Egyszer volt, hol nem volt, a mendemondák szerint egy Yatra nevű sámánasszony (akivel majdnem találkoztam is) belső késztetésétől vezérelve, és a tanítója utasítására Európába, Hollandiába repült, első ízben hozva a kontinensre az ayahuascát, ami azután 20-25 év leforgása alatt lényegében mindenhol megjelent.
Idehaza az írásairól, előadásairól, tréningjeiről a bulvárban is jól ismert Feldmár András kezdett mondhatni jó időben beszélni. Legtöbben akik hallottak az ayahuascáról, Andrást emlegetik. Neki is megvannak a határai, lényegében ugyanazt az öt-hat mondatot ismétli néha másképpen fogalmazva a könyveiben, mégis kíváncsiságot ébresztett sok emberben. Sajnos a saját prekoncepciók ezen a szinten is becsúszhatnak, és be is szoktak...
Teret nyert közben a youtube, a facebook, millió oldal, csoport, beszélgető klub, ismeretségek, és rendgeteg információ cserélődése. És itt lép be a képbe Peru, ahonnan a filmek, képek, élménybeszámolók, útleírások, ayahuasca központok, és nagy vélemények származnak. Márpedig a helyi shipibo kultúra nagyon karakteres világ, amit tényleg csak egészben, kompletten érdemes nézni. Aztán előkapni egy atlaszt, megnézni mekkora részt foglal Peru az egész Amazonasból, így mindjárt világossá válik, hogy ez a nagyon ízes, karakteres, de icipici szelet az Amazonas töredéke. Ellenben a dokumentációk nagy részének Peru a helyszíne, így a helyi purgáló, szembesítős, mélyrevivő szellem jutott el dominánsan a világba. Ez aztán találkozott a populáris gondolkodók, kutatók, előadók, pszichológusok néha kellően bulváros világával, így már lassan egy évtizede úgy beszél majd mindenki az ayahuascáról mint egy bennszülött pszichedelikus pszichoterápiáról. Nagy szerencsémre Svájcban ilyesmiben is részt vehettem, megtapasztalva hogy egy nyitott, támogató, valóban terápiás környezetben és felkészüléssel nagyon is hatékony segítő társ lehet az ayahuasca, de ez megint egy része csak a játéknak. Jó szívvel ajánlom mindannyiótoknak akár útikönyvek, leírások, Discovery Channel, stb nézegetését is mert sok dolog csak a kulturális háttérrel együtt mutatja meg magát. Például ezek a (jórészt sajnos már csak hajdani) törzsek akikről beszélünk az erdőben éltek. Nem volt iskola. Bíróság. Bolondokháza. Parlament. Pszichiátria. Csak az ayahuasca. Szóval mindent ezzel kellett csináljanak. Összegyűltek, és mindezek a dolgok ott előkerültek, és aztán ezzel kezdtek valamit, úgy követték a látomásaikat, hogy manifesztálták őket. Szóval nem csak álmodoztak a malokában.
Ez azért érdekes szerintem mert többek közt a fenti okok végett néha hosszú időbe telik embereknek megengedni maguknak azt hogy úgy lássák az ayahuasát ahogy megmutatkozik a számukra, vagy amilyen helyre érkezett az életükbe, és ne aszerint amit hallottak róla itt-ott.
Szóval mindenkit biztatnék az újszerű ötletek átgondolására, a téma több oldalról körüljárására, mert annyi minden van még amit kár lenne kizárni. Az elmúlt 20-25 év kialakította a maga szószólóival azokat az elképzeléseket amik már eleve irányba tették az emberek gondolatait, megközelítését az ayahuascával kapcsolatban. Érdemes szerintem tágítani ezen a horizonton. Közben még talán pár belső koncepció is lelepleződik, átalakul, és az sincs kizárva hogy ha egy adott dolgot másképp tudunk nézni, akkor az hatással lehet arra ahogy általában nézünk a világra.
Mi az irány?
2015.05.28. 12:18 - hanaura
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.