ayahuascareality

Az oldal Amazónia sámánizmusával foglalkozik, az ottani spirituális világot, törzsi rituálékat, szokásokat próbálom egy befogadható, olvasható formában a legjobb képességeimhez mérten bemutatni itt. Ebbe a világba tartozik a természet, az elemek tisztelete is, központi szerepben a tűzzel, a dohánnyal, a különféle szent növényekkel, és a sokak által ismert ayahuasca teával. Ez utóbbi, lévén egyfajta centruma mindannak amit Amazónia sámán világa képvisel, hangsúlyosabb szerepet kap az oldalon, a név is innen származik. Az "ayahuasca" az Amazonasi kecsua nép kifejezése, aminek számos fordítása létezik, mint a "lélek liánja", a "halottak indája", a "kis halál", a halál kötele", stb. Maga az ayahausca egy, az Amazonasi törzsek által kultivált szakrális orvosság, amit vallásos célzattal, szertartásos jelleggel vesznek magukhoz a bennszülöttek, egy ehhez tartozó, családonként változó rituálé keretében. Számtalan eltérő részletű szertartás, recept, stb ismeretes, amit a sámánok többnyire bizalmasan kezelnek, mivel használatuk komoly felelősséget igényel, amit lehet tudni, hogy a z orvosság tartalmaz Banisteriopsis Caapi liánt és Psychotria viridiis-t (vagy Diplopterys Cabrerana-t), elmondások szerint előbbi elsősorban a tanításokért, utóbbiak a látomásokért felelnek. Dél-Amerikában több szinkretikus egyház ismeretes, akik (többnyire keresztény)vallási gyakorlataik alapjának tekintik az alkalmankénti teafogyasztást, rituális jelleggel, közösen énekelve. Utóbb nyugati orvosok is elkezdték alkalmazni, például olyan szenvedélybetegségek kezelésére, mint például a heroin függőség, vagy más nehezen vagy egyáltalán nem gyógyítható problémák esetén. Az ember a szertartás ideje alatt rituálisan elfogyasztott gyógytea hatására gyakran fizikai rosszullétet tapasztal, gyakori, hogy ki is hányja az elmondások alapján rettenetes ízű teát. Erről az indiánok azt tartják, hogy az ember gyakran a félelmeit, a hazugságait hányja ki. Emiatt aztán nagy becsben tartják ezt a fajta tisztulást, noha nem feltétele a megtisztulásnak. Ezután mintegy látomás formájában egy szellemi utazáson vesz részt, amit képek és élmények kísérnek. Különbözőségét abban tartják az első pillanatra hasonlónak tűnő hallucinogén szerekkel szemben, hogy nem egy mesterséges világba kalauzolja a gyógyulni vágyót, hanem önnön belső világába, ahol szembesül örömével, bánatával, boldogságával, és legbelsőbb félelmeivel is. Emiatt azt tartják, az utazás gyakran megviseli az embert pszichikailag. Nem ritka az újjászületés élménye, ami után a szertartáson részt vevő képes valóban megszabadulni a korábbi terheitől, nehézségeitől. Az Amazonas-beli indiánok azt tartják róla, hogy egy csodálatos gyógyszer, aminek a segítségével az ember kapcsolatot teremthet nem csak saját belső létével, hanem a szellemvilággal is, és szembenézve minden terhével, félelmével, megszabadulhat azoktól. Eddig sem pszichikai, sem fizikai függőség nem ismert, továbbá semmilyen mellékhatás nem került dokumentálásra.

Friss topikok

Blogajánló

Valami fontos

2009.10.14. 13:55 - hanaura

Ismét egy fontos oldal, és ég a pofám, hogy csak most írok róla. A téma iránt érdeklődők természetesen jól ismerhetik, akik pedig nem, azok számára talán még hasznos is lehet a mulasztásom.

biktop.saman.org.hu

Ajánlom az egyébként minden ízében kiváló oldal számomra legfontosabb részét: hihetetlen volumenű növényi ismertetőt találhat az odalátogató, de tényleg, döbbenetetsen sok dologról írnak. A múltkori iboga cikk is( www.ayahuascareality.blog.hu/2009/09/26/iboga_ismerteto) az ő engedélyükkel került átemelésre az előbb említett igen vaskos, és egyébként abszolút érdekes, olvasmányos de mégis rendszerezett, áttekinthető oldalról.

Mit mondhatok még?

 

Olvasásra fel!

Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában szibéria földjén

2009.10.14. 13:38 - hanaura

 

Diószegi Vilmos
SÁMÁNOK NYOMÁBAN SZIBÉRIA FÖLDJÉN

Terebess Kiadó, Budapest, 1998

 

A Teljes könyv PDF   formátumban.


Kedvcsináló a könyvből:

Milyen lehetett a "pogány" magyarok "vallása", milyen a gondolkodásukat, szemléletüket, életüket jócskán meghatározó hitvilág, amelyről "kő, írás nem beszél"?
Ez a kérdés már gyermekkorom óta izgat.
Mintha ma történt volna! Apám, jó harminc éve, nevem napján elvitt az akkori Angolparkba. Megtekintettük Feszty Árpád körképét is, a honfoglaló magyarok bevonulását. Mint afféle naiv, rajongó kisfiút, ez a teátrális, a nemzeti hiúságnak hízelgő, tárgyi tévedésektől hemzsegő festmény hallatlanul elbűvölt. Odahaza anyám meglepve hallotta: nem a sárkányvasút, nem is a hajóhinta, hanem a körkép fehér lovat áldozó táltosa tetszett a legjobban. (Pedig az inkább elcsúszna gesztikuláló középkori szerzetesnek, vagy egyházatyának, mint ősi magyar táltosnak.)
Második emlékem az elemiből való.
Körmöst kaptam a tanító bácsitól… Mert kockás füzetemben számtanpélda helyett döcögő versikét talált a pogány magyarok táltosáról.
Mint kis gimnazista meg reggelenként hat órakor fel-felkeltem - latin szavakat magolni. Apámnak szemet szúrt a nagy buzgalom, s egyszer kivette kezemből a szószedetet.
Némi dadogás után töredelmesen bevallottam: török szavakat tanulok. És hiába magyaráztam: a jakut sámánénekeket másképpen nem tudom majd lefordítani - apám könyörtelenül elkobozta szótáramat.
Az iskolai könyvtárral is meggyűlt a bajom: be kellett köttetnem egy magyar kutató, Róheim Géza Magyar néphit és népszokások című könyvét, mert amíg néphitünk keleti gyökereit ismergettem belőle, lapjaira mállott.
Érettségi vizsgán történelemtételként a "tatárjárást" húztam ki a cédulák közül, vagyis a mongolok Magyarországon viselt hadjáratát kellett volna elmondanom.
De felelés közben nem jutottam el a harci eseményekig, előbb a mongolok nyelvéről, kultúrájáról, vallásáról beszéltem. Az érettségibiztos, az egyetem Kelet-Európai Történeti Tanszékének a professzora, a vizsga után azt tanácsolta: az egyetem C-épületében keressem fel a Belső-Ázsiai, valamint a Török Filológiai és Magyar Őstörténeti Intézetet.
Szüleim hiába igyekeztek elrémíteni azzal: ha nem iratkozom be a tanárképzőbe, az egyetem befejeztével nem kapok állást - kitartottam a török, mongol és a finnugor nyelvek meg a magyar őstörténet mellett.
Nem maradtam kenyér nélkül: a Néprajzi Múzeum ázsiai gyűjteményében kaptam munkát. Most már kedvemre bogarászhattam a magyar és a szibériai "sámánhit" adataiban.
Végül 1957. június 18-án valóra vált a gyermekkori álom: elindulhattam a sámánok nyomába.
Mert a "pogány" magyarok hitvilágának megismeréséhez
a sámánizmus tanulmányozásán át vezet az út.
A magyar nép történetében rejlik ennek az oka.
A magyarság, ahogy ezt nyelvészeink és őstörténet-kutatóink már régen bebizonyították, finnugor eredetű. Legközelebbi rokonaink a Szibériában lévő vogulok és osztjákok. Korai történetünk folyamán pedig bizonyos török népekkel kötöttük össze a sorsunkat. Mind a finnugor, mind a török népek eredetileg sámánhitűek voltak, ebből nyilvánvalóan következik, hogy a magyar nép a kereszténység felvétele előtt ugyancsak sámánhitű lehetett. A mi sámánjainkat táltosoknak, tátosoknak hívták. (A szibériai népek is bő vagy kám néven emlegetik sámánjaikat, - aszerint, hogy a mongolsághoz, vagy a törökséghez tartoznak-e; sámánnak csak a távol-keleti mandzsu-tunguzok mondják, a tudomány azonban ezt az elnevezést kapta föl, így ez vált közismertté.)
Sámánhiten vallásformát értünk: a lélekkultusz egy meghatározott fokát.
A természeti népek úgy hiszik, hogy mindennek van lelke: embernek, állatnak, növénynek, tárgynak egyaránt. Ezeken kívül léteznek szellemek is, mint az elhunytak szellemei vagy a különböző "gazdaszellemek". Szelleme van például a folyónak, a hegynek, az állatoknak. A lelkek és a szellemek mindent tudnak, mivel - testetlenek lévén - bárhová eljuthatnak. A sámánizmus fokán élő népek azt hiszik, hogy ezekkel a földöntúli lényekkel bizonyos személyek, a sámánok, kapcsolatot teremthetnek, és minden tudásukat átvehetik.
Segítségük révén időben és térben közeli vagy távoli dolgokról egyaránt tudnak - legalábbis a bennük hívők szerint. Ismerik a múltat és a jövőt, tehát jövendölnek, de megmondják azt is, hol az elvesztett tárgy, az elveszett állat, vagy hogy milyen betegség gyötri a beteget, mivel lehet gyógyítani.
Hogy mi módon "érintkeznek" a sámánok a szellemekkel? Hát ez egy egész szertartás. Rendszerint este vagy éjjel végzik. A sámán szokatlan, feltűnő fejrevalót, köntöst, lábbelit ölt magára, kezében egyfenekű dob, azt veri ütemesen, és közben énekel: magához hívja a szellemeket. Az ének egyre hevesebb, dobverés is, a sámán pedig mozog, rángatózik hozzá: sámántáncot jár.
Mindinkább nekiszilajodik, mind féktelenebbül tombol, egyszer csak az eksztázis nem fokozható tovább, akkor eszméletlenül rogy össze: vagy a szellem száll belé, ilyenkor ez beszél a sámán szájával, vagy a sámán lelke megy a túl világra, a megidézett szellem kíséretében. (A régi magyarok azt mondták erre az állapotra: rejtezik vagy révül.) Amint felocsúdott, közli a jelenlevőkkel a szellemek óhaját vagy a tőlük szerzett értesülést.
Szertatásaikon gyakran megmagyarázhatatlannak tűnő dolgokat visznek véghez. A leírások szerint képesek mezítláb tűzön táncolni, parazsat nyelni. Késsel döfik át magukat, s a szúrásnak nyoma sem marad, sőt másokon is ejthetnek ilyen sebeket. Tudunk más csodálatos mutatványaikról is. Egy csukcs sámánasszony övig levetkőzött, néhányat ráütött a sámándobra, majd egy kerek követ fogott a kezébe. Szorítani, morzsolni, tördelni kezdte. Apró, sima kavicsok hullottak alá, egész rakásra való. A nagy kő azonban továbbra is ép maradt az asszony kezében.
A sámánok egyik fő tevékenysége a gyógyítás. Ők a közösség orvosai. Bizonyos tapasztalati tudásról nyilván beszélhetünk. Talán hipnotikus módszerekkel is gyógyíthattak. Ma már azonban semmi köszönet nincs működésükben. Nem csak fölöslegesen kontárkodnak bele az orvosok munkájába, hanem kárt, bajt okoznak.
Megtörtént a szojotoknál a következő eset:
Az egyik szálláshelyen többen megbetegedtek. Hiába fordultak sámánjukhoz, nem tudott segíteni. Hívtak hát egy másik falubelit. El is jött, verte a dobját, bűvölt-bájolt, a betegek mégse gyógyultak meg. Szégyenszemre hazakotródott. Hamarosan saját falujának lakóit is sorra lepte meg a betegség.
A sámán ekkor is csődöt mondott, a szomszédos telepek sámánjai úgyszintén. Ellenben a járványos betegség az egész környéken elharapódzott: szertehurcolták a "gyógyító" sámánok.
A gyógyítást senki sem kívánhatta ingyen. Egy altaji török közmondás szerint: "Megbetegszik a jószág - zsírosodnak a kutyák, megbetegszik az ember - zsírosodik a sámán. Akadt beteg, akinek családja két év leforgása alatt tizenkét szarvasmarhát, huszonöt kád sört és harminc pud gabonát mutatott be engesztelő áldozatul - a szellemeknek.
A polgárháború éveiben a sámánok - akárcsak a különböző egyházak papjai - a szovjet hatalom ellen izgattak. Már csak emiatt is erős rendszabályokra volt szükség ellenük; sokukat internálták is. Olyan azonban szintén kerülközött, aki hűséget fogadott az új hatalomnak, s ünnepélyesen megígérte, hogy fölhagy eddigi tevékenységével.
A sámánizmust ugyanis, sajátos jellege - a papi és a kuruzsló tevékenység összefonódása - következtében a szovjet államnak másként kellett tekintenie, mint a többi vallásokat. Nem várhatta, míg lassacskán, békében elsorvad, míg magától megszűnik.
A sámánizmus ma már a múlté. A tudomány térfoglalása folytán el kellett pusztulnia. De éppen a tudomány érdekében nem tűnhetett el nyomtalanul: a vallástörténet, az összehasonlító etnológia, az etnogenetikai kutatások hasznára múlhatatlanul fontos e letűnt világ emlékeinek hiteles és részletes összegyűjtése.
Éppen ez volt a feladatom.
Néhány távoli zugban, nagy utánjárással, a kutató még rá-rábukkan egy-egy öregre, aki valamikor sámánkodott. S a kivénhedt vadászok, elaggott pásztorok között máig is jócskán akadnak, akik halálukig megmaradnak most már apáik hitében, akik egészen sohasem szabadulhatnak az öröklött hiedelmektől. Ezeket a "régi öregeket" kerestem meg Szibériát járva, 1957 koraőszén és 1958 nyarán.
A burjátok hatszögletű gerendaházaiban, a szojotok rácsosfalú nemezjurtáinak mélyén, a karagaszok kúp alakú kéregsátraiban, a medvebőrökön, örökösen csak a sámánok viselt dolgaira tereltem a szót. Csekély időmből alig-alig jutott másra. Azt, hogy miképp élnek ma Szibéria népei, úgy-ahogy én is megláttam, de a kutatómunka szüntelen hajszája nem kedvezett bizony annak, hogy mindenütt tüzetesen körülnézzek.
Utam célja magyarázza azt is, hogy mindig a legeldugottabb, a világtól leginkább elzárt helyekre, az őserdők mélyén lapuló szállásokra, településekre igyekeztem.
Az a kép tehát, amelyet ez a könyv mutathat, szükségképpen egyoldalú, s legfeljebb csak részben jellemző a mai, a természet erőit szolgálatába hajtó Szibériára. E földrész régi, eltűnő vagy már el is tűnt életének vagyok jobbára a krónikása. Gondolom, így sem lesz érdektelen az olvasónak, amit erről a rendkívüli útról elmondok.
S hogy ez az út úgy sikerült, ahogy sikerült, javarészt a szovjet emberek lépten-nyomon megnyilatkozó segítségének, támogatásának, jóindulatának köszönhetem. Nem csupán
a munkámat szívükön viselő, néprajzi szakemberekre gondolok, hanem repülőtéri, vasúti alkalmazottakra, orvosokra, tanítókra, hatósági személyekre, gépkocsivezetőkre, kolhozelnökökre, egyszerű dolgozókra, oroszokra, nem oroszokra egyaránt. Róluk is szakadatlanul esik szó e könyv lapjain. Igen nagy hálával tartozom nekik.


Ayahuasca

2009.10.14. 13:35 - hanaura

Címkék: ayahuasca

Kis világ a nagy világban vagy nagy világ a kis világban.

Ayahuasca.

Olyan sok dolgot írtam már róla, technikai jellegűeket, filozofikusabbakat, pszichológiai hátteret ahogyan én látom ezt a dolgot, illetve az egész életet, képeket, videókat, interjúkat, ismeretterjesztő jellegűeket...a rövid idő ellenére kicsit vissaztekintés hangulatom van.

Nem volt a háttérben zajló nagyszerű dolgok intézése miatt túl sok időm mostanában új anyagok után kutatni, meg úgy általában. Mivel ilyen ön-manager életem van, ezért az anyagi hátterem is ingadozik néha. Tisztességes helyen élek, a legjobb kajákat eszem, tudok könyveket venni, szóval nem haldoklom, de nem minig megy ugyanolyan könnyen. Na mindegy, most ez is szerveződik, szóval sok-sok dolog egyszerre, emellett pedig nem csak hogy életben akarom tartani az oldalt, hanem fejleszteni, szépíteni, gazdagítani, és ez a többi nem kevés elfoglaltságom miatt nem annyira szimpla ügy néha.

Pedig még így is, néha panaszkodik az én Menyaum, hogy kevés időt töltök más dolgokkal és az ayahuascarality pedig annyi időmet elveszi. Pedig látjátok, nem történt olyan nagyon látványos dologból túl sok. Fog, persze, de ami látható az alapján nem gondolni mennyi dolog van mögötte.

Ezzel együtt, hogy a lúd kövér legyen, útjára bocsájtok egy ayurvédával, azaz a trdicionális indiai orvoslással és öngyógyítással kapcsolatos blogot is, amit szándékozom később szintén egy kisebb birodalommá hízlalni, egy amolyan faluvá, ahol sok mindenki otthon érzi magát.

A másik amin folyamatosan gondolkodom, hogy hogyan/merre tovább. Azt is megmondom miért: eltelt elég sok idő, nem kevés ember lelte hasznát az itt közzé tett információknak, tudta megfőzni az első ayahuasca teáját, netán azóta többet is. És vannak az igazi rutinos, gyakorlott arcok, akiknek még nehezebb úgymond újat nyújtani. Ezzel együtt egyre több a frissen idelátogató olvasó, akik viszon szeretnének a visszajelzések alapján a kezdetektől egy képet kapni. Visszaolvasás nélkül...:))))

Más szóval nem, szeretnék unalmassá válni a rutinos ayahuasca fogyasztók tényleg szűk táborának, a még ezután tesztelők de már már sok információval rendelkezők és a frissen érkezett mindenre kiváncsi érdeklődők számára sem.

Azért nem olyan nagy a trauma, túlélem!:)

Csak kinőtte magát kicsit az én underground álmom, és nem árt tudatosnak lenni a dolgokról!:)

 

Mire való a csönd?

2009.10.14. 13:09 - hanaura

Címkék: a történet csendről

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.

/Erhart Kaestner: Mire való a csönd?/

Interjú

2009.10.13. 22:00 - hanaura

Címkék: interjú

Interview With Ayahuasca Shaman Artidoro

Minden nap új esély

2009.10.13. 21:14 - hanaura

Címkék: kép

Tudás tárház

2009.10.13. 19:13 - hanaura

Címkék: könyvtár

Jó hír a mai napra: szintén béta verzióban, de üzemel a könyvtárunk. Még nem döntöttünk véglegesen, de azt szeretném, hogy bizonyos keretek között bárki feltölthessen és elérhetővé tegyen anyagokat a közösség többi tagja számára, így sokkal több jó anyagunk lehet.

Ami még nem készült el, de esélyes mára az a külön alkönyvtárak. Egyenlőre ami biztos, hogy négy fő részre szeretném különíteni a dologat, azaz: Könyvek, videók, egyéb dokumentumok és zene. Ezek belül sok dolog lehetséges. Lehet, hogy ömlesztve lesznek a cuccok, de talán külön helyen lesz az ayahuasca téma és külön az egyebek. Elválik, ezen még rágódom egy keveset.

Természetesen az anyagok java nincs fenn, tényleg csak kísérleti jelleggel indítottuk el, hogy látható legyen mások számára is.

 

Gomoa barátom, mint fő könyvtáros már elkezdte szortírozni a cuccait, nagyon sok dolog fenn lesz, erről mindenkit biztosíthatok!

 

Jó nézelődést, és figyeljétek az eseményeket, innentől érdemes napi szinten benézni a könyvtárba, mivel folyamatosan toljuk fel a cuccokat.

 

Perui Ayahuasca ceremeónia sorozat celebekkel

2009.10.12. 23:40 - mernyau

Címkék: celeb peru szertartás ayahuasca

Egyelőre csak angolul tudóknak, sorry. A végén a szőke hölgy egy pár mondatát beidézném: 

"Jobban vagyok. Jobban vagyok. Melyik gyógyszer képes erre? Úgy gondolom, hogy mindenkinek el kellene jönni és csinálnia ezt és a világ nagyszerű lenne."

És ez egy platina szőke, durván nyugati, celeb hölgyemény. Megjegyezném azért, hogy ezek nem azok a mínusz kategóriás emberek szerintem, mint akiket mondjuk nálunk mutogatnak a tv-ben, de mégis csak nagyon-nagyon "civilizált" emberek, és szerintem szép tőlük, hogy egy két hetes, három vagy négy (?) (még csak egyszer néztem meg a videót, bocsánat) alkalmas ayahuasca túrát csinálnak.

A barna hajú hölgy (valaki mondja meg melyik filmben játszott!!!) a térdre borulós, segítség, segítség, meghalok, meghalok, haldoklom! trip után azt mondta: ez nem egy rossz trip volt, ijesztő volt, de nagyon-nagyon csodálatos.... Olyanokat mondanak még, hogy ez olyan, mint haza menni. A szemüveges úr találkozott a családtagjaival, stb. A háttérzajok néhol hangosak, és most éjszaka is van és fáradt is vagyok, de majd a napokban lehet lefordítom nektek.

Tehát:

Ayahuasca túra celebekkel Peruban

 

 

 

A messze elérő lélek liánja

2009.10.12. 23:08 - hanaura

Címkék: google

Ma esti szösszenet

2009.10.12. 22:54 - hanaura

Címkék: fórum fejlődés napimivan

Hogy valami személyeset írjak, a visszajelzések alapján ezt szoktátok szeretni, nagyon hosszú napom volt, ezért sem tudtam eddig írni semmit. Holnap pótolok, ezer dolog van a fejemben!

Röviden néhány dolog:

 

-Az új blogon ugye most fórum és blog rész van. No, az érdeklődésre való tekintettel lesz egy főzés rovat, ahová minden fontosat beteszek, amit egy kattintással el lehet majd érni.

-Gomoa elkezdte szortírozni az anyagokat a könyvtárhoz, lesznek könyvek, külön dokumentumok, külön video könyvtár is, nagyon sok anyaggal.

-Az előbbihez kapcsolódik egy forradalmi dolog: angol feliratos dolgokat tervezek magyarra feliratozva. Mondanom se kell mennyi anyag jut így el az angolul nem beszélők táborához, ahová én is tartozom.

-Levelezésben állunk egy ecuadori ayahuascero-val, erről majd később.

-A fórumon több új rovat is lesz, mint pl kérdezz-felelek, bárki írhat ide, ha kíváncsi valamire, ahogy tegnap említettem lesz ayahuasca és egyéb növények rész is, mert jócskán akarnak más értékes növények amik érdekelhetik a közösséget

-Érdekesség: egyre gyakrabban

Idő kerék

2009.10.11. 23:07 - hanaura

Címkék: összefoglaló

Az elmúlt jó fél évben nagyon sok dologról szó esett, és szerencsére egyre többen csatlakoznak azok közül, akiket érdekelnek ezek a dolgok, és tetszik nekik az oldal (remélhetőleg legalább is:)). Felmerült valaminek az igénye, sokan megkeresnek levélben akik nem olyan régen hallottak a blogról és talán már van ayahuascához valójuk is és "nem tudják hogy kezdjenek neki".

Átrágni magukat azon a nagyon sok bejegyzésen pedig nem olyan egyszerű. Persze, mondhatnánk, aki ayahuascázni akar, az szánja rá az időt, kutasson utána, stb. Magam is ezt tartom az ideálisnak, de én olyan vagyok, hogy szeretem valaminek a lényegét megfogni, amivel ismerkedek, és aztán a részleteit sorra. Na már most így egyben elég nehéz megfogni a lényeget, ezért készíteni fogok egy bejegyzést ami tele lesz linkekkel a korábbi bejegyzésekhez, és így 1-2 oldalon összefoglalom mindazt, ami a lényege ennek az egésznek, és egy átlátható formában lehetőséget tudok adni átnézni a főbb háttéranyagokat azok számára, akik közben kapcsolódtak be, és egy világos képet szeretnének alkotni erről az egészről  100 ezer oldal olvasása nélkül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt hiszem holnap neki is esek!

Külön utakon járva egyfelé

2009.10.11. 22:50 - hanaura

Címkék: fórum növények más

Ismét fórum téma, ahogy az mostanság nem olyan ritka, hogy nőies lágysággal fogalmazzak!:)

Tehát:

Adva van egy regisztráció nélkül is megtekinthető rész, kevesebb hozzászólással. Aztán ott a regisztráció után látható belső szoba. Úgy gondolom ez lesz továbbra is aktívabb, számtalan okból kifolyólag. 

Ide tervezek némi változást.

Sokat gondolkodtam rajta, és ma Gomoa barátommal is beszélgettünk erről, hogy miként is legyenek a dolgok. A fő csapásirány adott. Ez az ayahuascareality, bloggal, fórummal, nem sokára web oldallal, szintén hamarosan jelentkező nagyon komoly könyvtárral és még egy rakás remélhetőleg sokak számára izgalmas dolgokkal. Ezt kiegészítendő azonban más entheogéneket is érintünk, nyilván nem olyan hangsúlyosan, ahogy azt néhány bejegyzésemből láthattátok is. Nem vetünk el jó dolgokat, ez egyértelmű.

Ma szóba került a belső oldalon a yupo nevű szintén tradicionális sámán gyógyszer, elég sok dolog kiderült a párbeszédekből. Többek között az is, hogy ez nem tartozik szorosan az ayahuasca témájához. Azzal együtt is, hogy ennek a szernek is a DMT a fő katalizátora.

Így hát arra gondoltunk Gomoával, hogy a belső szobában lesz egy ayahuasca rész és egy egyéb anyagok rész.

A többiekkel még nem beszéltem meg a technikai részét, habár nem tűnik túl nagy megfejtésnek, nekem még ez is fényévekre van, mint lehetőség... na ja, lassan megtanulok számítógépül....:))))

 

No, hát az újításokról mára ennyi. Így hát ha valakinek gondolata van egyéb növényekkel, akkor annak is lesz helye.

Reméljük sokak elégedettségére.

Újabb hullám

2009.10.11. 16:48 - hanaura

Címkék: fórum

Ismét regisztráltak néhányan a fórumra, lassan tényleg komoly kis csapat alakul ki. Egyenlőre a beszélgetésekbe, témákba még nem túl sokan kapcsolódnak be, de gondolom (és hát látom is...), hogy ez fokozatosan alakul.

 

Ami lényeges:

A belső szobába regisztráció útján juthat mindenki. A "sima" másik fórumon kicsit kevesebb dolog történik, de aki rgisztrál, az láthatja, alakíthatja a belső szoba hangulatát, világát is.

 

Te már regisztráltál?

A tegnapi kísérlet

2009.10.11. 10:17 - hanaura

Címkék: trip sikertelen ayahuasca

..sajnos nem teljesen jött össze. Ahogy már korábban írtam, kaptam ajándékba ledarált caapit (megbízható forrásból), és Mernyau kérésére, és a talált kb 40gm mimosa segítségével (amit a műhelyem polcának vallatása közben leltünk meg) *már hogy lelte meg Mernya, mert ő rakott rendet... főzni kezdtem az ayahuascát. Vagy hat órán át, szóval volt benne munkám nem kevés. 

(A képen természetesen nem én vagyok, csak illusztráció.)

Közben gondolkodtam, és ahogy Gomoa barátommal beszélgettem ő is ezt jelezte: lehet, hogy kevés lesz a caapim ami van. Persze, utólag okos az ember, lehetett volna kevesebb mimosával,és egyetlen poharat csinálni, talán legközelebb az lesz.

Ami történt:

Mernyau több alkalomra tudta meginni a teát, most nem sűrítettem be annyira, ezért egy pohár másfél deci folyadék lett. Tanultam ebből is, sokkal kisebbre le kell főzni, mert ha az embr megérzi azt a rettenetes ízt, főleg ha amúgy se tud lehúzni ilyesmit egyben, akkor nagyon nehéz a fogyasztás. Én legalább is "húzóra" szoktam inni, másként nem menne.

A benn tartási idő nem kevés volt, legutóbb neki kb 20perc ment, most ez majdnem fél óra volt, a kényelem kedvéért a "tisztulás" a szobában volt egy erre kiszemelt veder szíves  közre működésével. Jobb is így, talán legközelebb is így csináljuk, mind a ketten. Így egy kényelmes, otthonos helyen tudhatja le az ember a kétség kívül legnehezebb részét a dolgoknak, legalább is ami a fizikai részét illeti.

Aztán semmi, csodálkoztam is.

Mernyau utólagos elmondása alapján volt egy fuvallat, amikor PONT olyan érzése volt, mint amikor jön az ayahuasca, de aztán mégsem. Hát, van ilyen. A hozzám fordulók majd 100%-a legalább néhány sikertelen főzésen vannak már túl, és tudjátok mit? Nem biztos, hogy MINDIG valami úgymond amatőr dolog történik. Annál jobban nem igazán tarthatóak az ilyenkor szükséges dologk, amint azt tettem vala, aztán mégse. Természetesen benne van a pakliban, hogy szarul főztem, a caapit nehezebb is, ezért szoktam én mindenképpen a harmala/mimosa párost ajánlani, és még azt is könnyű elrontani!

Szóval a mennyiséggel lehetett a gond, azt hiszem. Majd legközelebb.

 

Természetesen a kíváncsiságomnak és a melléje társuló makacsságomnak köszönhetően nem adom fel, vannak még más fajta caapi-k amiket szeretnék kipróbálni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Úgyhogy folyt. köv!:)

* szerk.megj. ;)

 

Varázsmacska

2009.10.10. 11:50 - hanaura

Címkék: varázsmacska

Mernyau image-et váltott, annyira megtetszett neki a varázsmacskás kép, ahogyan ő nevezte, hogy lecserélte az eredetire. A tartalom azonban a régi.

Olvassátok!

hanahuascareality.blogspot.com

Egy másik világ kapujában

2009.10.10. 11:43 - hanaura

Címkék: kép kapu

Főzet

2009.10.10. 11:41 - hanaura

Címkék: ayahuasca mernyau főzet

Ajándékba kaptam némi leőrölt caapit, amivel kapcsolatban az volt a tervem, hogy letesztelem, de Mernyau megelőzött, megkért rá, hogy hadd ihassa meg, úgyhogy tegnap meg is főztem. Elég régóta nem dolgoztam caapi-val, és ha mennyiségi szempontból nézzük, a harmala/mimosa kombóval sokkal több tapasztalatom is van. Az illatából ítélve azért jól sikeredett, hát, reméljük. Én meg majd szerzek másikat kipróbálni...

Szóval vigyázás lesz ma. Na, ilyet se csináltam még, majd mesélek róla. És remélhetőleg Mernyau is!

Hogy mégis, milyen az amikor az ember a Napot tartja a kezében....

Értem, érted?

2009.10.10. 00:29 - hanaura

Címkék: evolúció spirituális

Nem tudom hányan hallottatok az Értelmes Tervezettség Csoportról (www.ertem.hu), nekem Sycorax említette mennyire tetszik neki, amikor úgy döntöttem leközlök valamit a "cégtől"

Ím:

SPIRITUÁLIS EVOLÚCIÓ?

A feje tetejéről a talpára kellene állítani az élővilág eredetéről szóló mai
elképzeléseket az indiai védikus felfogás képviselői szerint.

A szanszkrit nyelvű "véda" szó tudást jelent, és ez a szó fémjelzi az India
sok ezer éves bölcsességét bemutató irodalmat is. A védikus írások sok olyan
témáról írnak, amely a modern tudományt is foglalkoztatja - így a létformák
eredetéről is értekeznek.

A HINDUK TUDÁSA A LÉLEKRŐL

A hindu felfogás szerint a lélekszikráknak helyet biztosító biológiai formák
- a tudomány ezt hívja fajoknak - egy felülről lefelé építkező, több lépcsős
teremtési folyamat révén jelentek meg a Földön. Az egyes élőlények pedig
spirituális lélekszikrák, akik ruhaként viselik magukon a biológia testüket.

A lelkek a védikus látásmód szerint fokozatosan vándorolnak egyre feljebb,
és a növényi szintű életek után állati, majd emberi testet kapnak. E
folyamatot nevezzük "spirituális evolúciónak". Ezt a felfogást ajánlják
alternatívaként a Védikus Tudományok Kutatóközpontjának munkatársai a
közismert darwini elképzeléshez képest.

Százötven évvel ezelőtt jelent meg Charles Darwin "A fajok eredete" című
műve, amely szerint az élőlények változatai közül a természetes szelekció
válogat, és így új fajok jöhetnek létre. A Védikus Kutatóközpont álláspontja
szerint Darwin teóriája nem nyert végleges érvényű bizonyítást, csupán egy
igazolatlan hipotézis maradt.

NEM TESTI, HANEM LELKI EVOLÚCIÓ

Ha a védikus megközelítés igaz, akkor Darwin tulajdonképpen összekeverte a
testet a lélekkel: nem a testek, hanem a lelkek fejlődnek. Az emberi lét
pedig különleges lehetőséget biztosít a lélekszikrák számára a lelki
felemelkedésre, spirituális küldetésük beteljesítésére.

A kutatócsoport köztéri plakátokkal is szeretné felhívni a figyelmet arra,
hogy az eredet témáját napjainkban is joggal lehet szemlélni az indiai
filozófia alapján. (Lásd a csatolt képet!) A figyelemkeltő poszterek az
"Emberek, nem állatok vagyunk!" mottóval, október elején jelentek meg a
metróaluljárókban.

A védikus felfogás támogatói egy ötvenoldalas, "Búcsú Darwintól" című
magazinban ismertetik behatóbban, véleményük szerint milyen érvek szólnak az
álláspontjuk mellett. Arra is felhívják a figyelmet, hogy az emberi faj
eredetéről alkotott mindenkori közfelfogás jelentősen befolyásolja az adott
társadalomban élők értékrendjét, életmódját és célkitűzéseit.

A www.kutatokozpont.hu címen cikkek és kisfilmek mutatják be az
eredetkérdéssel kapcsolatos véleményeket.
-----------------------------------------------------------
A Védikus Tudományok Kutatóközpontja a spiritualitás és a tudomány közötti
párbeszédet szorgalmazza. Célja, hogy körültekintő elemzések során
feltérképezze az ősi és a modern tudásformák közötti hasonlóságokat és
különbségeket. A Kutatóközpontot Krisna-hívő értelmiségiek működtetik, akik
a nyugati tudomány különböző területein is felsőfokú végzettséggel
rendelkeznek. Véleményük szerint a modern tudományos kutatás hasznos
koncepciókat meríthet a több ezer éves keleti bölcsességből.

Fordítva

2009.10.09. 14:05 - hanaura

Címkék: fordítás

Kedves olvasók!

Továbbra is ragaszkodnék a magyar nyelvhez, ami az oldal tartalmát illeti, na nem feltétlen hagyomány őrzés miatt, hanem - ahogy ezt korábban többször jeleztem - mert mindenki számára elérhetővé szeretném tenni a blogban közzé tett dolgokat.

Nem, az icaro-kat nem éneklem fel magyarul!:)))

Tehát:

Fordítókat keresek.

Aki lelkes ilyesfajta dologra, az jelentkezhet nálam. Mivel még nincs olyan olvasottság (a Ti hibátokból,hahaha), hogy a Coca-cola itt hirdessen, és jómagam sem tudok finanszírozni ilyen dologkat, így az ideális az lenne, ha valaki "csak" lelkesedésből, érdeklődésből jó szívvel vállalna ilyesmit. Hajtani senkit se akarok, mert nekem fontos, hogy a jó érzés megmaradjon, ez így kerek. 

Azt gondolom elég sok, a téma iránt érdeklődő van, akinek az angol nyelbéli tudása felülmúlja az enyémet (mondjuk azt nem nehéz:), így aki lelkes jöjjön!

Fórum változások

2009.10.09. 13:16 - hanaura

Címkék: fórum

Na nem kell olyan nagy dologra gondolni. Kialakulóban van egy kisebb kör, érdekes módon a belső szobában...:)))))   (A külsőbe csak az álca kedvéért írunk, hahahaha)

Ami változott az utóbbi időben, az a megszaporodott újabb regisztráló a fórumon. Mondanom sem kell, hogy mennyire örülök ennek. Én aztán tényleg az a fajta őrült vagyok, aki mindenkire kíváncsi, mindenkit meg szeretne ismerni.

Természetesen tovább buzdítanék mindenkit a feliratkozásra, illetve a bekapcsolódásra, akár aktívabban, akár "csendes társként", én nagyon szeretném megismerni azokat, azt a kört akiket ez a dolog érdekel.

Úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat!:)

 

Az újonnan regisztrált fórumtagokat pedig az eddigi csapattal és az ez után érdezőkkel együtt üdvözlöm!

Az a bizonyos hazaút

2009.10.09. 13:06 - hanaura

Címkék: kép hazaút

Egy remélhetőleg igazán jó hír

2009.10.09. 00:04 - hanaura

Nem tudom feltűnt-e valakinek, a napokban nagyon kevés időm volt foglalkozni a bloggal, rengeteg munkám volt (csak hogy valami egészen váratlant mondjak).

Ha minden igaz, ez néhány nap múlva oldódik és újra rá tudok az oldalra annyi időt szánni amennyit szeretnék, ki tudom írni magamból ami bennem van, meg tudom keresni ami érdekel, vagy azt gondolom, hogy titeket érdekel, rendszerezem  dolgokat, átgondolok, tervezgetek, ilyenek.

Addig marad a maradó energia, ami nem túl sok. Ráadásul senki se aktív, Mernyau se bombáz írásokkal...:) Ami egyébként nem nagy gond, abból a szempontból, hogy a mondanivaló miatt akarok írni és nem amiatt mert írni "kell" . Az előbbiből persze sosincs nálam hiány, az idő pedig hamarosan lehetővé teszi a megfelelő kiaknázást is.

 

Egy párját ritkító gaztett, avagy mi történt miközben a Sámán oldalt nézegettem?

2009.10.08. 01:53 - hanaura

Címkék: sámán icaro

Nos van egy oldal, ott meg is van jelölve forrásnak, most nem jut az eszembe, amit korábban magam is néztem, aztán ahogy lenni szokott, megfogadtam, hogy később alaposabban átnézem. És elfelejtettem. Amolyan Hanaurásan...:)))

Szóval ma is a Sámánt böngésztem, ami egy nagyon jó oldal, még mindig, és meg láttam ott ezt a már korábban felfedezett csodát.

Erre megszólalt a kisördög...hja, nem az angyalka: naaa, azért írjál már, hogy beteheted-e, nem szárad le tőle a kibaszott kezed (na jó, a kis pufi, fürtös angyal nem pont ilyesformán szólongatott), aztán a vörös fickó győzött, rájöttem, hogy egy rohadt állat vagyok, aki képtelen megakadályozni azt, hogy tegye, amit a pillanatban kigondolt.

Szóval íme, a rabolt szajré: icaro-k.

 

 

Icaros

Abuelita todopoderosa – Armando Loizaga (Pisaq, Oct 2007)
Aguila florida – Fernando Oubiña (Puerto Maldonado, 2006)
Amaye diru dina (New) – Jarah Tree (Pisaq, May 2009)
Antarita – Herbert Quinteros (Pisaq, 2007)
Araringi – Herbert Quinteros (Pisaq, 2007)
Awelohey – Abraham (Pisaq, 2003)
Azucena tika – Milagros Casaverde (Pisaq, Dic 2008)
Bendecid Pachamama – Ferando Oubiña (Puerto Maldonado, 2006)
Cantemos con alegria – Solange (Playa del Carmen, Jun 2007)
Cantemos con alegria – Milagros Casaverde (Pisaq, Ene 2008)
Canto del oso – Abraham (Pisaq, 2003)
Canto feliz – Abraham (Pisaq, 2003)
Chequiayo – mujer Lakota (Mexico, 2004)
De los cielos Ayahuasca – Herbert Quinteros (Pisaq, 2007)
Don Bechin – Don Bechin (Puerto Maldonado, 2006)
Eagle song – Sanalee (Puerto Maldonado, 2007)
Eh Kumaro – Antonio Fernandini (Puerto Maldonado, 2006)
Flauta doble – Herbert Quinteros (Pisaq, 2007)
Hermoso espiritu Ayahuasca – Armando Loizaga (Pisaq, Oct 2007)
Hey Ah – Sanalee (Puerto Maldonado, 2007)
Huayno – Hilaria (Pisaq, 2003)
Icaro de alto y manta – Alonso del Río (Puerto Maldonado, 2003)
Icaro de Bechín – Antonio Fernandini (Puerto Maldonado, Nov 2008)
Icaro de Solon – Fernando Oubiña (Puerto Maldonado, 2006)
Ikarunchi medicuyni – Diego Palma (Pisaq, 2003)
Imaima nari – Kike Pinto (Pisaq, Oct 2007)
Imalaya maestro inikanki – Diego Palma (Pisaq, Sep 2008)
Jiguero vamos cantando – Luis Ochoa (Guadalajara, Mayo 2007)
Jiguero vamos cantando – Milagros Casaverde (Pisaq, Dic 2007)
Kituwa – Abraham (Pisaq, 2003)
Las verdaderas curanderas – Diego Palma (Puerto Maldonado, Apr 2008)
Largo caminar – Abraham (Pisaq, 2003)
Madre Ayahuasca – Diego Palma (Puerto Maldonado, 2003)
Madre de todas las cosas – Mama Kia (Pisaq, Dic 2007)
Mama Oshuma – Abraham (Pisaq, 2003)
Mariri icaro – Shimshai (Vancouver, Aug 2008)
May we all fly like eagles – Mama Kia (Pisaq, Dic 2007)
Minha Mae Oxumare – Shimshai (Vancouver, Aug 2008)
O mileko (New) – Andrea Lombardi (Pisaq, May 2009)
Onde rondairiri – P.G. (Pisaq, Dic 2007)
Pachacamaq – Baldy (Puerto Maldonado, 2003)
Pachamama muchanapi – Diego Palma (Nelson, Meditation & Ayahuasca Retreat, Sep 2007)
Pachamama Wiwawayku – Baldy y Alonso (Puerto Maldonado, 2003)
Pahuene – Diego Palma (Vancouver, Oct 2007)
Pajaro cantor – Diego Palma (Puerto Maldonado, 2003)
Paparuy – Diego Palma (Pisaq, Nov 2008)
Pollera chayki – Simeona (Pisaq, 2003)
Puñay Puñay – Simeona (Pisaq, 2003)
Remocaspi – P.G. (Pisaq, Dic 2007)
Shamoringi shimicai – Herbert Quinteros (Pisaq, 2007)
Shekina – Diego Palma (Pisaq, 2003)
Shetonia – Sanalee (Puerto Maldonado, 2007)
Sinchi sinchi medicina – Herbert Quinteros (Pisaq, 2007)
Supaymama wawaini – Antonio Fernandini (Puerto Maldonado, 2003)
Taita Timbira – Diego Palma (Pisaq, 2003)
The earth is our mother – Mama Kia (Pisaq, Sep 2008)
Tobaro kiana – Mujer Lakota (Mexico, 2004)
Tribus – Antonio Fernandini (Puerto Maldonado, 2003)
Tribus – Diego Palma (Pisaq, Nov 2008)
Tunka Shila – Diego Palma (Puerto Maldonado, 2003)
Vayakutishimbiro tinita – Diego Palma (Puerto Maldonado, 2003)
Wakantanka – Sanalee (Puerto Maldonado, 2007)
Wayaitiray Sunaray – Diego Palma (Pisaq, Dic 2007)
Yariririndin – Kike Pinto (Pisaq, 2003)
Yariririririri – Kike Pinto (Pisaq, Oct 2007)

Egy határozott javaslat

2009.10.08. 01:39 - hanaura

Címkék: mernyau blog

              mernyau blog

 

                  www.hanahuascareality.blogspot.com

 

 

Mernyauságok tárháza!

Egy orvul elrabolt élménybeszámoló

2009.10.08. 01:28 - hanaura

Címkék: mernyau élménybsezámoló

...amit Menyau blogjáról csentem el. Remélem az itteni olvasók "átjárnak" oda is, megéri, igazán. Szó volt róla, hogy Mernyau megjelenteti itt ezt a beszámolót, csak aztán gondolt egyet, elkészítette a maga blogját (illetve nem hinném, hogy "csak úgy" gondolt egyet, tervben volt ez, erősen úgy sejtem), én pedig mivel nem akartam átfedést, nem tettem be ide. De nagyon szerettem volna mégis ha olvasható lenne itt is. Itt-ott-itt-ott, micsoda fura dolgok...valójában csak itt van, azon belül pedig több szoba. Az egész világ egy itt, egyszerűen több résszel, amik mégsem lesznek ottok, amogyan a ti is csak egy elválasztásra alkalmatos szó. Feldmár András is írt erről, azt hiszem. Szóval az etikett kedvéért, hogy az ő olvasotságának ne menjen a rovására az, hogy beteszem a beszámolót itt is vártam.

Eddig.

At first and the first met with him

Jó, hogy mindig jön valaki, aki megmondja, éppen miért nem jó az, amit csinálsz, amit csinálni akarsz és ahova vezet ez a cselekedet. És jó, hogy nekem soha senki nem mondta, hogy ezzel nem kell foglalkoznom. Hogy süketnek lenni néha más szavaira a lehető leghasznosabb dolog, néha még akkor is, ha jót, ha bíztatást mond.


Kis, színes fülbevalókat láttam, sorban és oszlopokban, villogtak és zizegtek, tudjátok, úgy. Nem hetek, de hónapok teltek el, mire rájöttem, miért?

Van, hogy nem tudom mi bajom, csak érzem, hogy valami van, és nagyon gyakran csak sokkal később bukkan fel tudatos szintre az ok, ami tudatalatt már régen irányított. 

Nem másnap, nem harmadnap, hanem nem tudom mikor, egyszer csak elkezd rágni az ayahuasca. Nem is tudod mikor. Biztos nem tudod. 
De egyszer csak nem akarod már azt, amit előtte, és ha játszani akarod a régi kisded játékaidat saját magad visszhangzik benned: most ezt kinek akarod beadni? És tényleg nem vagy rá képes.

Ahogy gondolkodtam az ígéretemen, miszerint elmesélem, milyen volt az első találkozásunk, rá kellett jönnöm, hogy egyrészt nem értek még belőle mindent ( például a fülbevalókra is csak valamelyik nap jöttem rá) másrészt, ha nem tudtok legalább valamennyit rólam, vagy nem fűzök a lényegi részekhez bizonyos magyarázatokat, akkor egyszerűen csak nem fogjátok érteni. 

Zsibbadok, érzem, hogy nem érzem a testem és ez valahogy nagyon hihetetlen. A lelki tanokra gondolok, amiket olyan régóta igyekszem megérteni, és melyek ezzel kezdődnek : Aham brahma asmi - Lélek vagyok. Minden tudásnak ez az alapja. És most ez olyan mély, valóságos tanúsága ennek. Nem érzem a testem és egyelőre moccani sem tudok. 

Fülbevalók. Semmi bevezetés. Bele a közepébe. Most, hogy értem, sokkal jobban mellbe vág. 

Nem értem mi történik, lecsukom a szemem, hogy ne lássam, de akkor kezdem csak el látni igazán, és hallom a ciripelést is. Mi ez??? Nem tudom, nem baj. Utazom. Ez a gondolat megnyugtat. Még mindig színes, villódzó dolgok a szemem előtt, de biztosan tudom, hogy mind gyerekjátékok, ékszerek, olyanok, amikre a kisgyerekek tuti kattanak. Nem értem mi ez. Nem baj. Utazom, utazom. Ez valahogy megnyugtat. ( Most már ezt is értem.) 
Ahogy elkezdődik, tiltakozás van bennem, látom, hogy a tárgyak elkezdenek vibrálni, ezért jobban kinyitom a szemem. Valahogy el akarom hinni, hogy tudom uralni ezt a dolgot. Megrémiszt, hogy most valami el fog rajtam uralkodni. De aztán lecsukom a szemem és nincs visszaút. (Egyébként sem lett volna...)
A színes dolgok megnyúlnak, én pedig gyorsan váltakozó képeket látok, mintha zuhannék, de ez most nem  rettentő, mint az álmaimban, csak konstatálom. Forróságot érzek a fejemben, és forróságot érzek lent is, ezzel egyidőben látom, ahogy a kundalini kígyó sárgán megindul bennem felfelé, pontosan a végbelemtől, (ahogy Feldmár mondta...) 

Ahogy elkezdődött hanaura simogatott és beszélt hozzám. Mivel nem tudja még, hogy berántott az aya, (szokatlanul korán, 20 perc után hánytam, így jogosan azt gondolja, nem volt idő a felszívódásra, igen ám, de én nem kapszuláztam, vízben feloldva toltam le a cuccot, sőt, még meg is rágogattam és a nyelvem alatt tartottam kicsit. Nem mondom, hogy erre még egyszer az életben képes lennék, de először meg kellett tudnom mi is ez.) azt hiszi simán rosszul vagyok, mert gyakran felnyögök (a hangom az, ami egy-egy tizedmásodperctöredékre képes felhozni a valóságba, aztán visszazuhanok). 
A hangja, és amit mond, valahogy megnyugtat. Azt mondja, hogy itt van nekem és nagyon szeret és az Ő egyetlen feladata, hogy szeressen engem. Ez megnyugtat és nem akarok kimenekülni ebből az egészből, megnyugtat a gondolat, hogy habár nem is tudom a valóság fonalait összekötni, itt maradhatok, mert Ő itt van és szeret és vigyáz rám. ( Hát ennyit a vigyázó szerepéről pro és kontra - én "megőrültem" volna, ha nincs mellettem, azért rémisztő magaddal találkozni álarc, minden nélkül) 

Amikor érzem, hogy a kígyó megindul bennem felfelé, teljesen biztos vagyok benne, hogy - hogy fogalmazzam meg nagyon szépen? :) - nem vagyok ura a testemnek és alul is távozott belőlem minden. Hanaura mászkál, mert ő még simán fent van egy pohár után, velem ellentétben, aki már nagyon messze mélységekben járok. Teljesen biztos vagyok benne, hogy azért mászkál, hogy feltakarítson utánam, de egyáltalán nem zavar, azt gondolom, ez van, most már jöjjön, aminek jönnie kell, és hát bizony, a dolgok jönnek is fel, gyorsan, alaposan és megállíthatatlanul. 

"Mert soha nem hagyták, hogy gyerek legyél." Összegörnyedve fekszem, talán felnyögök. Igen, tudom, hogy így van, és milyen egyszerű mondat is ez, de még soha, egy sötét, zárt, magányos szobában sem mondtam volna ki. 

"Mit hazudsz? Nem kell ez a vetítés. Nincs is diplomád." Hmm, tényleg nincs. Az a papír nekem nem jelent semmit, így tényleg nincs, és hazugnak érzem magam minden alkalommal, amikor megkérdezik mi vagyok. Azt szeretném mondani, csak érettségim van, és most akarok szakmát tanulni. Ennek meg van a maga története, hogy miért érzem így és nincs benne nagy misztikum, de ha nem haragszotok, nem most regélném el. 

A kígyó lassan és alaposan kúszik fel bennem, világító sárga és jóságos, egyáltalán nem fájdalmas, amit tesz velem, gyógyítóan és forrón löki ki belőlem a dolgokat.

Megint zuhanok, ( láttátok a Sliderst? Na úgy, ahogy ők szoktak) és egyszer csak Feldmárral találom szembe magam, aki azt mondja, " Na tessék, itt vagyok, nem a könyveim, nem a Daathon, nem a neten, hanem itt face to face, most kérdezd meg, amit akarsz." Régi vágyam találkozni vele, és persze, eljátszottam a gondolattal, hogy "kezelhetne" is engem. Tudjátok mit mondtam neki? Ühühm, azt, semmit. Hát ennyire akartam én ezt a dolgot. A félelem és a valóság fonalainak elvesztése ( mi van bazd meg, most Ő akkor tényleg itt van? :) ) leblokkol. 

Különböző dolgok bukkanak fel, és nem tudom, mi a valóság? Néha felnyögök, mert ezzel egyidőben fel tudom emelni a fejem és kinyitni a szemem, de az aya szinte azonnal visszaránt. "Valami van." Egyre csak ez bukkan fel az elmémben idődől-időre és ez valahogy megnyugtat és visszaenged. Emlékezem hanaura családjára, de nem tudom eldönteni, tényleg léteznek-e? Ugyanez a helyzet a saját családommal. Fogalmam sincs az apám, a nővérem létezik-e? De többnyire arra jutok, hogy nem, vagy hogy nem tudom. "Valami van." 

Hallom, hogy hanaura mászkál, és egyszer távolról hallom, hogy hangosan hány. "Ó, akkor nem sokára jön utánam." - gondolom, és ez is megnyugvással tölt el.

A színes, vibráló dolgok valahogy egyszer csak elkezdenek "idegesíteni", nem értem miért látom én ezeket? Nekem most nem a dzsungelben kéne lennem? És egyébként is, én nem ezt akarom! Én búzamezőket akarok, faházat, egyszerű életet, Wass Albertet akarok ( na lám csak, Ő megmaradt a valóság küszöbén, Róla bizton tudom, hogy létezik és ki Ő) és akkor látni kezdem a búzamezőket, a faházunkat és talán kölköket is. 

Hanaura még egy ideig úgy ül mellettem, hogy felettem van - persze, hiszen én fekszem - de aztán  Ő is szépen lassan eldől, és átkarol engem, vagy valahogy én fúrom be magam a karja alá. És akkor valahogy elkezdődik egy új látomás, élmény, az, hogy most születünk meg mind a ketten, együtt. 

Én még nagyon sokára jövök ki belőle, hanaura már rég "végzett" megint mászkál, és megint csak abban a hiszemben, hogy már én is "kint" vagyok, próbál rávenni, hogy ne keresztbe feküdjek az ágyon. :) Én azonban még nem vagyok annyira magamnál, sőt, most már nem is akarom, hogy véget érjen ez az utazás, a félelmem elmúlt ( még közben egyszer - kétszer erőtlenül bár, de kértem, hogy mentsen meg engem, de azt hiszem ez inkább másra vonatkozott, nem az ayahuascára) és szeretnék még elmerülni magamban. Ő azonban ezt nem tudja, fáradt és fázik ( ez egyik takaró alattam, a másik rajtam :) ) és szeretne lefeküdni. Mozdulatlanságomat lustaságomnak tudja be és enyhén durcásan lefekszik mellém keresztben a földre. Én nagyon sajnálom, de nem tudok még megmozdulni, legfőképpen megmagyarázni neki, hogy ez most nem az, aminek gondolja. Sajnál, sajnál, de gondolom majd később megmagyarázom neki, megérti és úgy is megbocsájt. :) Ez sovány vigasz, de pillanatnyilag az sokkal fontosabb, hogy mi történik bennem, velem.

Nem tudom mennyi idő múlva megint megpróbálja a fektetés témát, akkor már valahogy hagyom neki, hogy pakoljon. Fekszünk egymás mellett, hajnalodik, már magamnál vagyok, de még abban a kába állapotban, ami  az alkalom után még kb. egy napig kíséri az embert, és csak annyit mondok:

"Hu..."

De ebben, higyjétek el, minden benne volt.