gyermek belsőségein túl - tettek azért "anyagot" is. Például a varangyos béka bőrének a látomások keltésére alkalmas bufoteint tartalmazó váladékát. Igaz, ez sem kizárólagos magyar "felfedezés": egyes dél-amerikai indián törzsek méregként és drogként ugyancsak használják. Az említett békaváladékot nemzeti receptúrának legfeljebb attól nevezhetjük, hogy a gondos ómagyar drogkeverők olykor némi csattanó maszlaggal valamelyest még dúsítottak az elegyen.

Ez utóbb említett csattanó maszlag egyébként Magyarország területén úton útfélen előforduló gyomnövény, amelyet kultúrantropológusok véleménye szerint - kenderrel elegyítve - az ősmagyarok is nagy valószínűséggel fogyasztottak. Marcall Gabriella szerint a növény nagyon erős bénítómérget tartalmaz, melynek hatóanyagai az atropinon kívül még más úgynevezett tropán-alkaloidok - ezek szintén a központi idegrendszert befolyásolják. A szerek együttes hatása oldja a gátlásokat, hajlamossá tesz a vizionálásra. A vegyület egyik tiszta alkaloidjának másfajta hatása - és szerepe - is van a pszichiátriában: máig afféle "kémiai kényszerzubbonyként" használják - állítja a már idézett svájci Rätsch.

Visszatérve a régi magyar drogokra: ha nem is kelt hallucinációt, de igen erősen bódít a fehér üröm is, melynek hatását ismét alkoholos kombinációban, az úgynevezett "ürmös" fogyasztásával engedte eluralkodni magán a magyar múlt némely keserűségétől legalább időlegesen szabadulni óhajtó ősünk. Az alkoholkombináció ez esetben elkerülhetetlen, ugyanis az ürömfű illóolajának delíriumot okozó hatóanyaga, a thujon vízben, vagy főzetként nem oldódik ki a növényből, ellenben, az 50-60 százalékos töménységű alkohol már maradéktalanul megbirkózik vele. Ily módon az "igazi" ürmös már nem szimpla szesz, hanem komolyabb "butító". Marcell Gabriella azért megnyugtatásul még hozzáteszi, hogy az ürömmel fűszerezett bort - alacsony alkoholtartalma miatt - nem kell a szokásosnál veszélyesebbnek tekintenünk.

Természetesen vannak új - sőt legújabbkori természetes bódítói is a magyar életnek. Világszerte az "öröm növényeként" tisztelt mák, a múlt század közepétől előbb díszként, utóbb élelmiszerként vonult be, főként a gasztronómiába. Kábítóhatásának honi felfedezéséről ugyan nincs pontos adat, de szociológusok a magyarországi kábítószer-használatot vizsgálva feljegyezték, hogy Vas megyében még az ötvenes években is készítettek mákgubóból altató főzetet, amellyel - a pálinkába áztatott kenyér mellett - a nyugtalan apróságokat csitították. A gubó váladékában ugyanis - ki ne tudná ma már - egyebek közt nyugtató, egyben narkotikus hatású morfin is van.

A régi magyarok kábítószer-használatát egykor a megfelelő hatáshoz szükséges, évezredes hagyományokon alapuló pontos receptek, szabályok és a fogyasztók szakrális előírásai "szabályozták". Ezt az idillien "archaikus" állapotot dúlta szét előbb az alkohol, s mostanában a már szintetikusan is előállított kábítószerek kora.

A bejegyzés trackback címe:

https://ayahuascareality.blog.hu/api/trackback/id/tr71367149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

meneruwa 2009.09.08. 08:03:28

a légyölő galócát én érdekesnek találtam, bár valahogy "túl úgy ment" az utazás ahogy annak lennie kellett, de nem bántam. (szerencse hogy a mátrában lakom :) tele vagyunk minden földi jóval )
ám itthon samani célokra nem hinném hogy elterjedt volt a légyölő galóca, max inkább a nadragulya s a beléndek amit főleg a "boszorkányok" használtak s ezeket is inkább a bőrön keresztül juttatták a szervezetbe mintsem orálisan.

hanaura 2009.09.08. 14:31:03

Hmmmm,nekem nincsenek ezekkel az egyéb növényekkel tapasztalataim,mindenesetre nagyon érdekes téma szerintem,azért is tettem be.
A nagy meglepetése az írásnak a számomra az volt,hogy azért ezeknek a dolgoknak itt is volt komoly hagyományuk nálunk..

O.Ádám 2012.05.02. 16:15:25

A fehér ürömnek semmiféle pszichoaktív/narkotikus hatása nincsen (és az abszinthoz, ürmösborhoz használt mennyiség az egészségre sem ártalmas). Minden hasonló állítás a 19. századi, alkoholizmus ellen küzdő francia orvosoktól ered, akik a „szent küzdelem” keretében sikeres áltudományos hadjáratot folytattak az abszint ellen.

Ezt tovább tetézte egy 1975-ös tanulmány, ami (teljesen elméleti szinten!) a THC-hez hasonlította a fehér üröm fő hatóanyagát molekulaszerkezetük hasonlósága miatt. Persze kísérletileg megcáfolták, de az már nem elég érdekes.

Tlalocatecuhtli (törölt) 2012.05.29. 19:01:59

@O.Ádám: No, és ha a francia katonák az Absinthe zöld angyalai miatt veszítenek el egy háborút?

Hát lehet ezt hagyni?? Hányadik Napóleon...

Színek: a ti honlapotokon nem látom ezt a színt, mint amit

Degas: "Absinthe" - képén.

Mi a magyarázat. A káosz? Mindent megmagyaráz nem?

O.Ádám 2012.05.29. 20:05:41

@Tlalocatecuhtli: Nem úgy ismerem a katonákat, mint akik nem isznak többé, ha elveszed tőlük a kedvencüket. Mivel nem csak én látom így, a világháború idején egyéb (talán az összes) égetett szesz is tiltott volt a franciáknál.

Degas képén több színt is sikerült felfedeznem, ezek némi átfedést mutatnak a honlapunk képeivel, főleg a pohárban lévő abszint árnyalata, amit már a kezdőlapon is legalább 2 helyen lehet kiszúrni.

hanaura 2012.05.29. 20:33:48

@O.Ádám:
Úgy tűnik az üröm mégis hatott! :)

Tlalocatecuhtli (törölt) 2012.05.29. 20:38:25

@O.Ádám: "nem isznak többé, ha elveszed tőlük a kedvencüket." Ez úgy hangzik, minthogyha absztrahálni akarnál.

"A világháború idején" - mi? mikor volt akkor, hányszor? ki az a Napóleon?

"sikerült felfedeznem" - igen, én is sok árnyalatot találok arról a képről, te is festesz? Mit iszol? Olyan furcsa színű löttyöket isztok? Én is lefestek, ha akarod (némi sikerrel).

O.Ádám 2012.05.29. 21:13:52

@Tlalocatecuhtli: Valószínűleg mások is mondták már neked, hogy a mondataid nem feltétlenül tükrözik, hogy mit akarsz velük; én is tudok így írni (meg végülis mindenki), de akkor még ennyi összefüggés sem lesz a kommentjeink között, ugye:P

A világháború idején volt először tiltott az abszint, előtte nem aggódtak eléggé (mármint rajtad kívül), hogy elveszít nekik egy háborút, de ez igazából nem is lényeges, mármint hogy melyik háború, mivel ebben a brandy angyalai is ugyanolyan jók.

Itt a környezetemben mások is több különböző színt tudnak megkülönböztetni Degas képein, pedig nem is isznak, és igen, furcsa színű löttyöket iszom, például általában a vermut is tökre vadító (már ha jól megnézem, mert nem szoktam), főleg házilag, de ha legfrissebb cikk ciánszínű izéiről van szó, akkor olyat nem, persze pontozáskor igen, mert anélkül mégse illik. Ja, nem festek.

Tlalocatecuhtli (törölt) 2012.06.06. 19:23:15

Én sem festek, csak a házam falára belül.

A profilképed (vagy az avatarod, vagy az akármid) ott a macska kb. azt a színt szürcsöli ami nekem a agyamban van. De nem kell ennyire élénknek lennie. Nekem ez az abszint, és nem kötözködésképpen.

Mit mondjak, azt az abszint kultúrát amit személyesen láttam, talán az előző életükből hozták az asztalhoz ülők. Ketten szemben egymással dobálták le az "abszint" feleseket, és inkább mérgezték meg magukat minthogy megjelent volna egy Zöld Tündér. Én ezt kívülről szépen láthattam. A tündérrel jól ismerjük egymást, gyakran békülő viszonyban vagyunk.

Ezekután mindenféle színű, és állagú löttyöt nem kell reklámozni Absinthe néven.

A régi ürmöst, a régi magyarok is ismerték, inkább erről ha lehet társalogni.

O.Ádám 2012.06.07. 11:48:49

A képemen tényleg túl élénk az árnyalat, de ez egyébként is egy százéves poszter:)

Az ürmösre visszatérve, érdekes lenne ismerni a felhasznált forrást, mert nem igazán jó a gondolatmenet. A hagyományos ürmöst a must vagy a kész bor fűszerezésével készítették (és készítik ma is), hozzáadott alkohol vagy kivonatok nélkül. Később (főleg házilag) tényleg megjelent az alkoholos kivonattal készített ürmös, de veszélyes mennyiségű tujon abban sem lehetett, mivel ahhoz gusztustalan mennyiségű keserűanyag is tartozik. Egy fehér ürmös ital nem igazán tud egyszerre jó ízű és veszélyes lenni, legalábbis egyszerű áztatás útján nem.

Az sem mellékes, hogy a régi források egyáltalán nem említik semmiféle narkotikus vagy mérgező hatását az ürmösnek, azt viszont igen, hogy már a 18. században is hamisították ólomcukorral, ami sokkal erősebb méreg pl. a tujonnál. Nem túl ismert tény, hogy egyértelmű fehérüröm-mérgezéses eset szinte egyáltalán nem ismert, és az az 1-2 is tömény eszenciával történt (ami viszont más növény esetén is veszélyes).

Tlalocatecuhtli (törölt) 2012.06.11. 21:54:49

Nincs gondolatmenet, én a magyart azért említettem meg - nem azért hogy egyáltalán végigolvastam volna a fő postulátumot - mert magam is főzök teában ilyen keserű ezüstöt teának (fehér üröm)

Nincs ezúttal zsidózás, meg nemmagyarozás.

Az Absinthe-ot karamellizálták, mert féltek a tujon hatóanyagtól. A keserűtől még jó hogy féltek a lányok. Ja. :) De egyúttal van aki megtanítja, nekik a keserű kezelését is. És ha én lennék éppen.

No de ha, a tujon hiányzik: be voltam baszva végülis. Kivégeztem az Abszintot is mehetek előre. (nekem minden mindegy, ha kiszabadulok egy koncentrációs táborból, akkor még zsidónak se kell hogy legyek. Eléggé fel vagyok akkor töltődve akkor, hogy magamba szippantsak mindent amit lehet. Éshát megalapítok egészen egy zsidó államot, ha kell valamivel szemben!)

Akkor hol van mégis úgy a térben, és a valóságban az Absinthe? Amikor Crowley-t olvastam - az is valahogy kicsit idegen volt az én zöld angyalomhoz (persze nem egészen, mert az hitelesnek tűnt) - Green Goddess fairy lady (archetípus a te lelkedben is ha jang kan vagy, neked). Milyen kapcsolatban vagyok veled? Szóval ha ez nem tipikusan francia, akkor semmi az, ugye?

Tlalocatecuhtli (törölt) 2012.06.12. 17:47:03

Egyik legutóbbi felfedezésem, hogy a misztikumhoz örültnek, illetve bolondnak kell lenni. Aki nem ilyen, az olyasmi korlátokat állít magának, hogy gyakorlatilag kizárja a misztikumot. A materialista pl., az elég furcsa entitás számomra.

Remélem nem vagyok mindig fárasztó. Tisztában vagyok azzal, hogy gyakran hülyeségeket írok le. Ez tipikusan jellemző azokra, akik valamilyen legális, vagy nem egészen legális szer hatása alatt vannak. Másrészről persze belehatolok közben a misztikumba.

És igen, bármelyik háborúra igaz, én most is úgy érzem, hogy háborúban vagyunk. Válság, krízis - Popper Péter nyomán mondom - ez egy állandó dolog. A válság állandó, az élet része.

O.Ádám 2012.06.13. 12:31:09

Nem, én a bejegyzés gondolatmenetére céloztam. A régi magyar ürmös feltételezett hatásairól. (Mert az ürmös az magyar ital; nem egész egyedi, mert a németek régi ürmösbora pl. nagyon hasonló volt, de tekinthetjük legalább annyira magyarnak, mint a pálinkát. A külföldi ürmösboroknak mind van más becsületes neve.)

Az abszintot sosem „karamellizálták”; az égő kockacukros cirkuszt kb. 20 éve találták ki, nem az abszinthoz, hanem a cseh hamisítványokhoz, amik annyira súlyosan rosszak, hogy egyrészt senkise venné meg őket tüzijáték meg legenda nélkül, másrészt nem is hasonlítanak az abszintra. A fehér ürömmel kapcsolatos tévhitek elterjedtségéért részben az ilyen szemetek gyártói a felelősek, mert erre alapszik a marketingjük.

Crowley írása (The Green Goddess) egy nagyon okos és jó, de szerintem egyben manipulatív írás. Szinte elhiszem neki, hogy ha hónapokon át álló nap szürcsölném a „jeges opált” egy bárban, az embereket bámulva, akkor a „gyógynövénykoktél” miatt változna meg a világképem, de igazából ebben a felállásban bármilyen placebo-varázsalkoholt kortyolhatnék helyette, ráadásul az nem kerülne egy vagyonba, mint az abszint.

A „misztkus”, „materiális” és hasonlók csak az ember saját címkéi, amiket legfőképp az érzékelés módja alapján osztogat. Őrültnek annak kell lennie, akiben még nincs elég nyitottság. Kivéve persze, ha misztikum alatt csak magát az őrületet értjük.

szekertabor · provo.blog.hu 2014.12.12. 16:34:21

Pontosítás: az ősmagyarok szellemi, vallási vezetőit nem sámánnak, hanem táltosnak nevezzük.

hanaura 2015.04.21. 01:58:06

Ez szerintem nem olyan fontos. Először is minden népnek megvan a maga kifejezése, másrészt ezeket a köznyelvben ez a gyűjtőfogalom köti össze. De egyébként késhegyig menő vitákat hallottam már helyi ...táltosoktól, jobbikos "hagyományőrző" atyaistenektől, és más csodás srácoktól a témáról. Van aki szerint ez is az is jelen volt, és a sámán és a táltos két különböző srác. Bevallom, nekem ezek az elnevezések egyáltalán nem fontosak de köszi a pontosítást, jogos.


süti beállítások módosítása