A Banisteriopsis caapi legszélesebb körben elterjedt neve az ayahuasca. Maga az Ayahuasca kifejezés quetchua nyelven van, jelentése „holtak bora” vagy „lelkek bora” (“aya” jelentése szellem, halott, ős vagy lélek; “huasca” jelentése kötél vagy lián, mely a Banisteriopsis Caapi-ra utal).
Ezt a növényt már évszázadok, feltehetőleg évezredek óta gyógyító főzetek előállítására használják. Az első botanikai gyűjtés ebből a liánból Richard Spruce botanikus (1817-1893) nevéhez fűződik, melyre 1851 és 1854 között került sor. Az eredeti példányokból alkaloid vizsgálat is készült (Schultes et al., 1969). Spruce maga úgy vélte, hogy a Banisteriopsis caapi előfordulásának határai a következőképpen festenek: Kelet - Brazíliában a Rio Negro területe, nyugaton az Andok hegyvonulatai, míg északon az Orinoco - medence egészen Venezueláig. 135 évvel Spruce első beszámolói után világossá vált, hogy a terület melyen az Banisteriopsis caapi-t ismerik és használják, lényegesen nagyobb. Nyugaton Columbia és Ecuador partjaiig, ahol Pildé és Dapaként ismerik az indiánok. Északabbra, Panama környékén is helyenként találkozni vele (Reichel-Dolmatoff, 1960). A déli határ is eltolódott, számtalan beszámoló létezik, mely az amazonasi Peruban, és Bolíviában írja le a használatát (Luna, 1984/a, 1984/b) (3. ábra). Richard Evans Schultes botanikus számtalan cikke és könyve részletes képet fest e növény botanikájáról és farmakológiájáról. Egy német etnográfus Theodor Koch - Grünberg (1872 - 1924) volt az első, aki jelen volt a Banisteriopsis caapi - ból előállított főzet készítésekor és ezt részletesen fel is jegyezte (Koch-Grünberg, 1923). A növény farmakológiája csak a 20. század közepén lett tisztázva.