Nem fejeztem be a legutóbbi élménybeszámolómat. Most valahogy több fázisban zajlottak a dologk, mint ha külön fejezetetk lettek volna egy képzeletbeli könyvből. Igyekeztem megfelelően viszonyulni a dolgokhoz. Ahogy Dr. Frecska is mondta: az ayahuasca nagyon kegyes vendéglátó, ha nem megfelelően közelít hozzá valaki, akkor is nagyon sokat ad.
De nem a lényeget.
Ezt nem árt figyelembe venni. A megfelelő közelítésről regényeket lehetne írni, fogok is, habár csak a magam megértése szerint fogom tudni, mindenható, megmondóember nem vagyok!:))))
Tehát ahogy kezdett erősödni az ayahuasca hatása, ahogyan szokott lenni, volt egy "képes bemutató" az életemből, és valahogy minden nehézségével együtt csodálatosnak tűnt. Néha az az érzésem, illetve alkalmanként kívülről is megerősítést látszik nyerni, miszerint egy rakás szar az életem, de amit láttam az egy csoda volt. Nehéz csoda, az igaz, de csoda.
Van az a mese, majd megkérdezem Mernyaut, tudjátok, ami a testről szólt, régi mese, belülről mutatta ilyen viccesen, tudományos stílusban egy-egy mozzanatát a szervezet működéséről, belülről. Szóval ahogyan írtam a beszámolóm másik felénél: maga az élet jelent meg. Én nem mondom, hogy bármit is megoldott, de nagyon komoly élmény volt a részesének érezni magamat, ennek a nagy gépezetnek, amin belül sok másik kis gépeet működik, és olyan erővel "termelik" az életet, amit nem hogy megállítani, lassítani sem lehet. Még súlyos problémákkal sem.
Az élet életet teremt.
Szóval hallottam egy hangot....előtte olyan volt mint ha egy üvegmúzeumban néztem volna végig néhány csodálatos mozzanatban az életemet. Nem mindegyik kép volt szép, félre értés ne essék..:))))
És megszólalt a hang: "A csodák örök életet adnak."
A csodál örök életet adnak. És kisebb mozzanatok jelentek meg ismét, és rádöbbentett, csak egy kis lélegzetvétel is...egy olyan nagy csoda.
Hát, ez most lehet, hogy nem egy túl egzotikus beszámoló!:)))))
De ez történt.
Én nem értettem. Hogy? Hogy mi?:) Mi van? milyen csodák? Én ne látok csodákat, ha a jövőmre, vagy úgy általában az életemre gondolok (részben erre lehetet egyfajta kvázi "válasz" a másik "fejezete" az élményemnek, amiről a múltkor is írtam), szóval hogy is van ez? Szerettem volna látni, tisztán látni. Annyi dolog kavargott bennem.
"Csak hallgasd a csendet"-folytatta.
És akkor már nagyon-nagyon nehéz volt mozdulnom, illetve....nem is nagyon ment..Szóval nem is volt más lehetőségem: hallgatni. Alkalmasint a csendet. Kezdtek lassulni a gondolataim, valajóhogy fehérebbnek, nem zavaróan de ködösebbnek láttam a külvilágot.
"Hallgass, csak hallgasd a cendet!"
"Csak hallgasd a csendet!"
"A csodák itt vannak."
"Itt vannak veled"
"A csodák örök életet adnak, csak hallgasd a csendet"
Nem értettem, nagyon ostobának éreztem magamat, én megfejtéseket alartam, na hát kaptam is, csak nem úgy, ahogy számítottam. Lassult a lét, csilingelt a levegő, olyan mintha egy szeretetteljes ködbe lennék burkolva, ahol valami szeretetteljes dolog vesz körül. Amiből nem sokat értek. De megnyugtatott a dolog.
Elsuhantak mellettem, hmmm...mik is? Afféle látható szellők, talán így tudnám leírni. Most is ugyanúgy bennem van, de erről a mostani alkalomról kicsit nehezebb beszélni, nagyon "megélt" egy este volt, de nem annyira könnyen kifejthető.
"Gyereee, gyereee, csoda! Csodát teremt a pillanat, csak figyeeeld!"
"Gyere, hallgasd a csendet!"
Miért? Gondoltam magamban. Számomra a csend, persze hülyeség, de valahol tudat alatt az üresség érzését kelti. Valahogy elkezdett párologni a testem, egyre láthatatlanabbá vált.
"Csak figyeld, figyeld a csendet!"
És még mindig nem volt világos, de már ennek a tejfehér ködnek voltam a része, kellemesen belebújva abban, de mégis megőrizve az önállóságomat. Bambán, kábultan néztem, éreztem, hogy lassulnak a mozdulataim, és a gondolataim is, valamiképpen feloldódni látszódtam ebben a ködben.
"Csak figyeld, hallgasd a csendet, a csodák örök életet adnak, csak hallgasd"
De!...mondtam volna (persze csak ilyen mentális síkon)
"Ne, csak figyelj, hallgasd a csendet, nem fogsz el, nem túnsz el, nem kábulsz el, csak figyelj. A dolgoknak tere van. Ha teremteni akarsz, akkor teret kell adnod annak amit oda szeretnél hozni. Folyton beszélsz! Csak hallgasd a csendet, nem kell semmit csinálnod! Fogsz még, de nem most. Most teret adsz azoknak a dolgoknak az előhívásához amik benned vannak."
Kezdtem kicsit jobban érteni, és valahogy....gőzöm nincs mennyi idő telt el, elkezdett tisztulni a "Kép" és süötétedni, egyfajta csillagos ég hatása volt, ahol a csillagok izzottak. Feküdtem, össszekuporodva, de úgy éreztem magam mint ha felálltam volna.
"Csak figyeld a csendet (ezt sokszor hallottam -Hanaura), ha mozdulatlan vagy, mozdulatlan az elméd, akkor érezni fogod, ahogy a térben elkezd valami rezegni. És jön a dolog. Akkor és úgy ahogyan jönnie kell, és leszáll a csendre, a helyre amit meghagytál neki. Csak figyelj és érezni fogod, ahogy rezeg a tér, ahogy jön az a dolog. Folyton kiabálsz, kapkodsz! Csak maradj csendben, figyeld magadat, és hagyd, hogy jőjjön aminek jönnie kell."
Én gondolkodtam, hogy....szóval olyan paszívnak érezztem...nem vagyok egy buddhista alkat, szeretek aktív lenni, nehezen megy ez a fajta belső csend. És azt éreztem, amikor még ez a köd jelen volt, hogy elveszek benne, elvesztem az akaratomat, az önállóságomat, de megmutatta a megoldást, és itt jött be a múltkori élmény. ( blog.hu/admin/blogs/84608 )
Megteremti az élet önmagát, egyszerűen erre van "programozva", és ha valamire vágyik az ember, én nem mondom, hogy legyünk passzívak, rühellem ezt a meditálgasunk rajta és szart se kell csinálni életérzést (és nem a meditációval van gondom, a gondolatok teremtő erejéről pedig szintén írtam), de olyan könnyű mégis néha erre fogni...
Talán legközelebb egyfajta választ kaphatok, hogy eközött és a z a fajta passzivitás között hol van a határ amiről az előbb írtam, mindenesetre a legjobb dolog, ha valahonnak "ide akar hozni" az ember, hogy a megfelelő helyre, a megfelelő időben helyezi el. Kiragadni lehet a sorsból dolgokat, de a kisbetűs rész értelmében ez talán nem olyan bölcs dolog. Szaladni lehet, de az igazi tartalom nem a sebeség hatására jön.
Csak hallgasd a csendet, hagyj helyet annak a dolognak, figyeld ha jön.
Az élet, úgy értem "maga az élet" az jönni fog, úgy van "programozva", ha pedig ebbe a kis világba szeretnénk behozni valamit, úgy értem valamit MÉG....
Nos már írtam!:)
