Ma rájöttem arra, hogy az ayahuasca nem feltétlenül segítség az életben. Nem, nem valami rossz élmény.
Már csak azért sem, mert egy szempontból minden ayahuasca élmény az. A rosszullét, a hányás, szóval nem olcsó a dolog. Nehéz jól megfőzni....még nehezebb jól beosztani, adagolni, mert ha ezek nincsenek meg, attól még a rosszullét ugyanúgy kínoz, csak "kárpótlás" nélkül.
De a kérdés nem egy Dél-amerikai teától dől el, hanem egy határozott igentől avagy egy határozott nemtől az Élet bizonyos szempontból marhára egyszerű dolgaiban. Ami nagyon nagy dolog, és ami miatt ez a dolog témája lehet egy ilyen blognak, hogy HA MÁR DÖNTÖTT az ember, AKKOR tud ez segíteni, nem is keveset, de ez se a mindenható éden. Pedig de jó lenne! De nagy ára van ám a dolgoknak, ez nem az csak hogy megfőzök mittudomén 18 gr mimosát és 5 gr harmalát, és őszinte leszek, és minden jó.
Először is ez a küszöbdózis, amit nem érdemes karcolgatni alulról mert gyors csalódást okoz, másrészt nem mindegy mivel áll neki az ember. És mivel AZ, amivel nekiállsz a dolognak, az benned van, ezért felmerül a kérdés:
Kell-e az ayahuasca?
És erre a válasz egy biztos, határozott NEM.
Ez nem KELL, ez JÓ, ez HASZNOS, de nem ettől változik a dolog.
Kell az a betonbiztos vágy az életben, hogy az igennél igent mondjak, a nemnél pedig nemet....
Ha pedig találsz valakit, vagy valamit, ami emlékeztet téged a mindennapokban, hogy hé, most basztad át magadat, akkor szerencsés vagy.
