A Banisteriopsis caapi használata órisái jelentőséggel bír a dél-amerikai kontinensen. Az indiánok már 3500 éve ismerik és használják, de hosszú út vezetett ahoz, hogy a nyugati világ is tudomást szerezzen róla. Megismerését nehezítette, hogy a növény nagy változékonysággal rendelkezik, így sok zavart okozott botanikus körökben. Fő hatóanyagai a harmin és a harmalin, melyeket már régóta használnak parkinson kórban szenvedő betegek kezelésére (Schwarz et al., 2003; Riba, 2003; McKenna, 1998).
Bár a Psychotria viridis látszólag kisebb jelentőségű növény, mégis termesztik több helyen (Kalifornia, Hawaii). A hatvanas években még Magyarországon is folytak a hatóanyagaival és farmakológiai hatásával kapcsolatos kutatások (Böszörményi, 1958). Jelentősége azért nem kisebb, mint Banisteriopsis caapi –nak , mert a két növény kombinációjából készítik el az ayahuasca nevezetű pszichotróp főzetet.
Ez a főzet egy egyedüláló hatóanyag komplexet alkot, mely a két növény hatóanyagainak kombinációjával szinergista hatást képez. A Banisteriopsis caapi –ban található β-karbolinok blokkolják az emésztőrendszerben található monoamino-oxidáz enzimeket, így a Psychotria viridis –ben található DMT molekulák nem bomlanak el és fel tudnak szívódni. Ez az egyszerű folyamat teszi lehetővé hogy az orálisan fogyasztott DMT ki tudja fejteni hatását, melyet az indiánok jól ismernek.
Ha figyelembe vesszük a dél-amerikai flórában található növények nagy számát, szinte elképesztő, hogy megtalálták azt a növénykombinációt, mely ilyen drasztikus szinergista hatást vált ki. A kísérleti eljárás, mely eredetileg ezeknek a morfológiailag különböző növényeknek a manipulációjához és kombinációjához, valamint azok egyedi kémiai tulajdonságainak felfedezéséhez vezetett, sokkal mélyrehatóbb annál, mint amit a „Kísérletezz és tévedj!” kitétel sugall.
