ayahuascareality

Az oldal az Amazonas medence sámánvilágával foglalkozik, az ottani spirituális világot, törzsi rituálékat, szokásokat próbálom egy befogadható, olvasható formában bemutatni itt. Ebbe a világba tartozik a természet, az elemek tisztelete, a dohány és a többi szent növény, orvosság, köztük az ayahuasca. Az "ayahuasca" az Amazonasi kecsua kifejezés, aminek számos fordítása létezik, mint a "lélek liánja", a "halottak indája", a "kis halál", a halál kötele", stb. Ez egyike a számos névnek amivel illetik. Mondhatni a legelterjedtebb. Maga az ayahausca egy, az Amazonasi törzsek által kultivált szakrális orvosság, amit vallásos céllal, szertartásos jelleggel vesznek magukhoz a bennszülöttek, egy ehhez tartozó, családonként változó rituálé keretében. Számtalan eltérő részletű szertartás ismeretes, családi titkok, különlegességek, amit a sámánok többnyire bizalmasan kezelnek, mivel ez a munka komoly felelősséget igényel. Dél-Amerikában több úgynevezett szinkretikus egyház is felbukkant, akik (többnyire keresztény)vallási gyakorlataik alapjának tekintik az alkalmankénti teafogyasztást, rituális jelleggel, közösen énekelve. Utóbb nyugati orvosok is elkezdték alkalmazni, például olyan szenvedélybetegségek kezelésére, mint például függőségek, traumák. Az ember a szertartás ideje alatt rituálisan elfogyasztott gyógytea hatására gyakran fizikai rosszullétet tapasztal, gyakori, hogy ki is hányja az elmondások alapján kellemetlen ízű teát. Erről több törzs, jellegzetesen a shipibo azt tartja, hogy az ember gyakran a félelmeit, a hazugságait hányja ki. Emiatt aztán nagy becsben tartják ezt a fajta tisztulást, noha nem feltétele a megtisztulásnak. Ezután mintegy látomás formájában egy szellemi utazáson vesz részt, amit érzelmek, felismerések, képek kísérnek. Különbözőségét abban tartják az első pillanatra hasonlónak tűnő hallucinogén szerekkel szemben, hogy nem egy mesterséges világba kalauzolja a gyógyulni vágyót, hanem önnön belső világába, ahol szembesül örömével, bánatával, boldogságával, és legbelsőbb félelmeivel is. Emiatt azt tartják, az utazás gyakran megviseli az embert pszichikailag. Nem ritka az újjászületés élménye, ami után a szertartáson részt vevő képes valóban megszabadulni a korábbi terheitől, nehézségeitől. Az Amazonas-beli indiánok azt tartják róla, hogy egy csodálatos gyógyszer, aminek a segítségével az ember kapcsolatot teremthet nem csak saját belső létével, hanem a szellemvilággal is, és szembenézve minden terhével, félelmével, megszabadulhat azoktól. Eddig sem pszichikai, sem fizikai függőség nem ismert, továbbá semmilyen mellékhatás nem került dokumentálásra.

Friss topikok

  • Krisztina Sárkány: Szia! Engem érdekelnének az arányok. S az, hogy a főzet mondjuk hűtőben (ha sok lenne) meddig tár... (2018.07.26. 11:29) Különböző ayahuasca főzetek
  • Ihletett: Hol szerezzek sámámt? Egy fuvescigi beszerzesere sem vagyok felkeszulve mert nincsenek ilyen kapcs... (2018.07.09. 17:03) Nem kell a sámán !
  • magnapress: Üdv. Én már régóta keresem a lehetőségét annak, hogy hogyan tudnék részt venni egy Ayahuasca szer... (2017.10.22. 12:36) 5000 indok
  • Péter Kobza: Szia! Ahogy látom már 7 éve ennek a postnak, de azért remélem még jelzi hogy írtak hozzá! Én egy k... (2017.08.21. 15:02) Ayahuasca főzés
  • Zoltán Morta: A videókon a Tensegrity gyakorlatai láthatóak. Mostantól Budapesten a Jurányiban keddenként részt ... (2016.09.08. 03:26) Castaneda fimjei

Ayahuasca élménybeszámoló

2010.03.07. 10:40 - hanaura

Címkék: élménybeszámoló

A fórumról mentettem át,  ennek a hihetetlenül lebilincselő beszámoló írójának az engedélyével ezt az írást. Számomra nagyoin szép és tanulságos volt, és persze mivel végig ott voltam vele, ezért van egyfajta "más" íze is ahogyan olvasom ezt a cikket. Én mindenkinek, beleértve magamat is kívánok hasonlóakat, ordít a sorok közül, hogy egy nagyon különleges, erőteljes dolog történt ama bizonyos estén, a többiről meg, ahogy szoktam is mondani: az élet dönt, meg a mindennapok.

Íme, a beszámoló:

 

 

 

Várakozástelin, szívemben könnyed, finom izgalommal érkeztem barátaimhoz, két hű segítőmhöz, utam indítóihoz és kísérőihez, vigyázóihoz.

Azt tudnia kell soraim olvasóinak, bár az ún. „módosult tudatállapot” sose volt számomra idegen, sőt valójában természetesebb volt mindig is, mint a „hétköznapi” állapot, sose ültem föl semmiféle növény, vagy egyéb varázsszőnyegére, hogy az repítsen (no, kivétel a cannabis, de arra gondolok, hogy se gomba, se más…). Nem, sose, tudatosan, tervezetten döntöttem így, hogy nem. Mert vártam az Igazit smile. A nagy Őt…. Hát ímhol, eljött smile S kezem fogva vezetett.

Olvastam, és hallottam, hogy jó valamiféle céllal nekiindulni. Készüljek fel lelkiekben, fogalmazzam meg a kérdéseimet.
Arra gondoltam, mivel nekem ez új tapasztalat lesz, először ismerkedjünk. Hisz nem tudtam, mire számíthatok, még nem ismertem világát.
Úton Hanáék felé gondolkodtam, kérdésem mi legyen? Egyáltalán hányat kérdezhetek? Mint a mesékben csak egyet? Vagy max. 3-t és esetleg egy a ráadás?
Szóval sorrendbe raktam őket mind, de végül mindre választ kaptam, még azokra is, amit meg se mertem fogalmazni.

Alapvetően most nem a saját játszmáimról akartam elsősorban hallani, és nem valamiféle mély létkérdésről, hanem szerettem volna látni a kapcsolataimat, illetve volt pár kétségem, nem tudtam, hogy bizonyos ügyekben hogyan döntsek, és hát igen, persze, foglalkoztatott amúgy kíváncsi mód… vajon ki az én erőállatom?

És szerettem volna megtudni néhány dolgot a testemről, hogy mire figyeljek, mi nincs rendben – s ezek mit jelentenek, mi a háttere a rendellenességeknek.

Úgy terveztem, nem ez lesz az egyetlen alkalom, számos majd még követi, tehát úgy gondoltam, hogy kezdetnek, ismerkedésnek megfelelőek lesznek ezek a témák. A komolyabbakat, nehezebbeket sorra veszem később.

Hát igen… a tea… igen… nem volt könnyű lenyelnem smile.
Valójában azok a drága jó, kis magvak, azok kínoztak meg smile Jajj, annyira keserűek, annyira… kínzóan keserűek… ellenállásra késztetően keserűek… ja, igen, az első áldozat, amit meg kell hozni (Úgy tanítottak, minden tanítónak daksint kell ajánlani. Tehát valami igazán értékeset, megköszönve, meghálálva a törődést, a tanítást és hogy valami igazán értékeset ad át.) Gondolkodtam, vajon mit ajánlhatnék én Ayahuascának?
Hát ez lőn az első áldozat.

Valahogy aztán végül letuszkoltuk a kis magvakat. smile /némi finom, édes meggybefőtt lé segített smile /

És vártunk… és vártunk… smile
A kis türelmetlen, szkeptikus részem gondolta is: „olvastam, van mikor csak testi szinten történnek a dolgok… Rám is ez vár most? Nem gond, amit ad, köszönettel elfogadjuk”
De bíztam és vártam… smile
Finoman kúszott fel, finoman erősödött bennem az émelygés. Testem, mint dagály kezdetén a tenger, egyre erősödve hullámokat vetett. Drága Hanaura előre figyelmeztetett, készüljek, mert számíthatok arra, hogy hirtelen tör elő minden, sugárban. Javasolta, közben nézzek a lángba (két gyertya égett és egy mécses Mernyau gondos kis cica mancsai nyomán).
Testem ívben megfeszült, gyomromtól számig egyetlen, tágra nyílt csatornává vált.
Ez volt a második áldozat, amit ajánlhattam ezen az estén.
Meglehetősen megkínzott… És mikor már végső kegyelemért könyörögtem - mert már fájt a testem a görcstől, lélegzetem is akadt - minden elcsendesült.

Lefeküdtem.
Ici-pici, egészen ici-pici kígyók, sokan, nagyon sokan (mm széles apró négyzetekből álló, számítógépes” pixeles kis apró kígyók voltak. 3 féle színű volt egy négyzet, szegélye egy szín, azon belül négyzet másik színnel, azon belül még egy más színű négyzet. Fekete, lila, fehér… fémes színek, kemény, hidegebb, fémes színek. De korántsem idegenek, nem barátságtalanok vagy bántóak), csatornákról csatornákra szépen bekúsztak mindenemben, s lassan utazni kezdtem…
Valójában eleinte határozottan Jankovics Marcelesek voltak a képek, de aztán átadták a helyüket a kis kockás kígyóknak/

A kezem táncolt. Előbb a jobb. De mert a bal nem mert… És akkor eszembe jutott, hogy mindig is elnyomtam. /lásd: jobb és bal agyfélteke./. Löktem a jobbot, küldtem, segítse a balt, engedje repülni, szabadon szállni őt is, most övé a főszerep.

Fektemben először lélegezni tanultam. /Azt tudni kell, rendszerint nem lélegzem rendesen. Nem szívom a tüdőm teli levegővel. Úgy érzem, úgy tudnám megfogalmazni, hogy a bal orrlyukam csukott./

És a kezeim, karjaim fektemben újra táncolni kezdtek.

Ez volt az első lecke. Szegény, szegény kicsi, elnyomott, meggyötört, eltaszított bal – szólítottam. /és ez akkor végig a jobb agyfélteke lesz, amiről beszélni fogok majd. Aki nem érti, hogy mi ez a „jobb agyféltekés” dolog, de érdekli, nézzen utána – szívesen el is küldöm annak, akinek kell, az erről szóló tudnivalókat, nem akarom növelni az amúgy sem kevés sorok számát. Amúgy annak is oka van miért pont a kar, alsó kar és kézfej/. És akkor láttam, hogyan van ez a jobb agyféltekés aspektus elnyomva. Egy nagy hízott, jó nagy rusnya béka ül az agyamban. Alatta a kígyó. Elfednek dolgokat. Hogy mit? Ezt kikutatni még feladat.

Félreértés ne essék, se a kígyóval, se a békával gond nincsen. Csak nem a helyükön ülnek. A helyük bal sarkamnál, bal sarkam alatt és a fa gyökerei közt van. Szóval majd szépen szeretettel helyükre kell tessékelni őket. /racionális énem persze „okosan” belemagyaráz most: Nincs gonosz, nincs ártalmas, hanem csak akkor működik így, ha nem a helyén vannak a dolgok. Ha minden szépen a szerepét tölti be, gond egy szál se. Így értendő az a „helyére tessékelés”. De az még kicsit odébb van, mikor ezt megteszem, mert még meg kell ismerkedjünk, el kell beszélgetnünk, ugyan mit keres ott, miféle téves gondolat bírta rá, hogy beköltözzön oda/.

Oh, a béka… emlékeztek? A mesékben mikor elapad a kút, kiszárad a fa, a király lyánya kezét, királyságának felét ígéri, annak, ki e problémát megoldja. És mit talál ott hősünk? A kutat (forrás) egy béka zárja el. A fa (hoppá! Teszem hozzá – mindenki tudja, mi a fa, de persze a forrás, a kút a víz jelentését is ismerjük) gyökerénél rendszerint egy béka ül.

Később még találkozunk kígyó s béka barátunkkal. De most hagyjuk őket… smile

És igen, jöttek sorra, mind ahányan vannak életem fontos résztvevői, kísérői, a társak.
Ennek részleteit, gondolom, nem bánjátok, megtartom magamnak smile.
Elég az hozzá, ezen az úton megláttam, én mit taníthatok, mit mutathatok meg szüleimnek, megláttam, ki mi miatt keresi társaságom, mit akar kapni, ki az, aki „egyszerűen” „csak” szeret, s szeretetükben mi mindent tettek, mi mindent vállaltak be értem. Volt, ami megerősítést nyert azok közül, amiket eddig is tudtam, és most mélyebben láttam, de volt, ami nagyon meglepett. Életem bizonyos szereplőinek a „sötétebb” oldalát pillantottam meg, azoknak, akiket nem is mertem valójukban látni eddig. Volt más meglepetés is. Akit eddig nagyon lebecsültem, kiderült róla, hogy valójában felsőbb fokon álló tanítóm és csak játssza azt a szerepet, amit eddig láttam.

Másik problémám volt a gyerekekkel való viszonyom. A lényeg, hogy az nagyon nincs rendben. És megláttam néhány okot, illetve néhány félreértésem tisztázva lett ezzel kapcsolatban.
Hááát… ez is egy nehezebb szakasz volt. Magyarul szólva taknyom-nyálam egybefolyva bőgtem…..

Következő lecke a gyűlölet maga: honnan ered? Mi is valójában? Nem egyéb, mint az alábbi: (legalábbis azzal a dologgal kapcsolatban, amivel kapcsolatban ráébredtem, hogy ezt érzem) Csakis akkor tud valaki ártani, ha hagyom, ha beengedem magamba, ha magamra engedem, hogy vérem szívja. De ebben a helyzetben, szembesülve, hogy valaki rajtam lóg, aki árt (viszi az energiám), mivel nem tudok róla, hogy én engedtem magamra, fájdalmamban, félelmemben, tehetetlenség érzetének illúziójában azt hiszem, hogy csak egy módon cselekedhetek, védekezhetek. Érzés szintjén, indulat szintjén, a sok felgyűlt fájdalomból, kiszolgáltatottság érzetéből születik – mert szépen leválasztani nem tudom vámpírom, nem ismerem azt az utat, ami ehhez a valódi megoldáshoz vezetne – hát letaszítom, eltaszítom: és így születik a gyűlöletérzés.

És akkor megértettem, hogy azzal a dologgal kapcsolatban, ami most felmerült, nem a valódi gyűlöletet érzem. Nem azt az elvakult, beszűkültté tevő indulatot, mikor torkon ragadod a másikat.
Szóval megláttam, hogy hál Istennek nincs minden még veszve, nem fajultak el úgy még a dolgok.

Mindeközben megannyi nő vett körül és ők segítettek, vittek végig. Kértem az út előtt, tanuljak szeretni. Kértem, tanuljak szépen kommunikálni (nem figyelek másokra, nem hallgatom meg őket, csak fújom a magamét… + mostanában vettem észre, hogy belső megélt dolgokat mostanában nem tudok kifejezni, megfogalmazni). Kértem, mutassák meg Istent is. Bár azt nevelték belém, hogy bármi növény, csak illúziót adhat, növény által nem érhetem el Őt, no de mégis! Annyi mindenkit sorra veszünk, nehogy már a legfontosabb személy kimaradjon! smile .

Óh, igen és Dohány Nagyapa smile. No, mindaz, amit most róla írni fogok… Azt kell tudni, hogy valójában nem ismerem a megfelelő képeket, szavakat, amivel hűen visszaadható. Tehát mindaz, amit írok… csak minden eddig ismert dolog, magyar szó, amire asszociálok azzal kapcsolatban, amit láttam tapasztaltam. Tehát korántsem a pontos leírás! Mintha más nyelv volna az egész.

Tehát nagyon komoly, de van egy sajátos humora. Nagyon jó, nagyon okos, nagyon ravaszdi humor. Kicsit fricskázós, így is tanító. De tud kemény lenni. Úgy értem, ha valaki látta, ki volna oly ostoba, hogy nem tiszteli??? És nem tanácsos vele kukoricázni! smile De érzed az erejét.
Na ő még egy érdekes csatorna, kapu… Ült, hatalmas volt, ragyogóan sötét, fekete, erőteljes, nagy, és sajátosan, majdnem nevetve mosolygott. És szólt. Érdekes volt, mert nem hallottam még azt a nyelvet. Elmém tiltakozott: nem értem szavaid, más nyelv – pedig közben dehogynem értettem!!!! Csak máshogy, mint ahogy a beszélhető nyelveket értjük.

Öööö…. És azt kell mondanom:Szerintem amúgy szivarozott smile Vagy legalább volt a kezében smile

Vele még szeretnék együtt lenni, társulni. smile Kíváncsivá tett smile
És amolyan „jófej” volt. Mondta, nem akarják, hogy képben legyen, emberekhez nem akarják engedni, azért írnak róla egy csomó hülyeséget /mostani racionális énem magyarázza: ugye tudjuk, hogy ahogy mi nyugaton cigizünk nem pont az, ahogy tradicionálisan alkalmazzák a dohányt, másrészről: mint megtudtam, a dohány, nagy mennyiségben mao gátló + egy magát ételekkel, italokkal mérgező ember – pláne húsevő – naná hogy rákos lehet. Plusz a kísérletek is a mi nyugati cigarettázó szokásainkkal állnak kapcsolatban, nem az eredeti fogyasztási móddal./

Hívott még az ayahuasca, igyak még….. hívott, vonzott, jobb felem (na, most úgy értem jobb agyféltekém által képviselt aspektus) lelkes volt, kívánta, izgatott volt, hogy igen, igen akarja… de a másik felem azt mondta, most elég, most pihenjünk, így is sok az infó… fel kell dolgozni, kicsit elfáradtunk, elég lesz mára ennyi. Most pihenjünk, meg emésszük, dolgozzuk fel, majd legközelebb…

Végig sok angyalszárnyú, szép nő vett körül. Hát nyugaton hívják így, hogy angyalszárny, no. Amúgy, mondjuk úgy az általunk ismert fogalmakat használva: szép kékes-fehér fényenergia testük volt, szárnyaik is ilyenek voltak. A háttér az űr sötét, fekete, de nem valamiféle üres teret kell elképzelni, fénynélkülit… Csak a mi világunkban gondoljuk, hogy a sötét, a fekete és az űr valami üresség lehet csak … No, üres is meg nem is, az a lényeg smile Egyszerre a kettő, ami itt ellentét. Ott azonos. Nem ismerem a jó kifejezést.
Tehát nagyon szépek voltak. smile Földi szemmel nézve mély, végtelen múltúak, és kortalanok, sugárzóan, telten, teljesen fiatalok (a teltség nem testalkat smile a teljesen meg a teljességre utal).

Egy volt köztük a fő, aki fogta a kezem, erőteljesen, határozottan, a szeretet erélyével tartott, kísért, irányított, vezetett.
Mikor kértem, hagyott pihenni, majd szaladtunk újra tova.
Végig éreztem, vigyázz rám, biztonságban vagyok. Figyel mindenre, nyugodtan rábízhatom magam. De nem kell azt hinni, hogy valamiféle érzelmes tutujgatás ment smile  Hajjaj, de mennyire nem! smile Ok, nevezhetjük tutujgatásnak is, de nem úgy értendő, mint amire a szó hallatán gondolnánk smile

Mutatta, az „arcképcsarnokban” mi van. Alapvetően gyors volt a tempó, mint mikor kéz a kézben szaladsz valakivel, de semmi feszültség közben, nem az a fajta rohanás.
/Most megint csak próbálok valamit leírni, amire nem ismerek jó kifejezéseket  Most csak hasonlítok/. Szaladtunk és magyarázott, irányított, gondolkodtatott (most gondolom: hát igen, sok kérdésem is volt, persze hogy sietnünk kellett, de senki se gondolja, hogy bármi felszínes lett volna, tehát bőven megdolgoztatott. smile És hát semmit se hagyott ki Drága! smile Bár, mint írtam, kicsit féltem, hogy vajon itt is úgy működnek a dolgok, hogy csak egy kívánságom, kérdésem lehet? Hát nem. smile Nagyon kedves volt velem, mert mindent megadott, amit kértem, azt is, amit magamnak se mondtam ki. Még versben is beszélt – „mert te ezt szereted” – mondta – egy kicsit ekkor kemény volt a hangja./

Kaptam tőle 3 dolgot, amik emlékeztetni fognak, ha rájuk nézek. Voltak dolgok, amiket én magam rejtettem el mintegy kapszulába zárva az agyam megfelelő pontjain kis csatornák falába. Az a bizonyos béka környékére, általa elfoglalt területre kerültek.
Ezen kívül négy pont és két meridián a testemen…. Más az energiájuk és jobban is figyelek rájuk azóta.

Tehát sok nő volt. Én nem tudom, ő volt e Ayahuasca, aki beszélt velem… Néztem, de hol vannak a „hímnemű” (na most hogy írjam máshogy?) entitások? Hogy-hogy csak nők jöttek? mondta, most azért nem jönnek a férfiak, mert most a női aspektuson dolgozunk. De vannak ők is (Dohány Nagypapa pl. ugyebár maszkulin). Szóval mondta, legközelebb, ha ez rendben van, jöhetnek a „férfiak”.

Angyalszárnyaikon feküdtem, fenntartottak, hogy lebegjek, olykor reptettek, és ezzel együtt én repültem…. Úgy értem, hogy egyszerre a kettő igaz, bár ebben, a most érzékelt világban ez ellentmondás volna.
Próbáltam kérdezni a nevüket /óh, a tanult kultúrám! Ismeretségük kezdetén mutatkozzanak be egymásnak a felek! smile /, szóval kérdeztem a nevük, hogy hogyan szólítsam őket… nem mondták meg…. 

Igen, ígértem, beszélek még kígyó s béka barátunkról.
Szóval valahogy kíváncsi voltam erre a hármas világra. Szerettem volna többet tudni, mélyebben megérteni és meg is tapasztalni.
De csak a nekem szemben, bal kezem felőli alsó részt néztük meg. No, ott a kígyó és a béka. Kérdeztem, mit csinálnak ott lenn. És akkor szólt: gyere, megmutatom: figyelj, csak figyelj! Te most a fa gyökere vagy. Most ne figyelj másra, törzsre, ágra, te a gyökér vagy. Érzed ahogy a jó áldott, védő, sűrű földbe merülsz le, ahogy fúrod magad benne minden irányba? És láttam a fa gyökerét, az elágazásokat, ahogy le-föl, s szerteszét áramlanak a nedvek, az energia. Éreztem a földet, hogy milyen jó az. Éreztem hogy sűrű, nehezebb a többi elemnél, hogy táplál, ölel, befed, betakar, …
Tehát ott voltak a gyökerek, éreztem, ahogy a kis gyökércsúcsok haladnak előre, ahogy vastagodnak a gyökérerek, én magam voltam a gyökér… és ott ült a kígyó, a béka, és a bogarak … és mit csináltak? Meséket daloltak a gyökereknek. Együtt éltek ott lenn…  erről most ennyit tudtam meg

És akkor bejött Mernyau és Hanaura és elkezdünk beszélgetni…. smile

Lassan, nagyon lassan ereszkedtem le. A testi tünetek még tartottak, hazafelé is, mikor ugyanazokat a zenéket hallgattam vissza-vissza tértek az érzések.
Még mindig tart az akklimatizálódás ebbe a világba smile

Szombaton vette kezdetét az út. ma ugyebár kedd van.
Azóta sokkal biztosabban állok a lábaimon, vállaim görcse enyhült, anyámmal, húgommal klasszisokkal figyelmesebb vagyok és szeretet-teljesebb, sokkal törődőbbnek érzem magam.
Telefonos ügyfélszolgálaton dolgozok, ami nem a nyugalmáról híres. Hétfő volt az elmúlt kb 6-7 évem alatt az első nap, mikor senki se ordította le a hajam (tudott dolog, amilyen a lelki állapotod, olyan ügyfelek "jönnek").

Ja, igen,meg amit már említettem, a négy energetikai pont jobban működik, illetve az a bizonyos két meridián is vagy jobban rendben lesz, vagy figyelnem kell rájuk - és elkerülök vmi nagyobb bajt - ez még elválik, ez még nem tiszta teljesen, majd kikutatom.

Szóval ezek vannak most... smile

Tudom, ez a rész kicsit az MLM rendszerek "előtte-utána" termékbemutató előadásaira hasonlít, de fontosnak tartottam, hogy megosszam ezeket a tapasztalatokat azokkal, akiknek még nem volt saját élményük, hogy lássák, tényleg milyen pozitívan hat a pszichére és ezen keresztül az emberi kapcsolatokra is.

A bejegyzés trackback címe:

https://ayahuascareality.blog.hu/api/trackback/id/tr741815639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.