ayahuascareality

Az oldal az Amazonas medence sámánvilágával foglalkozik, az ottani spirituális világot, törzsi rituálékat, szokásokat próbálom egy befogadható, olvasható formában bemutatni itt. Ebbe a világba tartozik a természet, az elemek tisztelete, a dohány és a többi szent növény, orvosság, köztük az ayahuasca. Az "ayahuasca" az Amazonasi kecsua kifejezés, aminek számos fordítása létezik, mint a "lélek liánja", a "halottak indája", a "kis halál", a halál kötele", stb. Ez egyike a számos névnek amivel illetik. Mondhatni a legelterjedtebb. Maga az ayahausca egy, az Amazonasi törzsek által kultivált szakrális orvosság, amit vallásos céllal, szertartásos jelleggel vesznek magukhoz a bennszülöttek, egy ehhez tartozó, családonként változó rituálé keretében. Számtalan eltérő részletű szertartás ismeretes, családi titkok, különlegességek, amit a sámánok többnyire bizalmasan kezelnek, mivel ez a munka komoly felelősséget igényel. Dél-Amerikában több úgynevezett szinkretikus egyház is felbukkant, akik (többnyire keresztény)vallási gyakorlataik alapjának tekintik az alkalmankénti teafogyasztást, rituális jelleggel, közösen énekelve. Utóbb nyugati orvosok is elkezdték alkalmazni, például olyan szenvedélybetegségek kezelésére, mint például függőségek, traumák. Az ember a szertartás ideje alatt rituálisan elfogyasztott gyógytea hatására gyakran fizikai rosszullétet tapasztal, gyakori, hogy ki is hányja az elmondások alapján kellemetlen ízű teát. Erről több törzs, jellegzetesen a shipibo azt tartja, hogy az ember gyakran a félelmeit, a hazugságait hányja ki. Emiatt aztán nagy becsben tartják ezt a fajta tisztulást, noha nem feltétele a megtisztulásnak. Ezután mintegy látomás formájában egy szellemi utazáson vesz részt, amit érzelmek, felismerések, képek kísérnek. Különbözőségét abban tartják az első pillanatra hasonlónak tűnő hallucinogén szerekkel szemben, hogy nem egy mesterséges világba kalauzolja a gyógyulni vágyót, hanem önnön belső világába, ahol szembesül örömével, bánatával, boldogságával, és legbelsőbb félelmeivel is. Emiatt azt tartják, az utazás gyakran megviseli az embert pszichikailag. Nem ritka az újjászületés élménye, ami után a szertartáson részt vevő képes valóban megszabadulni a korábbi terheitől, nehézségeitől. Az Amazonas-beli indiánok azt tartják róla, hogy egy csodálatos gyógyszer, aminek a segítségével az ember kapcsolatot teremthet nem csak saját belső létével, hanem a szellemvilággal is, és szembenézve minden terhével, félelmével, megszabadulhat azoktól. Eddig sem pszichikai, sem fizikai függőség nem ismert, továbbá semmilyen mellékhatás nem került dokumentálásra.

Friss topikok

  • Zoltán Morta: A videókon a Tensegrity gyakorlatai láthatóak. Mostantól Budapesten a Jurányiban keddenként részt ... (2016.09.08. 03:26) Castaneda fimjei
  • Rosgan: Üdv! Nem rég találtam rá a blogodra (még nem volt időm végig olvasni), de tetszik, amit az ayahua... (2016.05.15. 15:08) 5000 indok
  • Red Pill: Az sem igazán tiszta, hogy mit ért a cikk szerzője az alatt hogy a bufo alvarius mérge egy megoldá... (2016.04.22. 22:53) Egy garantált módszer az ayahuasca tea okozta hányás ellen
  • Vepvavet (törölt): (Nem tudom mennyire hangzik elrugaszkodott dolognak blogbejegyzést írni, egy másik blog komment zó... (2015.12.13. 20:15) Látomás keresés
  • hanaura: Leginkább dél Amerikában, Európában a Santo Daime egyháznak van szabad vallásgyakorlási lehetősége... (2015.12.06. 18:10) Megváltozott tudatállapotok

A Lakota Jézus

2015.12.27. 12:24 - hanaura

A cím ne tévesszen meg senkit, az utolsó pillanatban jutott az eszembe, és két történetre utal. Jómagam nem vagyok a mindent-mindennel new age összemosó/summázó műfaj királya, így Jézusból se lesz a történetem végére lakota indián, mindenki megnyugtatására, viszont  a két történet, amit el szeretnék mesélni  súlyos hasonlóságokat mutatnak egymástól függetlenül. Engem azok az erők érdekelnek ami mindkét történetben valahol hasonló dolgot hoztak létre. 

Ahogy kezdődött:


Fenn vagyok a facebook-on, szemem is van, mindenhol a lángoló közel kelet a téma. Na mondom, helyben vagyunk. Tizenévek óta távol tartom magam mindenféle társadalmilag kreált és annak a megosztására kitalált "politikai" próbálkozásoktól. De hát itt ez az ISIS történet. Erről azért aki nem a dzsungel mélyén töltötte az idei évét, az hallott. És akkor gondoltam hogy a bulvár emésztőgödrében halászás helyett elmegyek utána nézni a dolognak, felkerestem pár könyvesboltot, vettem vagy húsz könyvet Afrikáról, a közel keletről, a most zajló szörnyűségekről, a régiekről, történelem, kultúra, amit csak lehetett. 
Ezt csak azért írom, mert ahogy tudjátok ilyen értelemben vett politizálás ezen az oldalon soha nem volt és nem is lesz. Nem itt fogunk összeveszni hogy a Fradi vagy az Újpest a király. Van rá elég hely. 
De ha már 'reality' , utalok itt az oldal nevére, hát ez is hozzá tartozik és mindenki hall róla. 
Szóval az első történet közel keleti lesz. Jézussal, a Napkeleti bölcsekkel. És az Isis-sel is. Aztán egy másik a tengeren túlról, és végül elmesélem hogy jutott mindez az eszembe.

Mint tudjátok sajnos a kontinensen nagyon sok háború, felkelés, nyomor, szegénység van. És mellette egy tűzfészek is. Amit mielőtt a védelmembe vennék, vagy leköpnék, gyorsan hozzáteszem (ez még odaát az indiánokkal is stimmel), hogy jó ötven évvel ezelőtt ezek az emberek nem voltak szabadok, ellenben azoknak a leszármazottai akik kirabolták, elszegényítették, egymás ellen fordították őket, most elegáns kávéházakban iszogatják a lattét és azon vitatkoznak hogy a menekülteknek segíteni vagy eléjük állni kell-e. 
Röhej, nem? Hát valahol nagyon nem. 
De valamikor volt ott más is. Például három ősi kultúra találkozása. A három unokatestvéré. A napkeleti bölcsek. Még a tudomány is felcsatlakozhatna negyedik bandának, mert a jelenleg elfogadott legrégebbi bizonyítékok a földet jelenleg benépesítő emberiségre ebből a térségből származik. 
És szent dolgoké is. 
Nem csak olyasmikre gondolok mint a modern 'nyugati' kultúra alapjaira.
Ott jelent meg ugyanis Jézus.
Akiről rengeteget lehetne mesélni is meg vitatkozni is, de most egyiket se fogok. Mindenesetre ott jelent meg. És szent, valóban szent ember. És a három bölcs három irányból követte a csillagot.
Namármost Jézus amúgy vitán felüli szentségéről sokat olvasni, de van itt valami más, én legalább is innen nézem a dolgokat. Félretéve Jézus személyét és fontosságát a történetben, itt az történt hogy három irányból három amúgy közelebbről-messzebbről rokoni kultúra kiválóságai elindultak a csillag irányába EGYÜTT megünnepelni egy szent ember megjelenését. Ebből a szempontból mindegy is ki ez a szent ember. 
Mert mi van most? Ahogy kezdtem, háborúk, gyakorlatilag az egész térségben.
És vannak helyek ahol mindhárman jelen vannak. 
Most a három unokatestvér harcol. 
Közben a nézőtérről a hajdani fosztogatóik pattogatott kukoricát zabálva filózgatnak róluk. "Segíteni próbálnak". De, és ide most valóban nagyon politikus dolgokat is írhatnék (nem fogok), ennek a térségnek, ezeknek az országoknak abban kell a segítség hogy ők maguk békét tegyenek egymás közt. És akkor mindegy ki lesz a "következő Jézus", lehet hogy pont a béke teszi szentté vagy lehetővé a megjelenését, mert a nagy család, a rokonok nem harcolnak, hanem várják. 
És a próféciák alapján Jézus a szeretetet hozta. 

Senki se mondhatja joggal az unokatestvérekre hogy állatok. Egyikőjükre se. Sajnos rengeteg, rengeteg nehézség érte ezeket a népeket azért hogy ma Európa kvázi a földi paradicsom legyen Afrika/közel kelet nagy részéhez képest.  Persze, ott is van bőség. De egy Dubajra jut három háború a közvetlen szomszédságban. 
Nekik meg kell találni a békét, és a három testvér találkozása elkerülhetetlenné teszi azt a szent pillanatot ami Jézus megjelenését előkészítette.  És akkor lehet béke.

És a másik szál:

Ez "indiánosabb lesz". 
A történet eleje sajnos kicsit hasonló, még találkozók is történtek, ha nem is Jézus és a Lakoták közt. Amikor az apartheid rendszer lehetővé tette, hogy a másodrendű fajként, állatokként elhurcolt feketék Amerikába telepítését a kiirtott indiánok földjeinek a 'felújítására' (ami végül a 21.század nagy gazdasági hatalmává tette az Egyesült Államokat), belőlük már akkor se volt sok. Harcoltak egymás ellen.
Délen ugyancsak.
És akkor két 'mozgalom': Észak Amerikában a Red Road, Dél Amerikában a Camino Rojo. Mind a kettő vörös utat jelent, az utóbbi az előbbi inspirációjára jött létre. Míg az északi törzsek most is nagyon strukturáltak, a déliekre ez nem jellemző. Nincs olyan hogy "Camino Rojo" irányzat. Mert ez nem egy irányzat. Ellenben, sokak szerint Mexikóban, mások szerint Kolumbiában az öregek elkezdtek találkozni és megbeszélni a világ dolgait. Hogy nem jó ez így. Hogy ők is bajban vannak, aztán a fiatal testvér ( 'mi fehérek') még nagyobb bajban, és emiatt bajt hoztak az indiánokra is...szóval mit lehet tenni? 
Előtte a törzsek, családok egymástól elizolálva működtek, mindenki csak a saját nagyszüleitől tanultakkal folytatta az útját. És ennek abban a történelmi kontextusban meg is volt a létjogosultsága. Csakhogy az idők változnak. Az emberek fogynak. Az indiánok főleg. Hát akkor összébb kell húzódni, és a tűz köré nem csak a mi családunk dolgait tenni, hanem összegyűjteni a régi tudást és megnézni hogy mi, ma mit tudunk azokkal kezdeni.  Dél amerikai, és északi mesékben, mítoszokban is lehet ugyanarról a történetről hallani. 
A sas és a kondor találkozása. A sas észak , a kondor dél jele. 
És a prófécia szerint amikor ők ketten találkoznak, béke lesz.
Szóval a déliek elkezdtek észak amerikai elemeket is befogadni, mert van akiknek ez fontos. Hogy a nagy madarak találkozzanak. Ezt is lehet pattogatott kukoricával a kézben egy onnan hozott párducbőrön heverészve kritizálni, de ők valamit csinálnak - valamit tenniük kell. 

Egyszerűen találkozniuk kell a rokonoknak együtt ünnepelni, ez nem megy másként.  Olyan kultúráknak az esszenciájáról beszélünk amik sokkal régebbiek a minket közvetlenül körülvevő civilizációtól, csak éppen a mi civilizációnk éhes, és meg akarja enni őket. Nem olyan könnyű idők ezek, de én inkább megyek ilyen régi poros dolgok után, mert látom, hogy valami igazihoz vezet, mint átüljek az aréna szurkolói részére ahol az életükért , fennmaradásukért küzdő fajok porfelhője felett igyam a Brandymet. Szerintem akárhogy is állnak a dolgok ezeken a szent földeken, ezek szent földek. Ott már megjelent a béke. Ott már tudtak találkozni, ünnepelni, és várni azt amit mindannyian másként hívtak talán, de ugyanazt érezték közben.


A bejegyzés trackback címe:

http://ayahuascareality.blog.hu/api/trackback/id/tr258201962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.