Az ethnobotanika legnagyobb gazdasági potenciálja a népi gyógyászatban rejlik. A gyógyszeripari növényi eredetű termékeiből származó teljes éves bevétel világviszonylatban jelenleg meghaladja a 20 milliárd dollárt. Ezeknek a gyógyszereknek a jelentős részét a hagyományos népi gyógyászatban fedezték fel.
A sámánok, a varázslók, a füvesemberek és a boszorkányok készletei olyan anyagokat tartalmaznak, mint a polikarpin, digitoxin, vincristin, emetin, physostigmin, antropin, morfin és rezerpin. A trópusi Amerika őserdőiben megtalálható a scopalmin, kokain, kinin és d-tubocurarin. A daganatellenes növények nem kevesebb, mint 70 százaléka a trópusi erdőkben található. Ezeknek az életfontosságú hatóanyagoknak a gazdag kínálata azonban a trópusi flóra egy kicsiny szegletéből érkezik. Az Amazonasnál a növények mindössze egy százalékát tanulmányozták alaposabban, és noha meglepő, a 90 százalékát még csak felületes vegyi vizsgálatoknak sem vetették alá (Rätsch 1998, Narby és Huxley 2003).
Bármilyen gyakorlati stratégiát dolgozunk ki ennek az „élő gyógyszergyárnak” az alaposabb megismeréséhez, az ethnobotanikai kutatásokról semmiképpen sem feledkezhetünk meg. A teljes flóra elemzésére tett kísérlet az amazonasi indiánokkal való konzultáció nélkül logisztikailag lehetetlen, intellektuálisan, pedig egyszerűen nevetséges lenne. Az ethnobotanikusok a sámánban, füvesemberben kétségkívül felfedezik az intellektuális kiváltságot, és helyesen körvonalazzák a sámántevékenység kísérleti jellegét. Mégis, ha megpróbálunk ezekkel a felfedezésekkel számolni, akkor az óhatatlanul is alkalmazott kitétel ez lesz: „Kísérletezz és tévedj!” (Narby és Huxley, 2003).
Vegyünk példának egy jól ismert amazonasi preparációt, a hallucinogén ayahuascát, mely egy kúszónövényből (Banesteriopsis caapi) készül. Az ayahuasca esetében a tulajdonképpeni előkészítés kifinomultsága az, ami lenyűgöző. A szert különböző módon lehet elkészíteni, az aktív hatóanyagok a harmin és a harmalin, melyek szubjektív kihatásai az első izoláció után azt sugallják, hogy telephatint tartalmaz. Lényeges, hogy az ayahuasca pszichoaktív hatásai kisegítő növények hozzáadásával drámaian megnövelhetők. Ez sokféle helyi készítménynek fontos jellemzője, és ezzel magyarázható, hogy különböző vegyi összetevők viszonylag kis koncentrátumban is erőteljesen hatnak egymásra. Az eredmény egy hatalmas szinergia effektus (Narby és Huxley, 2003).
Brazília délnyugati részén élő tukano indiánoknál a pszichoaktív növények fogyasztása mitológiailag összeforrt a világ kezdetével, ezért e növényeket nagy becsben tartják. A sámánok, akik tradicionálisan a gyógyításért felelősek, nem pszichoaktív illetve „pszichoaktív - drogokról” beszélnek, hanem „növényi tanítóknak”, „istenek növényeinek” vagy „varázsnövényeknek” nevezik őket. E növények használata szertartásokon, népi gyógyászatban és vallási ceremóniákon már több évszázados, sőt évezredes múltra tekint vissza; és olyannyira része a kultúrájuknak, hogy e szent növények nélkül a gyógyítást elképzelhetetlennek tartják (Rätsch, 1998).
Fontosnak tartom azon növények megismerését, melyeket dél amerikai népcsoportok olyan hosszú ideje oly nagy becsben tartanak. Ezért választottam szakdolgozatom témájául két Dél – Amerika -i gyógynövényt a Banisteriopsis caapi-t és a Psychotria viridis-t. A dolgozat első felében e növények bemutatásával foglalkozok, majd a dolgozat második felében az ayahuasca elkészítésével és használatával kapcsolatos tudnivalókat ismertetem.
-Gomoa
