Az egészet ott kezdeném, hogy a legtöbb videó, zene, kézműves cucc, élménybeszámoló, infó Peruból jön, amit mi úgy kezelünk hogy ez az ayahuasca. Peru valóban elég karakteres ilyen téren, de például az Amazonas medence igen kis részét birtokolja. Például. Szóval azok a prekoncepciók amik szintén kialakultak az ayahuascával kapcsolatban, jórészt innen jön.
Brazíliában egészen máshogy közelítik meg az ayahuascát, és még csak nem is az ott világra jött és egyre komolyabban terjedő szinkretikus egyházakról beszélek, mint a Santo Daime vagy az UDV, hanem az ottani native kultúráról. Ecuadorban megint egészen másképp néz ki az ügy, Kolumbiában is, Venezuela megint más. Sok helyről utaznak ugyanis sámánok a világ minden pontjára, így ha valakit komolyan érdekel a dolog, akkor anélkül tud egy kicsit találkozni ezekkel a kultúrákkal, hogy bejárná az egész kontinenst, amire pedig lássuk be, nem sok mindenkinek lenne lehetősége, sok szempontból.
Mesélnek az ismerőseim, ismeretlenek az élményeikről és rendre "felbukkan Peru". És ez valahogy nem stimmel szerintem. A perui sámánoknak van egy nagyon karakteres világuk, valami ami a nagyon különböző sámánok esetén is jelen van, a "helyi íz", de érdemes valóban megpróbálni megismerni az egész képet, a kozmológiájukat, a felfogásukat, hogy látni lehessen miért mondanak sok dolgot.
Az hogy hányni KELL az ayahuascától az ő ötletük.
Ez a "le kell menni a mélyére" , "szembesülni kell" szintén perui ötlet.
Az, hogy a látomások jelentik a szertartás alapját - szintén perui ötlet.
És még sorolhatnám.....
És ez igaz is, az ő szemszögükből, csakhogy ez nem biztos, hogy feltétlenül az ami hozzám, vagy hozzád passzol. Ha nem tévedek.
Az is Peruból jön, hogy az ayahuasca egyfajta "native pszichoterápia". Igen, ilyen potenciálja is van, de ez sem egy olyan dolog ami leírja az "egészet".
Az ugyanis elképzelhetetlenül gazdag........
Kolumbiában a sámánoknál például sokkal nagyobb szerepe van az ünneplésnek, a szeretetnek, a boldogságnak. És ők nem mondják, hogy dögölj meg, fulladj bele a szarodba, őrülj meg, aztán majd a magasba törhetsz , amilyen prekoncepciói néha van az embereknek az ayahuasáról a kimondottan perui stílussal kapcsolatos félinformációk miatt. Ők azt mondják, hogy ünnepeljük a szeretetet, és meg akarjuk ismerni a szívünket, a lehetőségeinket, örülni akarunk az életnek, annak ami van....
Elég különbözően hangzik, nem?
És itt nem arról van szó, hogy ott vannak a depressziós peruiak és a bulizós kolumbiaiak, hanem arról, hogy ugyanannak az útnak két egészen eltérő arcát mutatják meg, ami például segít abban, hogy ha az ember lát vagy hall egyféle dolgot az ayahuascáról, akkor még véletlenül se higgye azt hogy ez AZ ayahuasca, legfeljebb ez IS az ayahuasca, ez egy tényleg felfoghatatlanul gazdag világ...
S minthogy nem indiánok vagyunk, nem az Amazonasban születtünk, és nem is kell, hogy indiánok legyünk, vagy azt játsszuk, megvan a lehetőségünk, hogy ha érdekel ez a téma, hogy olyan megközelítést, ösvényt találjunk, ami kvázi passzol hozzánk. Nem lesz mindenki katolikus aki keresztény, se evangelista, akkor se ha ők mind keresztények. Pontosan így működik az Amazonas medence sámánjaival, tájaival, tájegységeivel, és azokból adódó jelentős különbségekről.
Szerintem sokáig én is bezártam magam ezekbe a perui koncepciókba, most évekkel később látom. És ha most egy szóval kellene leírjam az ayahuascát, akkor már nem a "szembesülést" mondanám, hanem a "szeretetet".
