A pszichoaktív növények definícója:
Azon növényeket nevezzük pszichoaktív növényeknek, melyeket egyszerű vagy összetett elkészítést követően emberek elfogyasztják, hogy hassanak a pszichéjükre vagy egy kívánt tudatállapotot érjenek el (Rätsch, 1998).
Szinte minden kultúrában minden ember fogyaszt pszichoaktív növényeket, legyen szó akár egy dél-amerikai indiánról vagy egy közép-európai lakosról. Még a mormonoknak is – akik magukról azt állítják, hogy nem fogyasztanak „drogokat” – megvan a saját pszichoaktív stimulálójuk, az úgynevezett mormon tea (Ephedra nevadensis), amely egy erős hatású alkaloidot (efedrint) tartalmaz (Ott, 1995).
A dél-amerikai országokban jelentős méreteket ölt a pszichoaktív növények fogyasztása. Guarana, mate, kakaó, coca levél, fermentált italok kukoricából és maniókából, triptamin származékokat tartalmazó szippantóporok, csak hogy néhányat említsünk (Rätsch, 1998).
Pszichoaktív növények és termékek fogyasztását követően a tudat megbénulhat, tompulhat és beszűkülhet; de izgatható, stimulálható és kiteljesíthető hatással is lehet rá. A híres berlini toxikológus, Louis Lewin (1850-1929), minden növényt, mely valamilyen módón pszichoaktív hatást gyakorol a használójára „phantasticanak” nevezett el. A gyógyszerész, Carl Hartwich (1851-1917), egyszerűen csak élvezeti szereknek nevezte őket. Ezen anyagokat manapság gyakran pszichotrópoknak (pszichét befolyásolók) nevezik. Timothy Leary (1920-1996) gyakran használta a „neurobotanikai anyagok” elnevezést. A pszichoaktív anyagok a farmakológiai irodalomban pontosan definiált, egyértelmű rendszerbe sorolhatók (Rätsch, 1998).