A napfordulók és napéj egyenlőségek megünneplése nagyon ősi dolog, a mi térségünkben is, amolyan kvázi 'pogány' év vége. Keresgéltem cikkeket, írásokat, de inkább leírom nekem mit jelent. Valahogy úgy alakut az elmúlt években, hogy vagy idehaza voltam ezeken a napokon Magyarországon, vagy nem, de inkább nem. Idén, a kifejezetten nehezen alakult ősz után észre se vettem mikor lett tél. Minden nap figyelem mikor tűz be hozzám igazán a nap, már amikor, de valamiért, ha láttam is, nem tudatosodott bennem, hogy délután négy után már sötétségbe borul a világ. Mivel ezek az ünnepek valamikor nem a plázák nyitva tartási idejéhez, hanem a természethez voltak igazítva, így valamikor ez volt az év vége, innen kezdődött az új év, az új élet - holnaptól hosszabbodni kezdenek a nappalok. Eddig a napig, hosszú ideig a sötétség irányába megy a természet is és innen világosodik. Én pedig egyre közelebb kerültem ahhoz a napi 1-2órához amikor tényleg besütött hozzám a nap, vagy ha akkor éppen a szabadban voltam. Mondhatni, ahogy rövidült a lehetősége, egyre fontosabb lett. Nekem már az is nagyon érdekes, hogy éppen csak elkezdődik a naptár szerinti tél, már "visszafelé számolódik". Addig is halad a világ a sötétség felé. Idén a lelassulást is jobban érzem, magamban, magam körül, és magamon kvázi kívül is. Befelé figyelőbb, elmerültebb, elgondolkodóbb lettem. Nagyon sok minden összegződni látszik mindabból amin idén keresztül mentem. Akik ismernek tudják, hogy a vége súlyos csalódásokkal, leleplezésekkel nem a legédesebbre sikerült hogy úgy mondjam. A történet testében valami a test ellen fordult. Szóval magamnak is van mivel foglalkozzak. Felkavarodott az iszap, hogy úgy mondjam. És most, fizikailag akár ugyanolyan aktívan, de belül sokkal csendesebben kicsit számot vetőben vagyok magammal, többször "leültünk" átbeszélni az évet, az élet aktuális dolgait. Más szóval, bárhol is éljek, most nagyon érzem a természet ritmusát is, mert erősen arra látszik rezonálni a magam életem és annak a ritmusa is. A téli napforduló azt is jelenti, hogy nem félek a sötétségtől, én mentem az éjszakába, nem ördögöket, vagy kísértet kastélyokat kergetni hanem víziókat találni az élethez. A nappal az nappal, akkor mozog a test - de éjjel álmodja meg az ösvényét, hogy úgy mondjam.
És azt is jelenti, hogy azért vagyok az éjszakában mert szeretem az éjszakát, és az éjszakáBAN ünnepelve várhatom igazán a napot, a tavaszt, az ébredést, és az indulást.
Egyenesen a sötétségbe
2015.12.22. 01:03 - hanaura
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ayahuascareality.blog.hu/api/trackback/id/tr548190670
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
